Christian Georg Alfred Klar (Freiburg im Breisgau, 1952. május 20. –) nyugatnémet terrorista, a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) tagja. A második generáció egyik kulcsfigurájának tartják. 1977 és 1982 között több támadásban és rablásban vett részt, 1982-ben letartóztatták és két bírósági tárgyaláson életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték kilenc, szervezetben elkövetett gyilkosságért. Klar esetleges kegyelmi kérelme vitát váltott ki a 2000-es években. 2008. december 19-én engedték ki a börtönből.
Ifjúsága Christian Klar középosztálybeli családból származik;„Die alte RAF ist zu Ende gegangen“. Nach der Klar-Verhaftung: Die Fahnder fürchten eine neue Terroristen-Generation. In: Der Spiegel, 22. November 1982. Édesanyja középiskolai fizika- és matematikatanárHeike Faller: Christa Klar, Mutter. In: Die Zeit, 11. Mai 2000. volt Karlsbadban, édesapja, Alfred a karlsruhei középiskolai tanács elnökhelyettese volt. Öt testvér közül ő a második legidősebb köztük egy lánytestvér.Tobias Wunschik: Baader-Meinhofs Kinder. Die zweite Generation der RAF. Westdeutscher Verlag, Opladen 1997, 203. oldal Klar a lörrachi Hans-Thoma-gimnáziumba járt, majd az ettlingeni Eichendorff-Gimnáziumba került, ahol 1972-ben érettségizett. Rövid ideig történelmet és filozófiát hallgatott a heidelbergi Ruprecht-Karls Egyetemen. Itt vett részt többek között Hartmut Soell történész bevezető szemináriumán. Később így emlékezett vissza tanulmányaira: "Néhányszor jártam ott, használtam a könyvtárat is, de úgymond kiábrándultam a tápértékből és az előkészítésből". Egy ideig az FDP és a Fiatal Demokraták tagja volt.Von Inge Meysel bis Christian Klar. In: Die Tageszeitung, 22. März 2005. 1973-ban megtagadta a katonai szolgálatot azzal az indokkal, hogy "mélyen életigenlő hozzáállása" van, ami azt jelenti, hogy semmi sem okozhatja "egy személy sérülését vagy megölését".[Willi Winkler: Ein Kriegsdienstverweigerer, der zum Krieger wurde. In: Süddeutsche Zeitung, 28. Mai 2007.
RAF-tevékenysége és letartóztatása 1973-ban Christian Klar egy karlsruhei közös lakást bérelt barátnőjével, Adelheid Schulzcal és Günter Sonnenberggel, majd később Knut Folkerts is hozzájuk költözött. 1974. október 30-án, hogy tiltakozzon az elfogott RAF-tagok börtönkörülményei ellen, részt vett az Amnesty International hamburgi irodájának elfoglalásában. A 32 érintett ember közül többen illegalitásba vonultak, és csatlakoztak a RAF második generációjához, köztük Klar is, aki legkésőbb 1976 őszén lett a szervezet tagja. Első igazolható kapcsolata a RAF-hoz négy fegyver volt, amelyeket Siegfried Haaggal és Roland Mayerrel közösen szerzett be az Aosta-völgyben 1976. október 27-én, és amelyek közül egyet később a Schleyer-rablás során használtak. Brigitte Mohnhaupt és Peter-Jürgen Boock mellett a második RAF-generáció kulcsfigurájának tartják; Tobias Wunschik történész Klart „cselekvőként” írja le.
1977. január 5-én őt és Günter Sonnenberget ellenőrizték, miközben átlépték a svájci határt Riehen közelében. A lövöldözésben egy határőr súlyosan megsérült. A két férfinak ekkor sikerült megszöknie. Néhány órával Siegfried Buback szövetségi főügyész meggyilkolása után a nyomozók 1977. április 7-én gyanúsított bűntársként nevezték meg Klart.Sven Felix Kellerhoff: Christian Klar: Bundestagsausweis für einen uneinsichtigen Mörder? In: Die Welt, 19. Februar 2016; Tagesschau vom 9. April 1977 (YouTube). Nem sokkal ezután körözést adtak ki ellene. 1977-ben Klar szerint a RAF vezetése „a forradalmi folyamat beindításával” foglalkozott (77. offenzíva); A német ősz és a Stammheimi „haláléjszaka” után a stratégia a „katonai” és a politikai harcok integrálására változott, amely a következő néhány évben nem valósult meg a második RAF-generáció legtöbb tagjának letartóztatása és halála miatt. Klar részt vett a legtöbb RAF támadásban és rajtaütésben 1977 és 1982 között. A bűncselekményekben való részvételét nagyrészt tisztázták, mert számos ujjlenyomatot hagyott hátra, és néhány az NDK-be szökött RAF-tag átfogó nyilatkozatot tett, miután 1990-ben leleplezték őket.
1979-ben TBC-fertőzést kapott, gyógyulása után Dél-Jemenbe és az NDK-ba ment. Az 1980-as évek elején, az NDK-ban több hetes tartózkodása alatt más RAF-tagokkal együtt katonai kiképzést kapott, többek között célgyakorlaton, robbanóanyag-technológiában és az RPG-7 páncélöklök használatában. Több sikertelen elfogási kísérlet után a rendőrség 1982. november 16-án letartóztatta Klart a Hamburg melletti Sachsenwaldban található Friedrichsruh közelében, ahol egy RAF fegyverraktár volt (kódnév: „Daphne”). A Szövetségi Bűnügyi Rendőrség (BKA) egykori vezetője, Horst Herold ezután úgy értékelte, hogy „a régi RAF” Klar letartóztatásával „véget ért”.
Bírósági eljárás A stuttgarti Legfelsőbb Tartományi Bíróság Állambiztonsági Szenátusán a Klar elleni főper – Brigitte Mohnhaupttal együtt vádolva – 1984 februárjában kezdődött.Butz Peters: Tödlicher Irrtum. Die Geschichte der RAF. Argon, Berlin 2004, 623. oldal A védelem 1984. december 13-án kelt kérése, hogy az eljárást jogi okokból leállítsák, nem járt sikerrel. A bíróság nem foglalkozott azzal az érvvel, hogy a vádlottak mint harcosok a nemzetközi jog értelmében a harcosok kiváltságai és a büntetőjogi mentesség hatálya alá tartoznak, és a főtárgyalás folytatása mellett döntött. 1985. április 2-i ítéletébenOLG Stuttgart, Urteil vom 2. April 1985, 5 - 1 StE 1/83 a Szenátus meg volt győződve arról, hogy Klar a következő cselekményeket követte el bűnrészesként:
1977. január 5. – Gyilkossági kísérlet egy svájci határőr ellen Riehenben és egy sofőr ellen, akinek a járművét eltulajdonították 1977. április 7. – Meggyilkolták Siegfried Buback szövetségi főügyészt, sofőrjét és a Szövetségi Ügyészség járművezetői szolgálatának vezetőjét, aki szintén az autóban ült 1977. július 30. – Jürgen Ponto, a Dresdner Bank vezérigazgatójának meggyilkolása 1977. augusztus 25. – Rakétatámadási kísérlet a Szövetségi Ügyészség épülete ellen 1977. szeptember 5. – Hanns Martin Schleyer munkáltatói elnök elrablása, sofőrje és három testőre meggyilkolása 1977. október 18. – Hanns Martin Schleyer meggyilkolása 1981. szeptember 15. – Támadás páncélököllel az amerikai haderők európai parancsnoka, Frederick J. Kroesen, felesége, sofőrje és egy munkatársa ellen
A szenátus a következő bűncselekményeket tekintette elkövetettnek: kilencrendbeli befejezett gyilkosság és tizenegy rendbeli emberölési kísérlet, részben befejezett és megkísérelt túszejtés, zsarolásos emberrablás, robbantás, alkotmányos szervek kényszerítésének kísérlete és terrorszervezetbeni tagság. Klart ötszörös életfogytiglani börtönbüntetésre és további 15 év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, ami a fennálló jogi helyzet szerint minimum 82,5 év börtönbüntetést jelentett volna. Miután az 1986. április 13-i 23. büntetőtörvény-módosítási törvény végrehajtotta a Szövetségi Alkotmánybíróság azon követelményét, miszerint az életfogytiglani börtönbüntetésnek lehetővé kell tennie a szabadulás és a rehabilitáció lehetőségét, a Szövetségi Bíróság a Klar elleni büntetést egyszerű életfogytiglanira változtatta.
