Martial Solal, francia dzsesszzongorista, zeneszerző. Solal 1950-től Párizs egyik külvárosában élt és Franciaország vezető dzsesszzongoristának tartották. Nagy hatással volt rá Bud Powell és Lennie Tristano játékstílusa. Zeneszerzőként egy olyan stílust fejlesztett ki, amely többször is sikeresen átlépte a dzsessz határait és az „úgynevezett kortárs zene” kompozíciós világába jutott el.
Pályafutása Solal hatéves korától kapott zongoraleckéket operaénekes édesanyjától. 1940-től kezdett érdeklődni a dzsessz iránt. Kezdetben Fats Waller és Art Tatum felvételei fogták meg. 1950-ben Párizsba érkezett, ahol hamarosan talált is munkát. Roger Guérinnel megalakította saját kvartettjét, és 1953-ban Django Reinhardttal lemezfelvételeket is készített. A Club Saint Germain házi zongoristájaként 1953-ban és 1957-59 között olyan zenészeket kísért, mint Don Byas, Lucky Thompson, Billy Byers, J. J. Johnson, Stan Getz, Kenny Clarke, Chet Baker és Sidney Bechet.
1955-ben triót alapított Daniel Humairrel és Guy Pedersennel, akikkel főleg 1959-től dolgozott. Első szóló nagylemeze 1960-ban jelent meg, melyeket később olyan nemzetközileg elismert szólóalbumok követtek, mint a Nothing But Piano (1975), The Solosolal (1978), Bluesine (1983). Ezt 2009-ben Grammy-díjra jelölték (Live at Village Vanguard). Az 1950-es évek végén saját big bandjét is vezette, − amelyet időnként újjá is élesztett (1962, 1966).
Az 1960-as évek elején Solal olyan nemzetközi fesztiválokon szerepelt, mint Newport (1963), Montreal, Monterey és Berlin − szólistaként és triójával, és a Roger Guérinnel közösen vezetett kvartetttel és időnként egy szokatlan összeállításban, két basszusgitárossal (Guy Pedersen, Gilbert Rovère).
1963-ban a New York-i Hickory House-ban dolgozott. Ott lemezfelvételeket is készítettek Lucky Thompson, André Hodeir, Wes Montgomery, Stéphane Grappelli, Lee Konitz, Michel Portal, John Scofield, Didier Lockwood és Toots Thielemans közreműködésével. 1981 óta gyakrabban lépett fel nagyzenekarával, amelyben olyan szólisták szerepeltek, mint François Jeanneau, Jean-Louis Chautemps, Lee Konitz, Roger Guérin és Christian Escoudé. Ebből lett később a Dodecaband és a Newdecaband, amelyben lánya, az énekesnő Claudia Solal is szerepelt.
Az elmúlt években elsősorban duó- és szólóműsorokban szerepelt. 2019. január 23-án, 91 évesen adta utolsó koncertjét a párizsi Salle Gaveau színpadán és 2024. december 12-én hunyt el Chatouban.
Jean-Luc Godard Kifulladádig (1959) című filmjéhez írt kompozíciós munkáira építve az 1960-as években egyre gyakrabban írt filmzenét. Martin Kunzler német bőgős szerint Solal művei egyenrangúak Miles Davis, Gerry Mulligan és Art Blakey filmzenéivel.
Számos kamarazenei művet is írt. Párizsban egy nemzetközi zongorista dzsesszversenyt neveztek el Martial Solalról.
Diszkográfia
1954: French Modern Sounds 1954: Martial Solal Trio 1959: Suite en ré bémol pour quartette de jazz 1961: Martial Solal 1962 The Martial Solal Trio in Concert (Columbia 1962: Jazz à Gaveau 1962: Suite pour une frise 1963: At Newport '63 (Martial Solal album) 1964: Concert à Gaveau vol. 2 1965: Martial Solal Trio 1965: Son 66 1970: Locomotion (with Henry Texier and Bernard Lubat) 1970: Sans tambour ni trompette 1975: 7 + 4 = X 1975: Nothing but Piano 1978: Suite for Trio 1981: Big Band 1983: Bluesine 1984: Big Band 1984: Plays Hodeir 1991: Triptyque 1991: Duo in Paris 1995: Triangle 1996: Difficult Blues 1997: Just Friends 1998: Silent Cinema – Cinema Muet 1998: Martial Solal, Vol. 2 1999: Balade du 10 mars 1999: En Solo 1999: Contrastes 2000: Martial Solal Dodecaband Plays Ellington 2003: NY-1: Live at the Village Vanguar 2007: Exposition sans tableau 2007: Solitude 2008: Longitude 2009: Live at the Village Vanguard 2015: Martial Solal – Works for Piano and Two Pianos 2018: Histoires improvisées 2021: Coming Yesterday: Live at Salle Gaveau 2019
Filmek
1959: Deux hommes dans Manhattan 1960: L'affaire d'une nuit 1960: Testament of Orpheus 1960: Kifulladásig 1961: Léon Morin, prêtre 1962: Svenska flickori i Paris 1962: Les ennemis 1964: Échappement libre 1965: rois chambres à Manhattan 1995: Jean Seberg – American Actress
Díjak 1955: Django Reinhardt díj 1957: Grand Prix du Disque 1986: Paul Acket Award 1999: Jazzpar Prize 2021: Grand prix de l'Académie du jazz
Jegyzetek
Források
https://www.allmusic.com/artist/martial-solal-mn0000310170#biography https://storyvillerecords.com/product-category/martial-solal/?product_orderby=default https://www.bbc.co.uk/programmes/b00tzw0k https://grandpianorecords.com/Album/AlbumDetails/GP697 Fordítás
Kategória:Francia dzsesszzenészek Kategória:1927-ben született személyek Kategória:2024-ben elhunyt személyek Kategória:Algériaiak Kategória:Dzsesszzongoristák Kategória:A Becsületrend lovagjai