Ann Patchett amerikai regényíró. Ugyanebben az évben megkapta a 2002-es PEN/Faulkner-díjat és az Orange Prize for Fiction-díjat Bel Canto című regényéért. További regényei közé tartozik The Patron Saint of Liars (Hazugok védőszentje, 1992), Taft (1994), The Magician's Assistant (A varázsló segédje, 1997), Run (2007), State of Wonder (2011), Commonwealth (2016), The Dutch House (2019) és Tom Lake (2023). A Dutch House a 2020-as szépirodalmi Pulitzer-díj döntőse volt.

Életrajza Ann Patchett 1963. december 2-án született a kaliforniai Los Angelesben, Frank Patchett (Los Angeles-i rendőrkapitány, aki letartóztatta Charles Mansont és Sirhan Sirhant) és Jeanne Ray (ápolónő, aki később regényíró lett) gyermekeként. Két lánya közül ő a fiatalabb. Édesanyja és apja elváltak, amikor még fiatal volt. Anyja újra férjhez ment, és amikor Patchett hatéves volt, a család a Tennessee állambeli Nashville-be költözött. A mostohaapját "nagyon, nagyon furcsa fickónak" nevezte, aki már tizenhat éves korában fegyvert hordott nála, és részben annak tulajdonítja az üzenetküldés iránti érdektelenségét, hogy a fiú arra kényszerítette anyját, hogy személyhívót hordjon magánál, és kérésre válaszoljon neki.

Patchett a St. Bernard Akadémiára, a Tennessee állambeli Nashville-ben található, az Irgalmas nővérek által fenntartott katolikus magániskolába járt. Az érettségi után a Sarah Lawrence College-ba járt.

A főiskola után az Iowai Egyetem Iowa Writers' Workshopjában vett részt, ahol Lucy Grealy memoáríróval és költővel élt együtt. Szobatársi kapcsolatukról és életre szóló barátságukról 2004-ben megjelent Truth & Beauty (Igazság és szépség) című memoárja szól. A húszas évei elején Patchett férjhez ment; a házasság azonban csak körülbelül egy évig tartott.

A húszas évei végén ösztöndíjat nyert a Massachusetts állambeli Provincetown-i Fine Arts Work Centerbe; itt töltött ideje alatt írta meg első regényét, The Patron Saint of Liars címmel, amely 1992-ben jelent meg. 2010-ben Karen Hayes-szel közösen alapított egy könyvesboltot, a Parnassus Books-t a Tennessee állambeli Nashville-ben, amely 2011 novemberében nyílt meg. 2016-ban a Parnassus Books bővült, és egy könyvmobillal bővítette a nashville-i könyvesbolt hatókörét. A Tennessee állambeli Nashville-ben él férjével, Karl VanDevenderrel. Patchettnek ez a második házassága.

Írásai

Patchett első publikált írása a The Paris Review-ban jelent meg, még azelőtt, hogy elvégezte volna a Sarah Lawrence College-ot. Kilenc évig a Seventeen magazinnál dolgozott, ahol elsősorban nem fikciós írásokat írt, és a magazin minden öt cikkéből egyet közölt. A magazinnal való kapcsolatának azután vetett véget, hogy vitába keveredett az egyik szerkesztővel, és azt kiáltotta: "Soha többé nem nyitok be a maga ajtaján!".

Patchett számos publikációt írt, többek között a The New Yorker, a The New York Times Magazine, a The Washington Post, az O, The Oprah Magazine, az ELLE, a GQ, a Gourmet és a Vogue számára. 1992-ben Patchett kiadta a The Patron Saint of Liars című művét. A regényből 1998-ban televíziós filmHazugok védőszentje (TV-film) készült azonos címmel. Második regénye, a Taft 1994-ben elnyerte a Janet Heidinger Kafka-díjat. Harmadik regénye, a The Magician's Assistant 1997-ben jelent meg. 2001-ben negyedik regénye, a Bel Canto jelentette az áttörést: a National Book Critics Circle Award döntőse lett, és elnyerte a PEN Faulkner-díjat.

