Ion Minulescu (Bukarest, 1881. január 6. – Bukarest, 1944. április 11. román költő, prózaíró, drámaíró; a szimbolizmus fontos képviselője a román irodalomban. Pálffy Endre szerint „a két világháború közötti időszakban Ion Minulescu a szimbolizmus legtehetségesebb művelője. A civilizáció, a város költője, aki a különlegeset fejezte ki, verseiben sok a polgárt rökönyítő fricska. Költészetét mély líriaság s játékos humor keveredése jellemzi, amelynek alapja a kapitalista világrend kicsinyessége és rútsága iránti ellenszenv.”

Élete Tudor Minulescu slatinai kereskedő gyermekeként 1881. január 6-án született Bukarestben, egy héttel apja halála után. Saját állítása szerint Tudor Vladimirescu havasalföldi fejedelem leszármazottja volt. Özvegyen maradt édesanyja 1883-ban feleségül ment egy piteşti-i katonatiszthez, Ion Constantinescuhoz; a család 1884-ben Besztercére, 1886-ban Piteşti-re költözött. Minulescu 1887-ben Piteşti-en kezdte az elemi iskolát, 1891-ben a középiskolát. Első versei 1897-ben jelentek meg a piteşti-i Povestea vorbei című folyóiratban I. M. Nirvan aláírással. 1897-1899 között további versei jelentek meg a Foaia pentru toti, Foaia interesanta, Adevarul de Joi, Moda ilustrata, Carmen, Evenimentul hasábjain. 1899-ben érettségizett, utána beiratkozott a bukaresti egyetem jogi karára, de tanulmányait csak egy félévig folytatta. 1900-ban Párizsba utazott, ahol az École de droit hallgatója lett. Lenyűgözte a francia bohémélet, a tanulás helyett idejének nagy részét irodalmi kávéházakban töltötte. Szenvedélyesen olvasta Baudelaire, Laforgue, Lautréamont, Verhaeren, Maeterlinck műveit; ezek a költők nagy hatást gyakoroltak rá.

1904-ben Olaszországba és Németországba utazott, 1905-ben diplomaszerzés nélkül tért vissza Romániába. A közigazgatás és a sajtó területén dolgozott különböző állásokban, valódi élete azonban a Kübler kávéházban, irodalmi körökben folytatódik. A Convorbiri critice, Vieața nouă, Viața literară și artistică hasábjain megjelent, Párizsban írt versei népszerűvé tették. 1906-1907-ben műfordításokkal (Albert Samain, Charles Guérin, Henri de Regnier, Victor Hugo) jelentkezett a Semănătorul és Viața literară și artistică lapokban.

Első verseskötete Romanțe pentru mai târziu címmel 1908-ban jelent meg. Ugyanebben az évben Mihail Cruceanu, Eugeniu Stefănescu-Est, N. Davidescu, Eugeniu Sperantia közreműködésével megjelentette a rövid életű Revista celorlalţi című lapot, amely szembefordult a hagyományos irodalmi irányzattal. 1910-ben megismerkedett Claudia Milliannal, 1911-ben megszületett közös gyermekük, Mioara-Laurenția, 1914-ben házasodtak össze. A költőként és szobrászként is tevékenykedő asszony hatására kezdte el műgyűjtő tevékenységét. 1912-ben újabb lapot indított Insula címmel, amelynek munkatársai között volt George Bacovia, Claudia Millian, Eugeniu Stefănescu-Est, Adrian Maniu, Mihail Cruceanu, D. Iacobescu, M. Săulescu, N. Davidescu; ez a lap is hamarosan megszűnt. 1914 és 1918 között a belügyminisztériumban dolgozott, előbb a sajtóiroda vezetőjeként, majd államtitkárként. 1916-ban az első világháború során a Minulescu család először a Pasărea kolostorba, majd Huși-ra, végül Jászvásárra menekült; 1918 végén tért vissza Bukarestbe.

1921-ben drámaíróként debütált; Pleacã berzele és Lulu Popescu című darabjait a bukaresti Nemzeti Színház játszotta. 1922-ben a művészeti és kultuszminisztériumban művészeti igazgatóvá nevezték ki; ezt a tisztséget 1940-ig töltötte be. Kezdeményezésére országos irodalmi és művészeti díjakat osztanak ki, és képzőművészeti szalonokat szerveznek. 1926. április és november között a bukaresti Nemzeti Színház igazgatójaként tevékenykedett. 1940-ben feleségével együtt belépett a szabadkőművesek közé.

1944. április 4-én egy légitámadás során agyrázkódást szenvedett. Április 5-én családja a költő rábeszélésére Szinajára menekült, ő maga nem volt hajlandó elhagyni a fővárost. Április 10-én kórházba került, ahol április 11-én egy hirtelen szívmegállás következtében elhunyt. Temetésére április 13-án került sor a bukaresti Bellu temetőben.

Munkássága Pálffy Endre szerint „a két világháború közötti időszakban Ion Minulescu a szimbolizmus legtehetségesebb művelője.” Eugen Lovinescu és George Călinescu kritikusabban szemlélték művészetét; előbbi szerint Minulescu szimbolizmusa inkább külsődleges és gépies, utóbbi szerint csak véletlenül és látszólag szimbolista, és lemond a mélyebb érzelmek ábrázolásáról. Verseinek témái (parkok, kertek, gályák, jachtok, utazások, nosztalgia az egzotikus tájak után) jellemzőek a szimbolizmusra, külsőségeit (végzetes számok, nagybetűvel írt főnevek, pompázatos rímek, nyomdai tördelési újítások) is a szimbolizmus eszköztárából veszi. Verseinek zeneisége mellett retorikus elemek is megjelennek. A lírai hangvételt és melankóliát iróniával és humorral vegyíti.

Fantáziadús prózai műveit szintén a szimbolizmus jellemzi. Corigent la limba română (Román nyelvből elégtelen) című, önéletrajzi jellegű regényét humor és festőiség itatja át, szerelmi sikereit a férfiakra jellemző csinnadrattával tálalja. Színpadi művei népszerűek voltak a két világháború között.

Művei

Eredeti címHelyKiadóÉvMagyar címFordítóHelyKiadóÉv Romanțe pentru mai târziu Bucureşti Alcalay 1908 Liturghii profane 1908 Casa cu geamuri portocalii 1908 De vorbă cu mine însumi București Flacăra 1913 Măști de bronz și lampioane de porțelan Bucureşti Alcalay 1920 Lulu Popescu Bucureşti Alcalay 1920 Pleacă berzele Bucureşti Alcalay 1920 Roșu, galben si albastru Bucureşti Cultura Națională 1920 Manechinul sentimental Bucureşti Cultura Națională 1926 A szerelmes próbababa Kádár Imre Kolozsvár Erdélyi Helikon Spovedanii 1927 Allegro ma non troppo 1927 Corigent la limba română Bucureşti Cultura Națională 1928 Román nyelvből elégtelen Bálint Tibor Bukarest Kriterion 1971 Amantul anonim 1928 Strofe pentru toată lumea Bucureşti Cultura Națională 1930 Cetiți-le noapte Bucureşti Cultura Națională 1930 Barbierul regelui Midas sau Voluptatea adevarului Ciornei 1931 Porumbița fără aripi 1931 3 si cu Rezeda 4 Adevărul 1933 Nu sunt ce par a fi Regele Carol al II-lea 1936 Nem az vagyok, akinek látszom Szemlér Ferenc Bukarest Kriterion 1977 Nevasta lui Moș Zaharia 1937 Când doi se ceartă 1940 Finita la comedia sau Da capo al fine 1942 Cine-i autorul acestui roman senzațional? 1943 Ron del Rio 1943

Emlékezete bélyegkép 1972-től egy slatinai középiskola viseli nevét. A Minulescu házaspár által 1934-ben vásárolt ötszobás lakást és a benne található ingóságokat lányuk 1991-ben a Román Irodalom Nemzeti Múzeumának adományozta; ebben működik a Ion Minulescu és Claudia Millian Emlékház. 2001-ben emlékbélyeget adtak ki tiszteletére.

Jegyzetek

További információk

Kategória:Román költők Kategória:Román írók Kategória:Szabadkőművesek Kategória:A Bellu temetőben eltemetett személyek Kategória:1881-ben született személyek Kategória:1944-ben elhunyt személyek