A három koreai királyság vagy szamguk (삼국, 三國) alatt Kogurjo (고구려, 高句麗), Pekcse (백제, 百濟) és Silla (신라, 新羅) államokat értjük, amelyek egymással versengtek a Koreai-félsziget feletti hegemóniáért Korea történelmének ősi időszakában.
A Három Királyság időszakában (koreaiul: 삼국시대; szamguk side) számos állam egyesült, Pujo 494-ben, Kaja 562-ben, végül pedig csak három maradt a Koreai-félszigeten: Kogurjo, Pekcse és Silla. A „Koreai Három Királyság” hozzájárult ahhoz, hogy Korea azzá váljon ami ma; és Kogurjo, Pekcse és Silla népei lettek a koreai nép.Benjamin 2015 The Cambridge World History: Volume 4 (p. 427, p. 430)
A Három Királyság elfoglalta az egész félszigetet és Mandzsúria nagyjából felét (a mai Északkelet-Kína és az orosz Távol-Kelet kis részeit).Kotkin, Stephen; Wolff, David (2015-03-04). Rediscovering Russia in Asia: Siberia and the Russian Far East: Siberia and the Russian Far East. Routledge. ISBN 9781317461296. Kogurjo irányította a félsziget északi felét, valamint a Liaodong-félszigetet és Mandzsúriát. Pekcse és Silla elfoglalták a félsziget déli felét. Tamna és Uszan szigetkirályságai Pekcse és Silla alá voltak rendelve.
Mindhárom királyság hasonló kultúrával és nyelvvel rendelkezett. Pekcse és Kogurjo alapító mítoszokkal bírtak, amelyek valószínűleg Pujótól származtak.The National Folk Museum of Korea (South Korea) (2014). Encyclopedia of Korean Folk Literature: Encyclopedia of Korean Folklore and Traditional Culture Vol. III. 길잡이미디어. p. 41. ISBN 9788928900848. A buddhizmus, amely az i. sz. 3. században érkezett Koreába Indiából Tibeten és Kínán keresztül, a Három Királyság összes alkotórészének államvallása lett, kezdve Kogurjóval i. sz. 372-ben.Lee Injae, Owen Miller, Park Jinhoon, Yi Hyun-Hae, 2014, Korean History in Maps, Cambridge University Press, pp. 44–49, 52–60. A három koreai királyság mindegyike harcos arisztokráciával rendelkezett, ellentétben a kínai irodalmi elittel.Holcombe, Charles (2017); A History of East Asia: From the Origins of Civilization to the Twenty-First Century; Cambridge University Press; p. 87
Ez az időszak a 7. században ért véget, miután Silla szövetségre lépett Tang Kínával, és a történelem során először egyesítette a félszigetet. Pekcse és Kogurjo bukása után a Tang-dinasztia rövid életű katonai kormányt hozott létre a Koreai-félsziget egyes részeinek az igazgatására. Sillához, Kogurjohoz és Pekcséhez hűségesek csatlakoztak, és a Tang-dinasztia ellen harcoltak a Koreai-félsziget feletti hegemóniáért.Wang 2013 Tang China in Multi-Polar Asia: A History of Diplomacy and War (p. 95) Sillát végül felosztották a későbbi Három Királyságra, és végül a Kogurjoból újjáéledő Korjo államhoz csatolták.
Alapítása bélyegkép|A 7. századi Tang-dinasztia festménye a három Koreai Királyság követeiről: Pekcse, Kogurjo és Silla. A Három Királyságot Üman Csoszon bukása után alapították, és fokozatosan meghódították és beolvasztották a különböző kis államokat és konföderációkat. Kodzsoszon bukása után a Han-dinasztia négy parancsnokságot hozott létre a Koreai-félsziget északnyugati részénPai, Hyung Il (2000), Constructing "Korean" Origins: A Critical Review of Archaeology, Historiography, and Racial Myth in Korean State Formation Theories, Harvard University Asia Center, pp. 127–129, United States Congress (2016). North Korea: A Country Study. Nova Science Publishers. p. 6. ISBN 978-1590334430.Connor, Edgar V. (2003). Korea: Current Issues and Historical Background. Nova Science Publishers. p. 112. ISBN 978-1590334430.Kim, Jinwung (2012). A History of Korea: From "Land of the Morning Calm" to States in Conflict. Indiana University Press. p. 18. ISBN 978-0253000248.Lee, Peter H. (1993). Sourcebook of Korean Civilization. Columbia University Press. p. 227. ISBN 978-0231079129. és a jelenlegi Liaoningben.Hong, Wontack (2005). "The Puyeo-Koguryeo Ye-maek the Sushen-Yilou Tungus, and the Xianbei Yan" (PDF). East Asian History: A Korean Perspective. 1 (12): 1–7. Három gyorsan elesett a Szamhannak, az utolsót pedig Kogurjo pusztította el 313-ban.
Pekcse és Silla születőben lévő előfutárai az államok hálójában terjeszkedtek a proto-három királyság időszakában, és Kogurjo meghódította a szomszédos államokat, például a mandzsúriai Pujot és a Koreai-félsziget északkeleti részét elfoglaló Okdzso (Dongje) törzseit. A három állam a fallal körülvett apró városállamokból, teljes értékű állami szintű társadalmakká váltak az 1. és 3. század között.
Ennek az időszaknak az elsődleges forrásai a koreai Szamguk szagi és Szamguk jusza, valamint a kínai Három Királyság feljegyzései Wei könyvének (魏書) "keleti barbárok" része (東夷傳).
Mindhárom királyság hasonló kultúrával és nyelvvel rendelkezett. Eredeti vallásuk sámánista volt, de egyre nagyobb hatással volt rájuk a kínai kultúra, különösen a konfucianizmus és taoizmus. A 4. században megérkezett a buddhizmus a félszigetre, és gyorsan elterjedt, rövid időn belül mindhárom királyság hivatalos vallásává vált.
Lisa Kay Bailey szerint a Három Királyság anyagi kultúrája egyértelműen megkülönböztethető, mivel különböző régiók kulturális hatását mutatták be. Kogurjo kultúrája erősebb befolyást mutatott az észak-kínai művészetektől, Pekcse a dél-kínai művészettől, a Kínától távolabbi Silla pedig az eurázsiai sztyeppei nomád kultúráktól és az őshonos hagyományok nagyobb megőrzésétől.Susan Pares, Jim Hoare (2008). Korea: The Past and the Present (2 vols): Selected Papers From the British Association for Korean Studies Baks Papers Series, 1991–2005. Global Oriental. pp. 363–381. ISBN 9789004217829. Ebben az időszakban a Három Királyságnak még nem kellett egységesítenie külön identitását. Mindegyik királyság létrehozta a saját egyéni történelmét; csak a Korjo-dinasztia korában írták össze a Koreai-félsziget kollektív történetét.Park, J. P.; Rhi, Juhyung; Jungmann, Burglind; Arnold, Dana (2020). A Companion to Korean Art. John Wiley & Sons. p. 15. ISBN 9781118927014.
"A kínai hatalom 4. századi hanyatlása menekülthullámot indított el, amely kulcsfontosságúnak bizonyult a koreai államalapítási folyamat felgyorsításában", elindítva a Három Királyság korszakát.Kordas, Ann; Lynch, Ryan J.; Nelson, Brooke; Tatlock, Julie (2023-12-13). "5.3 Korea, Japan, and Southeast Asia". OpenStax.
Nevének eredete A 7. században a ,,Szamhan” elnevezés szinonimájává vált Korea Három Királyságának. A Koreai Császárság (대한 제국, Tehan Cseguk) és a Koreai Köztársaság (대한민국, Tehan Minguk) elnevezéseiben a ,,han” szó a Három Királyságra utal.이기환 (30 August 2017). "이기환의 흔적의 역사]국호논쟁의 전말…대한민국이냐 고려공화국이냐". 경향신문 (in Korean). The Kyunghyang Shinmun.이덕일. "이덕일 사랑] 대~한민국". 조선닷컴 (in Korean). Chosun Ilbo.
A Szamguk szagi és a Szamguk jusza szerint Silla nemzeti politikája volt a ,,Szamhan egyesítés” (삼한일통, Szamhan iltong), amellyel integrálni akarta Pekcse és Kogurjo menekültjeit. 1982-ben, Cshongdzsuban felfedeztek egy 686-ra datálható emlékkövet, melyen a következő felirat állt: ,,A három Han egyesült, és a birodalom kiszélesedett”. A kései Egyesült Silla-korban a Szamhan, mint ősi konföderációk, és a Három Királyság fogalmai összeolvadtak. Egy Tang-dinasztiabeli császári oktatónak írt levelében, Cshö Cshivon egyenértékűvé tette Bjonhant Pekcsével, Dzsinhant Sillával, és Mahant Kogurjoval. A Korjo-korban a Szamhan szó alatt már egész Koreát értették. Vang Gon Tíz parancsában bejelentette, hogy egyesítette a Három Hant (Szamhan), amellyel Korea Három Királyságára utalt. A Szamhan továbbra is általános megnevezése volt Koreának a Csoszon-korban.
Kínában a 7. századtól kezdve a Szamhan kifejezéssel jelölték együttesen Korea Három Királyságát. Az elnevezés a Tang dinasztiában terjedt el. Kogurjot a Tang dinasztia kezdte el Mahannak hívni, ezt egy 645-ben készült írásos Tang dokumentum bizonyítja, ebben Kogurjo hadvezéreit „Mahan vezetőiként” nevezik meg. 651-ben, a Tang Gaozong császár, Pekcse királyának írt levelében a Három Királyságot Szamhannak nevezi. A Tang dinasztia idejéből származó Pekcse, Silla és főként kogurjoi menekültek sírfeliratain is Szamhan szerepel. Például egy kogurjoi származású, 690-ben elhunyt Tang hadvezért, Go Hjont (고현; 高玄) sírján „Liaodong Szamhani férfi”-ként (요동 삼한인; 遼東 三韓人; Yodong Samhanin) neveznek."고현묘지명(高玄墓誌銘". 한국금석문 종합영상정보시스템. National Research Institute of Cultural Heritage.
A „Három Királyság” elnevezést a 12. (Szamguk szagi) és a 13. századi (Szamguk jusza) koreai krónikák címeiben találjuk, ami nem azonos Kína Három Királyságával.
A királyságok bélyegkép|Kogurjo sírfestmény
Kogurjo Kodzsoszon bukása után, a Jalu folyó északi partján alakult ki Kogurjo. I. e. 75-ben, kínai feljegyzésekben említették először Kogurjot, mint a Han-dinasztia által létrehozott tartományt. Korábbi feljegyzésekben előforduló Guri (구리) állam elnevezés is erre utalhatott. Bizonyítékok alátámasztják, hogy Kogurjot hozták létre először, és ez a királyság volt a legfejlettebb és a legnagyobb a Három Királyság közül. bélyegkép|Korea Három Királyságának térképe Több fővárosa is volt, köztük kettő a Yalu fenti területén, később pedig Rangnang (락랑국, kínai olvasatban: Lölang; a mai Phenjan része). Kezdetben Kínával határos királyság volt, majd Mandzsúria felé terjeszkedett és 313-ban leigázta a kínai Lölang tartományt. Kína kulturális befolyása továbbra is jelen volt, mivel 372-ben hivatalos vallás lett a buddhizmus.
Kogurjo katonai állam volt, Kelet-Ázsia egyik legerősebb birodalma. A királyság a fénykorát élte az 5. században, amikor Kvanggetho király és fia, Csangszu király uralkodott, és mandzsúria ellen indítottak hadjáratot. A következő évszázadban Kogurjo volt az uralkodó állam Mandzsúriában és a Koreai-félsziget északi részén. Végül elfoglalták a mandzsúriai Liaodongot, valamint a mai Szöul területét. Kvanggetho elért egyfajta laza egyesülést a Három Királyság között.
Kogurjó fennhatósága alá tartoztak a tunguz törzsek is Mandzsúriában. A Szuj-dinasztia, majd a Tang-dinasztia megalakulása után is, Kogurjo agresszívan fellépett Kína, valamint Silla és Pekcse ellen. Az államot a Silla-Tang erők közösen igázták le 668-ban. Kogurjo területe a Tang-dinasztiához került, Pekcse területét pedig Silla kebelezte be.Yi, Ki-baek (1984). A New History of Korea. Harvard University Press. pp. 23–24. ISBN 9780674615762.Walker, Hugh Dyson (November 2012). East Asia: A New Histor y. AuthorHouse. p. 104. ISBN 9781477265161.Roberts, John Morris; Westad, Odd Arne (2013). The History of the World. Oxford University Press. p. 443. ISBN 9780199936762.Gardner, Hall (2007-11-27). Averting Global War: Regional Challenges, Overextension, and Options for American Strategy. Palgrave Macmillan. pp. 158–159. ISBN 9780230608733.Laet, Sigfried J. de (1994). History of Humanity: From the seventh to the sixteenth century. UNESCO. p. 1133. ISBN 9789231028137.Walker, Hugh Dyson (2012-11-20). East Asia: A New History. AuthorHouse. pp. 6–7. ISBN 9781477265178.Korea's Three Kingdoms Archived 2011-05-16 at the Wayback Machine.Kim, Jinwung (2012-11-05). A History of Korea: From "Land of the Morning Calm" to States in Conflict. Indiana University Press. p. 35. ISBN 978-0253000781."Kings and Queens of Korea". KBS World Radio. Korea Communications Commission. Archived from the original bélyegkép|Pekcse aranyozott bronz füstölő
Pekcse