Lucy Grealy írónő barátjával való kapcsolatukról egy visszaemlékezést írt Truth & Beauty: A Friendship címmel. Regénye, a Run, 2007 októberében jelent meg. A 2008 áprilisában megjelent What now? egy esszé, amely a 2006-ban az alma materében tartott beszédén alapul. Patchett a The Best American Short Stories című antológiasorozat 2006-os kötetének szerkesztője. 2011-ben kiadta a State of Wonder című regényt, amely az Amazonas dzsungelében játszódik, és bekerült az Orange-díjra. 2016-ban publikálta Commonwealth című regényét, amely széles körű kritikai elismerést váltott ki. Patchett a könyvet "önéletrajzi első regényének" nevezte, és kifejtette: "Az a csodálatos abban, hogy ezt a könyvet 52 évesen adtam ki, hogy tudom, hogy [már] képes vagyok mély képzeletből dolgozni".

2019-ben kiadta első gyermekkönyvét, a Lambslide-ot és a The Dutch House című regényét, amely a 2020-as szépirodalmi Pulitzer-díj döntőse. 2021 novemberében kiadta a These Precious Days című esszégyűjteményt, amelyet a This Is the Story of a Happy Marriage folytatásaként ír le. A These Precious Days széleskörű elismerést kapott, a Book Marks értékelésgyűjtő ügynöksége 25 értékelés alapján „rave”-nek minősítette. 2023-ban Ann Patchett kiadta a Tom Lake című regényét, amely a The New York Times bestsellerlistáján szerepelt.

Amikor egy 2024-es BBC-interjúban arról kérdezték, hogyan lehetne ösztönözni az embereket arra, hogy lelassítsanak és többet elmélkedjenek, így válaszolt: Nem lenne nagyszerű, ha az emberek hosszabb ideig csendben ülnének?... Igen, mert regényeket írok... Nagyon, nagyon vigyázok magamra, mert nem akarom, hogy bármi is megzavarja a képességemet, hogy hosszú ideig egy dologra koncentráljak. Ezért semmilyen körülmények között nem nézek tévét, nincs mobiltelefonom, és semmilyen közösségi médiában nem veszek részt. Soha nem néztem meg a Facebookot. Ez elég érdekes, mert a könyvesboltomnak hatalmas a közösségi média jelenléte, és videókat készítek az olvasott könyvekről, de soha nem nézem meg őket.

Munkáit több mint 30 nyelvre fordították le.

Díjak és kitüntetések Meghatározott művekért Nashville Banner Tennessee Writer of the Year Award, 1994. Janet Heidinger Kafka Prize (Taft), 1994. National Book Critics Circle Award finalist (Bel Canto), 2001. PEN/Faulkner Award (Bel Canto), 2002. Orange Prize (Bel Canto), 2002. BookSense Book of the Year (Bel Canto), 2003. Wellcome Trust Book Prize shortlist (State of Wonder), 2011.

Korpuszhoz Guggenheim Fellowship, 1995 (mid-career). 2012-ben Patchettet a Time 100-as listán a világ egyik legbefolyásosabb emberének ismerte el a Time magazin. Peggy V. Helmerich Distinguished Author Award (body of work), 2014. 2014 Kenyon Review Award for Literary Achievement American Academy of Arts and Letters, 2017 Carl Sandburg Literary Award from Chicago Public Library Foundation, 2024

Megjelent munkái Regények

Reprinted in the following year, see

Nonfiction

Magyarul megjelent Életszonáta (Bel Canto) – Kelly, Budapest, 2009 · · Fordította: Illés Róbert Mostoha nyár (Commonwealth) – Kossuth, Budapest, 2017 · · Fordította: Dudik Annamária Éva Útvesztők (State of Wonder) – Kossuth, Budapest, 2017 · · Fordította: Németh Dorottya Tom Lake (Tom Lake) – 21. Század, Budapest, 2024 (Kult könyvek) · · Fordította: Csonka Ágnes (Kult könyvek sorozat) A Holland Ház (The Dutch House) – 21. Század, Budapest, 2025 (Kult könyvek)· · Fordította: Lévai Márta (Kult könyvek sorozat) Whistler – 21. Század, Budapest, 2026 · · Fordította: Gy. Horváth László

Jegyzetek

Egyéb információk Honlapja

Fordítás

Kategória:1963-ban született személyek Kategória:Los Angeles-iek Kategória:Amerikai írók Kategória:Amerikai nők Kategória:Élő személyek Kategória:21. századi költők, írók