Gortvay György, gortvai (Vajkóc, Ung vármegye, 1892. január 16. - Budapest, 1966. április 19.Gyászjelentésén szereplő dátum) magyar orvos, orvostörténész.
Életpályája Apja Gortvay Sándor, anyja Berczik Erzsébet. 1914-ben a budapesti tudományegyetemen szerzett orvosi oklevelet, 1927-ben pedig magántanári képesítést a társadalom-egészségtan tárgykörből. Az első világháború alatt előbb katonaorvosként, később honvéd főorvosként teljesített frontszolgálatot. 1919 és 1927 között a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium segédtitkára volt. A Népegészségügyi Minisztériumban címzetes osztálytanácsos volt 1927 és 1935 között. 1927-től - Szántó Menyhért nyugdíjba vonulása után - folytatta Szántó koncepciói alapján a Népegészségügyi Múzeum profiljának kialakítását és kutatási programjának kidolgozását. A Szociálpolitikai Szemle (1933–1935), a Szociális Orvostudomány (1934–1935) és a Népegészségügy című folyóiratok főszerkesztője volt. A második világháború után az Orvostudományi Dokumentációs Központ és a BOTE Egyetemi Könyvtár megbízott igazgatója volt 1957 és 1960 között. Az Orvostudományi Közlemények (1950-től) és a Horus Orvostudományi Dokumentációs Szolgálat szerkesztője (az Orvosi Hetilap mellékleteként, 1957–1969).
Emlékezete A farkasréti temetőben található sírját 2004-ben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította.
Főbb művei A golyva elterjedése Magyarországon és annak közegészségügyi vonatkozásai. (Bp., 1925) Állami és társadalompolitikai tennivalók a magyar alkoholizmus elleni küzdelemben. (Bp., 1925) A munkásvédelem socialhygienikus feladatai. Gortvay György előadása. – A Népszövetség egészségügyi tevékenysége és az újabb nemzetközi mozgalmak a közegészségügy terén. (Népegészségügy, 1925) A Népegészségügyi Múzeum újjászervezése. (Bp., 1927) Közegészségügyi feladataink. Az 1926. okt. 24–30-ig tartott közegészségi és társadalompolitikai országos értekezlet munkálatai. Szerk. Parassin Józseffel. (Bp., 1927) Socialbiologiai szempontok a magyar egészségügyi igazgatásban. (Bp., 1927) Az orvos szociális feladatai és az egészségügyi igazgatás új rendje. (Népegészségügy, 1927) A szeszivás – alkoholizmus – elleni küzdelem. (Magyar népművelés könyvei. Bp., 1928) A magyar faj jövője. (Anya- és csecsemővédelem, 1929) Az alkoholkérdés társadalompolitikai megvilágításban. (Társadalombiztosítási Közlöny, 1929) A kereső nő szociális helyzete és munkaviszonyai. (Városi Szemle, 1930) A venereás betegségek statisztikája Magyarországon. (Bp., 1930) Az orvosi társadalom szervezkedési törekvései és az orvosi kamara. (Bp., 1931) A gyermekek és fiatalkorúak kereső munkája. (Bp., 1932) Az ipari zaj kérdése. (Városi Szemle, 1933) A gazdasági leromlás hatása a szociális egészségügyi viszonyokra. (A magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének munkálatai, 1933) A közegészségügy reformjának irányelvei. (Bp., 1934) A munkanélküliség. (Anyák és Csecsemők Védelmére kiadványai. Bp., 1934) A Népegészségügyi Múzeum munkája. (Bp., 1935) Egészségvédelem a társadalom biztosításban. (Munkaügyi Szemle, 1936) Gazdasági válság és népegészségügy. (Népegészségügy, 1936) Szociálhigiénés jegyzet. (Szeged, 1936) A kórház helye az egészségvédelem szolgálatában. (Magyar Kórház, 1938) Eugenika és szociálpolitika. (Búvár, 1938) A