1992-ben, az NDK-ba települt volt RAF-tagok terhelő nyilatkozatait követően, újabb per volt Christian Klar és Peter-Jürgen Boock ellen a Stuttgarti Legfelsőbb Területi Bíróság előtt. Ez bizonyítottnak tekintette, hogy Klar részt vett egy bankrablásban Zürichben 1979. november 19-én, és ezt követően „gyilkos szándékkal” lövéseket adott le rendőrökre és járókelőkre a Shopville-i bevásárlóközpont aluljárójában. 1992. november 3-án Klart ismét életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték ezekért a bűncselekményekért, illetve az 1985-ös ítélet mellett utólagos összbüntetést kapott. Ebben az ítéletben „Klar bűnösségének különös súlyát” állapították meg, ami késleltette és megnehezítette a börtönből való korai szabadulást. Ez még nem szerepelt az 1985-ös ítéletben, mert a régi jogi helyzet szerint az erről szóló döntés nem az eljáró esküdtbíróságok, hanem a büntetés-végrehajtási kamarák feladata volt. Amikor a Szövetségi Alkotmánybíróság 1992. június 3-i határozatát követően ezt a joghatóságot az eljáró bíróságokra ruházták át, a Felsőbb Tartományi Bíróság meghozhatta ezt a döntést.Catharina Dresel: „Lebenslang“ für RAF-Terroristen oder Anspruch auf Resozialisierung auch bei mangelndem Schuldbekenntnis? In: Studentische Zeitschrift für Rechtswissenschaft Heidelberg. Jg. 7, 2010, Heft 3, S. 343–366, hier S. 352.
A már életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Klar elleni új büntetőeljárást egyes újságírók kritizálták (Georg Fülberth, a DKP-tagja szerint túlzás), különösen azért, mert a Szövetségi Ügyészség ezzel aláásta a Kinkel-kezdeményezést az állam és a RAF között.Georg Fülberth: 1992: Juristischer Overkill. In: Der Freitag Nr. 45, 26. November 2017. Eine der damaligen Stimmen war Wolfgang Gast: Boock und Klar erneut vor Gericht. In: Die Tageszeitung, 29. Juli 1992.
A bűnösség különös súlyának megállapítása után a bíróságok a szokásos 15 évet meghaladó minimális börtönbüntetést állapítanak meg. A Stuttgarti Legfelsőbb Tartományi Bíróság 1998. február 13-án úgy határozott, hogy Klar ügyében a szolgálati idő minimális ideje 26 év.. Pressemitteilung. In: Landgericht-Karlsruhe.de, 24. April 2007.
Letartóztatás Klar 1982. november 16-tól volt bebörtönözve, kezdetben a stuttgarti büntetésvégrehajtási intézetben, ahol nagyrészt kapcsolat nélkül maradt a RAF többi tagjával. Eva Haule kezdetben Klar kapcsolattartója/segítője volt, mígnem nem sokkal azután, hogy Klar fő tárgyalása 1984 februárjában elkezdődött, őt is letartóztatták. Az 1989-es éhségsztrájkot követően a bruchsali büntetésvégrehajtási intézetbe helyezték át,Oliver Tolmein: Geschichten aus 1001 RAF. In: Konkret 7/1991 sz., 18. oldalZum Kontext des Hungerstreiks Butz Peters: Tödlicher Irrtum. Die Geschichte der RAF. Argon, Berlin 2004, 642–650. oldal, Klárnak különösen 649. s 650. oldal ahol 1989. november 10-től 2008-as szabadulásáig tartózkodott. Amikor 1992/93-ban a RAF két táborra szakadt azon kérdés miatt, hogy az államnak el kell-e fogadnia a tárgyalási ajánlatokat, Klar Mohnhaupthoz hasonlóan a keményvonalasok oldalára állt. Mint bebörtönzött RAF-tag azt állítja, hogy nagyban hozzájárult a szervezet 1998-as feloszlatásához; a vita 1995 után kapott lendületet.Stefan Amzoll: „Ich bin nicht bereit, die RAF als Kriminalfall zu besprechen“. Im Gespräch: Das ehemalige RAF-Mitglied Christian Klar. In: Der Freitag, 21. Dezember 2007.
A korai szabadon bocsátásról szóló vita Ismételten viták folytak a közvéleményben arról, hogy Klart ki kell-e idő előtt kiengedni a börtönből. 2001. november 22-én Günter Gaus beszélgetett Klarral, amelyet a következő hónapban az ORB televízió sugárzott, és „a német televíziózás történetének egyik legemlékezetesebb interjújaként” jellemezték Gaus, akit „mélyen zavart” Klar állapota, ezután arra biztatta beszélgetőpartnerét, hogy kérjen kegyelmet. Az interjúban Klar kifejtette, amikor a „bűntudat és a lelkiismeret-furdalás érzéséről” kérdezték:
„A politikai térben, a mi küzdelmünk hátterében, ezek nem fogalmak. Hagyom, hogy a másik fél érezze az érzéseit, és tiszteletben tartom őket, de nem teszem a magamévá. Túlságosan mélyen gyökerező, hogy sok emberélet nem számít, különösen itt, a gazdag országokban. Sok mindennek meg kellene változnia a gyász előtt. Belgrádot bombázzák. Sok országban olyan körülmények jönnek létre, ahol az emberi életnek még neve sincs.”