Friedenfels Jenő (Nagyszeben, 1819. december 8. – Bécs, 1885. január 31.) osztrák-magyar politikus, császári és királyi udvari tanácsos, országgyűlési követ. Friedenfelsi Drottleff Márton unokája, Friedenfels Frigyes nagyszebeni biró és Schwind Lujza fia.
Életpályája Miután édesanyja 1825-ben másodszor férjhezment Bedeus Józsefhez, mostohaapjával 1826-ban Kolozsvárra, 1847-ben pedig Bécsbe költözött. Bécsben végezte el a középiskoláit és egyetemi tanulmányait. Kolozsváron a hazai törvényeket tanulta. 1839. augusztus 5-én az erdélyi guberniumnál lépett államszolgálatba írnokként. Ezután a királyi táblánál volt egy évig gyakorlaton és az ügyvédi censura letétele után a nagy-szebeni városi és kerületi törvényszéknél gyakornok volt. 1844-től az erdélyi királyi udvari kancellária fogalmazója lett. Az 1841-43 országgyűlésen édesapja mellett, az állam politikai szövevényeibe avattatott be. 1844-ben Jósika Sámuel báró magához vette az erdélyi udvari kancellária elnöki irodájába, hol 1846-ban tiszteletbeli udvari fogalmazó lett. 1848-ban amikor az erdélyi udvari kancellária feloszlott, visszatért Nagyszebenbe. 1848. szeptember 19-én elhagyta az országgyűlést és visszament Nagyszebenbe, ahol az újonnnan megalakult szász komitéhoz csatlakozott. 1848. december 3-án mint követet küldte a császári udvarhoz. Aktívan részt vett az 1848. december 21-ei manifestum kibocsátásánál. Bécsben maradt és Stadion felszólítására mint fogalmazó a belügyminiszteriumba lépett. 1850-ben miniszteri titkárnak nevezték ki. Az 1852. császári körúton a felség mellett volt és 1853-ban mint helytartótanácsos jött Magyarországra. 1859-ben udvari tanácsossá nevezték ki. 1860-ban Benedek táborszernagy mellé osztatott be; ekkor Budán maradt az év végéig, majd Bécsbe ment, ahol miniszteri tanácsosként a sajtó ellenőrzésével volt megbizva. 1862. december 31-én gr. Nádasdy miniszter kérésére az erdélyi udvari kancelláriához került. Az 1863-65. szebeni gyűlésre az újegyházi kerület ismét megválasztotta követének; innen a bécsi birodalmi tanácsba küldték, amelyet 1865-ben hagyott el. 1867. március 9-én az erdélyi udvari kancellária ismét feloszlott, így rendelkezési állapotba, 1868. október 11-én pedig nyugdíjba vonult.
Munkássága 1844–1863 között számos publicistikai cikket irt a lapokba, mint például a Transsilvániába, 1848-ban Zang Pressejébe, Benigni Siebenbürger Botejába s Schmidt Henrik Unterhaltungen aus der Gegenwartjába. 1849–1851 között dolgozott a bécsi Pressébe, az ágostai Allg. Zeitungba, Kuranda Ostdeutsche Postjába, Pressburger Zeitungba s néha a Pester Zeitungba is. Cikkei közül említendők az archiv des Vereins für siebenb. Landeskundeban, a Wiener Zeitungban, a szabadkőművesi Zirkel című lapban, a Hermannstädter Zeitungban, a Verhandlungen und Mitheilungen des siebenbürg. Vereins für Naturwissenschaften in Hermannstadt című folyóiratban; az Allg. Deutsche Biographie-ban is jelentek meg tőle életrajzok, így a Bedeus Józsefé és Benigni Józsefé.
Művei Beiträge zur Geschichte der Grafen von Burchperg in Siebenbürgen (Bécs, 1852) Zum Leben des Bürgermeisters von Hermannstadt Georg Hecht (Bécs, 1853) Joseph Bedeus vom Scharberg. Beiträge zur Zeitgeschichte Siebenbürgens im 18. Jahrhundert (Bécs, 1876-1877)
Jegyzetek
Források Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái
További információk Pálmány Béla: Az 1848-49. évi népképviselők névtára. = A magyar országgyűlés 1848/49-ben. Szerkesztette: Szabad György. Budapest, 1998 Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerkesztette: Pálmány Béla. Budapest, Magyar Országgyűlés, 2002
Kategória:1819-ben született személyek Kategória:1885-ben elhunyt személyek Kategória:Követek az erdélyi országgyűléseken Kategória:Országgyűlési képviselők (1848–1849)