Rómulo Ángel del Monte Carmelo Gallegos Freire Fundación Centro de Estudios Latinoamericanos Rómulo GallegosProfile of Rómulo GallegosGeni.com venezuelai regényíró és politikus. 1948-ban kilenc hónapig ő kormányzott Venezuela történetének első szabadon választott elnökeként. Katonatisztek távolították el a hatalomból az 1948-as venezuelai puccs során.
Rómulo Gallegos a 20. század legrelevánsabb venezuelai regényírója, és a latin-amerikai irodalom kiemelkedő alakja.
Fiatalkora és írásai Caracasban született Rómulo Gallegos Osío és Rita Freire Guruceaga gyermekeként, szerény származású családban. Tanárként, íróként, komolyzene-rajongóként és újságíróként kezdte munkáját 1903-ban. Doña Bárbara című regénye először 1929-ben jelent meg, és a könyvben a sokáig diktátor, Juan Vicente Gómez rendszerét bíráló kritikája miatt volt kénytelen elmenekülni az országból. Spanyolországba menekült, ahol folytatta az írást: ebből az időszakból származnak elismert regényei, a Cantaclaro (1934) és a Canaima (1935). 1936-ban visszatért Venezuelába, és kinevezték közoktatási miniszternek.
Politikai karrier 1937-ben beválasztották a Nemzetgyűlésbe, 1940–41-ben pedig Caracas polgármestere volt. 1945-ben Rómulo Gallegos részt vett abban a puccsban, amely Rómulo Betancourtot és a "Forradalmi Kormány Juntát" juttatta hatalomra, az El Trienio AdecoAz El Trienio Adeco egy hároméves időszak volt a venezuelai történelemben, 1945 és 1948 között, a Demokratikus Akció néppárt (Acción Democratica) kormánya alatt. néven ismert időszakban. Az 1947-es általános választásokon az Acción Democratica jelöltjeként indult a köztársasági elnöki tisztségért, és az ország első tisztességes választásaként számon tartott választáson győzött. A szavazatok 74 százalékát szerezte meg, ami még mindig rekordnak számít egy szabad választáson Venezuelában. Február 15-én lépett hivatalba, és azzal tűnt ki, hogy 43%-ról 50%-ra emelte az állam adóbevételét az olajnyereség után, amely az "ötven/ötven" néven ismert adórendszer, és amelyet később több olajtermelő országban, például Szaúd-Arábiában is lemásoltak. Gallegos elnök kezdeményezte a "nyitott ajtók" politikájának bevezetését, amely az olaszok beáramlását váltotta ki, és végül a legnagyobb európai népességcsoport lett Venezuelában. Ennek ellenére Carlos Delgado Chalbaud, Marcos Pérez Jiménez és Luis Felipe Llovera Páez katonatisztek az 1948-as venezuelai államcsínyben novemberben letaszították a hatalomból. Előbb Kubában, majd Mexikóban keresett menedéket. Gallegos 1958-ban, Marcos Pérez Jiménez diktatúrájának bukása után tért vissza hazájába. Bár életfogytiglani szenátorrá nevezték ki, a politikában már nem vállalt aktív szerepet.
Gallegos elnyerte a Nemzeti Irodalmi Díjat (1958, a La doncella-ért), és beválasztották a Venezuelai Nyelvi Akadémiára (a Spanyol Királyi Akadémia venezuelai levelező ügynöksége).Real Academia Española / Academia Venezolana de la Lengua
1960 és 1963 között az újonnan létrehozott Amerika-közi Emberi Jogi Bizottság (amelyet az OAS 1959. augusztus 18-án hozott létre Washingtonban) biztosa, és egyben első elnöke (1960), amelyet 1963-ig töltött be.
Kormánya Rómulo Gallegos kabinetjeGaceta Oficial de Venezuela, período 1948.MinisztériumNévIdőszakBelügyEligio Anzola Anzola1948. Február – NovemberKülkapcsolatokAndrés Eloy BlancoPénzügyManuel Pérez GuerreroHadügyCarlos Delgado ChalbaudFejlesztésJuan Pablo Pérez AlfonzoKözmunkaEdgar Pardo StolkOktatásLuis Beltrán Prieto FigueroaMunkaügyRaúl LeoniKommunikációLeonardo Ruiz PinedaMezőgazdaság és állattenyésztésRicardo MontillaEgészségügy és szociális ellátásEdmundo FernándezAdminisztrációGonzalo Barrios
Elismerések 1960-ban irodalmi Nobel-díjra jelölték, nagyrészt Miguel Otero SilvaMiguel Otero Silva (1908. október 26. - 1985. augusztus 28.) venezuelai író, újságíró, humorista és politikus. erőfeszítéseinek köszönhetően, és széles körben támogatott Latin-Amerikában,Jeannine Hyde (1960), "Rómulo Gallegos and the Nobel Prize in 1960", Hispania, Vol. 43, No. 2 (May, 1960), pp. 241–242 de végül kikapott Saint-John Perse-től. A Rómulo Gallegos Nemzetközi Regénydíjat 1964. augusztus 6-án alapította tiszteletére egy elnöki rendelet, amelyet Raúl Leoni venezuelai elnök hozott. A díj deklarált célja "a jeles regényíró munkásságának megörökítése és tisztelete, valamint a spanyol nyelvű írók alkotói tevékenységének ösztönzése". A díjat Venezuela kormánya ítéli oda a Rómulo Gallegos Latin-Amerikai Tanulmányok Központja (Celarg) irodáin keresztül. Az első díjat 1967-ben adták át. Ötévente osztották ki 1987-ig, amikor is kétévente adták át. A díjjal 100 000 euró pénzjutalom jár, és ezzel a világ leggazdagabb irodalmi díjai közé tartozik.
Magánélete és halála
Gallegos feleségül vette Teotiste Arocha Eguit, aki 1948-ban Venezuela First Lady-jeként szolgált.
Sírját 2016-ban meggyalázták a tolvajok, akik ellopták a márványt és a maradványait. Unokája a Twitteren fejezte ki csalódottságát: "Itt, Venezuelában még egy volt elnök földi maradványait sem lehet távol tartani a bűnözők kezétől."
Művei Los aventureros (1911) El piano viejo (1916) El último Solar (Reinaldo Solar címmel is; 1920) La trepadora (1925) Doña Bárbara (1929) Cantaclaro (1934) Canaima (1935) Pobre negro (1937) El forastero (1942) Sobre la misma tierra (1943) La rebelión y otros cuentos (1946) La brizna de paja en el viento (1952) Una posición en la vida (1954) El último patriota (1957) La doncella y el último patriota (1957) Tierra bajo los pies (1973) Cuentos completos (1981)
Magyarul megjelent Doña Barbara. Regény (Doña Bárbara) – Magvető, Budapest, 1965 (Világkönyvtár) · Fordította: Tavaszy Sándor, bev. Hargitai György
Jegyzetek
Fordítás
További információk Venezuela elnökeinek listája
Kategória:1884-ben született személyek Kategória:1969-ben elhunyt személyek Kategória:Venezuela elnökei Kategória:Írók Kategória:Caracasiak Kategória:Puccsal eltávolított vezetők Kategória:Pedagógusok Kategória:Törvényhozók