A Diphoda az eukarióták egyik kládja, az Opimoda testvértaxonja. Tagjai a Diaphoretickes és a Discoba.
Neve két közvetlen alárendelt taxonja, a Discoba és a Diaphoretickes nevéből származik. Történet Bikonta 1993-ban Thomas Cavalier-Smith leírta a Bikontát, más néven Biciliatát, feltételezése szerint kétostorú lehetett az Archaeplastida, az Excavata, a Rhizaria és a Chromalveolata közös őse, továbbá az Apusozoáról is feltételezte, hogy ide tartozik. A Bikontát a Dictyozoába helyezte, és 16 egysejtű vagy plazmódiumképző törzset különböztetett meg mitokondriumokkal és dikinetidákkal, ahol a Golgi-diktioszómák nem függnek össze hálós ostorgyökerekkel, és az egytörzsű Euglenozoa és a 15 törzsű Neozoa alországágakra osztotta, ezen belül a Neozoát 7 részalországra osztotta. A Bikonta jellemzőjeként a dihidrofolát-reduktáz és a timidilát-szintáz egyesülését írták le, és doménszerkezetek és állandó fehérjék, például miozinok elemzésével erősítették meg.
Már 2009-ben kimutatták Rogozin et al., hogy a ritka genomváltozások az Unikonta–Bikonta csoportosítást nem támasztják alá.
He et al. „alternatív eukarióta őst” mutattak ki, melyben a Diaphoretickes és az Excavata az egyik, a többi rendszertani csoport a másik ágon van, de Derelle et al. szerint külparalógok filogenetikai zaja okozhatja ez alternatív őst. Kétágú rendszer Derelle et al. 2015-ös tanulmányában baktériumfehérjéket felhasználva az eukariótákat az Opimoda és a Diphoda csoportokra osztotta. Utóbbi a Bikonta legtöbb tagját tartalmazza, de az Opimoda is tartalmaz korábbi Bikonta-tagokat. Kimutatták ezenkívül, hogy az Opimoda–Diphoda felosztást nem ütköző filogenetikai jelek okozzák.
Thomas Cavalier-Smith 2022-es tanulmányában vitatta az Opimoda és a Diphoda definíciójának helyességét, a Diphoda tagjait a Discariába helyezte a Chromista közeli rokonaiként. Morfológia A Bikonta részcsoportjaként a Diphoda 80S riboszómákat, a harántcsíkolt ostorgyökerekkel kapcsolódó Golgi-diktioszómákat és kétcentriólumos ostorkinetidákat tartalmaz. Ostorral nem rendelkező fajai őseiben nincs jelen a kinetida, néhány csoportban – például a Phalansterium nemzetségben és számos csillósban – egycentriólumosra redukálódott.
Legtöbb fajuk mitokondriumokkal rendelkezik, de például néhány anaerob csillósban hidrogenoszóma váltotta fel. Genomika SF-asszemblin (SFA)-homológok kizárólag a Diphoda algáiban találhatók.
Az mtFfh és mtFfsY a Diphodában széles körben elterjedtek, így legkésőbb közös ősénél jelenhettek meg, de Alphaproteobacteriából való származásuk alapján még ősibbek, feltehetően a protomitokondrium génjeiből származnak, így az utolsó eukarióta közös ősben (LECA) is jelen lehettek, és koordináltan többször is elveszthették különböző csoportok. Ezek a bakteriális jelfelismerő rendszerből maradtak fenn. Filogenetika Külső kapcsolatok Helyzete az eukarióták filogenetikai fáján Derelle et al. szerint:
Az Ancyromonadida helyzete vitatott: lehet a Diphoda tagja vagy a többi élő eukarióta testvércsoportja is. Belső kapcsolatok Derelle et al. 2015-ös tanulmánya szerint az alábbi csoportokból áll. A Hemimastigophora helyzete ismeretlen.
Jelentőség Derelle et al. 2015-ös tanulmányában az eukarióták egyik legkorábban kialakult taxonja, melynek testvércsoportja az Opimoda. A LECA génjei e két csoport együttes vizsgálatával deríthetők fel. A LECA intronsűrűsége Opimoda–Diphoda eredet esetén 10,8 intron eukarióta ortocsoportonként és 1,7 intron Pfam-domén-ortocsoportonként. Ezenkívül morfológiai összehasonlítások alapján a LECA feltehetően kétostorú bakterivor, a Malawimonadidához és a Jakobidához hasonló egysejtű lehetett.
A LECA-ban Vosseberg et al. több mint gén lehetséges jelenlétét mutatták ki mintegy családból az Opimoda és a Diphoda közti eukarióta őssel. Jegyzetek
Kategória:Eukarióták Kategória:2015-ben leírt taxonok