] A nemi esélyegyenlőség vagy nemek közötti egyenlőség az erőforrásokhoz és lehetőségekhez való egyenlő, nemtől független könnyű hozzáférés állapota, beleértve a gazdasági szerepvállalást és a döntéshozatalt; valamint a különböző viselkedések, törekvések és szükségletek nemtől független, egyenlő mértékű megbecsülésének állapota. A nemek közötti egyenlőség, más néven szexuális egyenlőség vagy a nemek közötti egyenlőség az erőforrásokhoz és lehetőségekhez való egyenlő, nemtől független könnyű hozzáférés állapota.
Az UNICEF a nemek közötti egyenlőséget úgy határozta meg, hogy "a nők és férfiak, valamint a lányok és fiúk azonos jogokat, erőforrásokat, lehetőségeket és védelmet élveznek. Nem követeli meg, hogy a lányok és a fiúk, vagy a nők és a férfiak azonosak legyenek, vagy hogy pontosan ugyanúgy kezeljék őket."[a].
2017-től a nemek közötti egyenlőség az ENSZ tizenhét fenntartható fejlődési célja közül az ötödik (SDG 5); a nemek közötti egyenlőség nem foglalta magába a nőkön és a férfiakon kívüli nemek, illetve a nemi binaritáson kívüli nemi identitások felvetését. A nemek közötti egyenlőtlenséget évente az ENSZ Fejlesztési Programjának Humán Fejlődési Jelentései mérik.
A nemek közötti egyenlőség vonatkozhat a nemek szerinti esélyegyenlőségre vagy formális egyenlőségre, vagy vonatkozhat a nemek egyenlő képviseletére vagy a nemek eredményeinek egyenlőségére, amit érdemi egyenlőségnek is neveznek. A nemek közötti egyenlőség a cél, míg a nemek közötti egyenlőség és a nemek közötti egyenlőség olyan gyakorlatok és gondolkodásmódok, amelyek segítik a cél elérését. A nemek közötti egyenlőség, amelyet a nemek közötti egyensúly mérésére használnak egy adott helyzetben, segíthet a nemek közötti érdemi egyenlőség elérésében, de önmagában nem cél. A nemek közötti egyenlőség szorosan kapcsolódik a nők jogaihoz, és gyakran politikai változtatásokat igényel. Globális szinten a nemek közötti egyenlőség eléréséhez a nők és lányok elleni káros gyakorlatok felszámolására is szükség van, ideértve a szexkereskedelem, a nőgyilkosság, a háborús szexuális erőszak, a nemek közötti bérszakadék és más elnyomási taktikák felszámolását. Az UNFPA megállapította, hogy "annak ellenére, hogy számos nemzetközi egyezmény megerősíti emberi jogaikat, a nők még mindig sokkal nagyobb valószínűséggel szegények és írástudatlanok, mint a férfiak. Kevésbé férnek hozzá a tulajdonhoz, a hitelhez, a képzéshez és a foglalkoztatáshoz. Ez részben abból az archaikus sztereotípiából ered, hogy a nőket inkább gyermeknevelőnek és háztartásbelinek bélyegzik, mint a család kenyérkeresőjének." A férfiaknál sokkal kisebb valószínűséggel politizálnak, és sokkal nagyobb valószínűséggel válnak családon belüli erőszak áldozatává." A nők a férfiaknál sokkal kevésbé aktívak.
Történelem Christine de Pizan, a nemek közötti egyenlőség egyik korai szószólója 1405-ben megjelent: "A nők városának könyve" című munkájában kijelenti, hogy a nők elnyomása irracionális előítéleteken alapul, rámutatva a társadalom számos, valószínűleg a nők által létrehozott előrelépésre.
A shakerek A shakerek, egy evangélikus csoport, amely a nemek elkülönítését és a szigorú cölibátust gyakorolta, a nemek közötti egyenlőség korai gyakorlói voltak. Egy északnyugat-angliai kvéker közösségből váltak ki, mielőtt 1774-ben kivándoroltak Amerikába. Amerikában a shakerek központi lelkészségének vezetője, Joseph Meacham 1788-ban kinyilatkoztatást kapott arról, hogy a nemeknek egyenlőnek kell lenniük. Ezután Lucy Wrightot hozta be a lelkészi hivatalba női kollégájaként, és együtt úgy alakították át a társadalmat, hogy a nemek jogai egyensúlyban legyenek. Meacham és Wright olyan vezetői csapatokat hozott létre, ahol minden egyes elder, aki a férfiak lelki jólétével foglalkozott, egy-egy elderresszel társult, aki ugyanezt tette a nőkkel. Minden diakónusnak egy diakonissza volt a partnere. A férfiak felügyelték a férfiakat, a nők pedig a nőket. A nők nőkkel, a férfiak férfiakkal éltek együtt. A shaker társadalomban egy nőt nem kellett egy férfinak irányítania vagy birtokolnia. Meacham 1796-ban bekövetkezett halála után Wright lett a shakerek szolgálatának vezetője egészen 1821-ben bekövetkezett haláláig.
A shakerek több mint 200 éven át fenntartották a nemek közötti kiegyensúlyozott vezetésnek ugyanazt a mintáját. Az egyenlőséget más női jogvédőkkel együttműködve is előmozdították. 1859-ben Frederick Evans, a pásztorok vénje határozottan megfogalmazta hitüket, és azt írta, hogy a pásztorok "elsőként szabadították ki a nőt a vazallusi állapotból, amelybe minden más vallási rendszer (többé-kevésbé) taszította, és biztosították számára azokat az igazságos és egyenlő jogokat a férfival, amelyeket a férfihoz való hasonlósága és képességei miatt Isten és a természet is megkövetel". Evans és társa, Antoinette Doolittle elderress csatlakozott a nők jogaiért kiálló szószólókhoz az Egyesült Államok északkeleti részén az 1870-es években. A shakerek egyik látogatója 1875-ben azt írta:
"Mindkét nem a saját megfelelő tevékenységi területén működik, a rendben a nő megfelelő alárendeltség, tisztelet és tisztelet van a férfi iránt, a férfi pedig a nő iránt [kiemelés hozzáadva], így a "nők jogainak" lelkes szószólói bármelyik közösségben megtalálhatják itt eszményük gyakorlati megvalósulását."
A shakerek több voltak, mint egy radikális vallási szekta az amerikai társadalom peremén; ők a gyakorlatban is megvalósították a nemek egyenlőségét. Azt állítják, hogy ők mutatták meg, hogy a nemek közötti egyenlőség megvalósítható, és azt is, hogyan lehet elérni.
A tágabb értelemben vett társadalomban a nemek közötti egyenlőség felé irányuló mozgalom a választójogi mozgalommal kezdődött, amely arra törekedett, hogy a nők szavazhassanak és választott tisztségeket tölthessenek be. Ebben az időszakban jelentős változások történtek a nők tulajdonjogában is, különösen a családi állapotukkal kapcsolatban. (Lásd például az 1882. évi törvényt a házas nők vagyonáról).
A háború utáni korszak A második világháború óta a nők felszabadítási mozgalma és a feminizmus általános mozgalmat hozott létre a nők jogainak elismerése felé. Az ENSZ és más nemzetközi szervezetek számos egyezményt fogadtak el a nemek közötti egyenlőség előmozdítására. Ezeket az egyezményeket nem minden ország fogadta el egységesen ezek közé tartoznak: Az oktatásban való megkülönböztetés elleni egyezményt 1960-ban fogadták el, és 1962-ben, illetve 1968-ban lépett hatályba. A nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményt (CEDAW) 1979-ben fogadta el az ENSZ Közgyűlése. Ezt a nők nemzetközi törvényjavaslataként jellemezték, amely 1981. szeptember 3-án lépett hatályba. A Bécsi Nyilatkozat és Cselekvési Program, az 1993. június 25-én Bécsben (Ausztria) az emberi jogok világkonferenciáján konszenzussal elfogadott emberi jogi nyilatkozat. A nők jogaival a 18. bekezdés foglalkozik. A nők elleni erőszak felszámolásáról szóló nyilatkozatot az ENSZ Közgyűlése 1993-ban fogadta el. 1994-ben a népesedéssel és fejlődéssel foglalkozó nemzetközi konferencián (ICPD) Kairóban elfogadták a húsz évre szóló kairói cselekvési programot. Ez a nem kötelező érvényű cselekvési program azt állította, hogy a kormányok felelőssége az egyének reprodukciós szükségleteinek kielégítése, nem pedig a demográfiai célok elérése. Mint ilyen, családtervezésre, reproduktív jogokkal kapcsolatos szolgáltatásokra, valamint a nemek közötti egyenlőség előmozdítására és a nők elleni erőszak megszüntetésére irányuló stratégiákra szólított fel. Szintén 1994-ben az amerikai kontinensen a nők elleni erőszak megelőzéséről, büntetéséről és felszámolásáról szóló, Belém do Pará-i egyezményként ismert Amerika-közi egyezmény a nők elleni erőszak és megkülönböztetés felszámolására szólított fel. A Nőkről szóló negyedik világkonferencia végén, 1995. szeptember 15-én az ENSZ elfogadta a Pekingi Nyilatkozatot – egy olyan határozatot, amelyet a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó elvek kihirdetése érdekében fogadtak el. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2000. október 31-én elfogadott 1325. számú határozata (UNSRC 1325) a nők és lányok jogairól és védelméről szól a fegyveres konfliktusok alatt és után. A maputói jegyzőkönyv átfogó jogokat biztosít a nők számára, beleértve a politikai folyamatban való részvételhez, a férfiakkal való társadalmi és politikai egyenlőséghez, a reproduktív egészségük feletti ellenőrzéshez való jogot, valamint a női nemi szervek megcsonkításának megszüntetését. Az Afrikai Unió az Emberi *Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájához csatolt jegyzőkönyv formájában fogadta el, és 2005-ben lépett hatályba. A férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/73/EK európai uniós irányelv kimondja, hogy: "Az ezen irányelv értelmében vett zaklatás és szexuális zaklatás nemi alapon történő megkülönböztetésnek minősül, és ezért tilos.". Az Európa Tanács 2014-ben lépett hatályba a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és leküzdéséről szóló egyezménye, az első jogilag kötelező erejű európai eszköz a nők elleni erőszak területén. Az Európa Tanács 2014-2017 közötti időszakra vonatkozó, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiája, amely öt stratégiai célt fogalmaz meg:
-A nemi sztereotípiák és a szexizmus elleni küzdelem -A nők elleni erőszak megelőzése és leküzdése -A nők igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférésének biztosítása -A nők és a férfiak kiegyensúlyozott részvételének elérése a politikai és a közszféra döntéshozatalában -A nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének megvalósítása valamennyi szakpolitikában és intézkedésben.
Az ilyen jogszabályok és a pozitív diszkriminációs politikák döntő szerepet játszottak a társadalmi hozzáállás megváltoztatásában. A Pew Research Center 2015-ös, 38 ország polgárai körében végzett felmérése szerint a 38 országból 37-ben a többség szerint a nemek közötti egyenlőség legalább "valamennyire fontos", és a globális átlag 65%-a szerint "nagyon fontos", hogy a nőknek a férfiakkal azonos jogaik legyenek. A legtöbb foglalkozás ma már számos országban egyformán elérhető a férfiak és a nők számára. A nők és a férfiak számára a legtöbb szakma egyenlően elérhető.
Hasonlóképpen, a férfiak egyre gyakrabban dolgoznak olyan foglalkozásokban, amelyek a korábbi generációkban női munkának számítottak, mint például az ápolás, a takarítás és a gyermekgondozás. A háztartási helyzetekben a szülői vagy gyermeknevelői szerepet gyakrabban osztják meg, vagy nem tekintik olyan széles körben kizárólag női szerepnek, így a nők a szülés után szabadon folytathatnak karriert. További információért lásd: Megosztott kereső/megosztott szülői házasság.
A társadalmi hozzáállás változásának másik megnyilvánulása, hogy a nő a házasságkötéskor nem automatikusan veszi fel férje vezetéknevét.
A nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos igen vitatott kérdés a nők szerepe a vallási irányultságú társadalmakban. Egyes keresztények vagy muszlimok a komplementarizmusban hisznek, amely nézet szerint a férfiak és nők szerepe különböző, de egymást kiegészítő. Ez a nézet ellentétes lehet a nemek közötti egyenlőség nézeteivel és céljaival.
Emellett vannak olyan nem nyugati, alacsony vallásosságú országok is, ahol a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos viták továbbra is fennállnak. Kínában a fiúgyermekek kulturális preferenciája miatt a lakosságban kevés a nő. Japánban a feminista mozgalom sok előrelépést tett, aminek eredményeképpen létrejött a Nemek Közötti Egyenlőségi Iroda, de Japánban még mindig alacsony a nemek közötti egyenlőség más iparosodott nemzetekhez képest.19 A fejlődő országok, mint például Kenya, másrészt nem rendelkeznek hivatalos nemzeti statisztikákkal, és kénytelenek néhány, általában nemzetközi szervezetek által finanszírozott, nemek szerint lebontott statisztikára támaszkodni az elemzéshez.