Társadalomegészségügyi Múzeum munkássága. G. Gy. előadása. (Bp., 1939) A légzőszervek ipari gázok okozta foglalkozási jellegű megbetegedései. (Munkaügyi Szemle, 1940) Az OTI egészségvédelmi falragaszai. (Magyar Lélek, 1940) A M. Kir. Állami Munkaközvetítő Hivatal 1940. évi jelentése a munkaközvetítés és a munkapiac állásáról. Összeáll. (Bp., 1941) Kuruzslás és laikus orvosság. (Anya- és csecsemővédelem, 1941) Munkaközvetítés és munkaszervezés. (Bp., 1942) Az egészségügyi munkásvédelem eszközei. (Munkásegészségügyi tanulmányok. Bp., 1943) Háború és munkásvédelem. (Egészség, 1944) Munkaegészségtan. Monográfia és egy. tankönyv. (Bp., 1944) Az Országos Közegészségügyi Intézet munkája 1945-ben. (Bp., 1946) Az üzemorvos kézikönyve. Szerk. többekkel együtt. (Bp., 1947, 2. bőv. és jav. kiad. 1948) Embervédelem a szocialista államban. (Társadalmi Szemle, 1947) A magyar közegészségügy állapota és az egészségügyi fejlődés útja az utolsó évszázadban. (Bp., 1948) Az Országos Közegészségügyi Intézet munkája az 1945–1946–1947. években. Összeáll. (Bp., 1948) A foglalkozási ártalmak okozta egészségügyi károsodások megelőzése az iparban és a mezőgazdaságban. (Bp., 1949) Az újabbkori magyar orvosi művelődés és egészségügy története. I. köt. (Bp., 1953) Tudományművelő magyar megyei orvosok a XIX. század elején. – A himlőoltás magyar története. (Népegészségügy, 1953) A mai magyar orvosi szaknyelv. Részlet a szerző A magyar szakorvosi nyelv története című művéből. (Orvosi Hetilap, 1955. 21.) Az orvosi dokumentáció kérdései. (Bp., 1960) Semmelweis magyarsága. (Orvosi Hetilap, 1964. 22.) Orvosi bibliográfiák a XVI–XVIII. században. (Orvosi Könyvtáros, 1964) Semmelweis a szépirodalomban. (Magyar Nőorvosok Lapja, 1964) Semmelweis és Lister kapcsolata. (Orvosi Hetilap, 1965. 4.) Magyar kormányhatósági intézkedés 1862-ből Semmelweis szülészeti profilaxisának a kórházakban való bevezetése érdekében. (Orvosi Hetilap, 1965. 14.) Semmelweis élete és munkássága. Zoltán Imrével. (Bp., 1966; angolul: 1968, németül: Lipcse, 1976) Az alkoholkérdés társadalompolitikai megvilágításban. (A magyarországi alkoholizmus elleni küzdelem múltjából. Bp., 1979) Semmelweis magyarsága. – Magyar kormányhatósági intézkedés 1862-ből. – Korabeli megemlékezések haláláról. Zoltán Imrével. – Semmelweis tanításának érvényesülése külföldön. Zoltán Imrével. (Semmelweis Ignác emlékezete. I–II. köt. Szerk. Gazda István, Szállási Árpád. Bp., 2001).
Források kozakpeter.hu
További információk Vas György: G. Gy.–Zoltán Imre: Semmelweis élete és munkássága. (Magyar Tudomány, 1966) Halálhíre (Népszabadság, 1966. ápr. 24.) Hahn Géza: G. Gy. (Népegészségügy, 1966) Réti Endre: G. Gy. (Orvosi Hetilap, 1966. 25.) Kapronczay Károly: Egy élet az egészségpolitika és az orvostörténelem szolgálatában. (Orvosi Hetilap, 1992. 46.) Kapronczay Károly: G. Gy. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Budapest, 2002) A múlt magyar orvostörténészei. Sajtó alá rendezte: Gazda István. (Piliscsaba–Bp., 2002) G. Gy. (Híres magyar orvosok. 3. Szerk. Kapronczay Károly és Vizi E. Szilveszter. Bp., 2003).
Kategória:1892-ben született személyek Kategória:1966-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar orvostörténészek Kategória:Mátyócvajkóciak Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek