Kostajnica (, korábban Bosanska Kostajnica), város és községközpont Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban. Kostajnica község tizenegy falujával és egy városával a funkcionális regionalizáció révén ma a Prijedori régióhoz tartozik. A boszniai háború előtt azonban a horvátországi Kostajnica befolyására nagyobb mértékben tartozott Sziszek vonzáskörzetéhez. Ez tükröződött a gazdasági tevékenységben, az oktatásban, a kultúrában, az egészségügyben stb. Ezt a regionális pozíciót elsősorban a szolgáltatások minősége, az utak tájolása és a Nyugat-Európával való szorosabb kapcsolat magyarázza. Ma Prijedor, mint regionális központ befolyása Kostajnica község területén kifejezettebb.
Fekvése és éghajlata Bosznia-Hercegovina nyugati részén, Banja Lukától légvonalban 71, közúton 93 km-re északnyugatra, Prijedortól légvonalban 29, közúton 40 km-re északnyugatra, a horvát határ mellett, az Una jobb partján és a tőle délre fekvő dombvidéken, 108 – 370 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Kostajnica városának legnagyobb része az Una folyó hordaléksíkságán és az Una folyó alsó teraszain fekszik. A községhez tartozó többi település a várostól délre és valamivel magasabban, 400 méteres magasságig helyezkedik el. A község területének egy része dombos, a legmagasabb dombok: a Pastirevo, a Balj és az Um. Az Una folyótól délre a dombos terület, időnként völgyekkel, a kis folyók és nagyobb patakok mentén bevágásokkal szabdalt. Az Una és a Strigova folyók völgye mentén síkságok találhatók, amelyek a község teljes területének egynegyedét teszik ki, háromnegyede dombos és dombos terület. 250px|bélyegkép|balra|Az Una-folyó Kostajnicánál
E terület folyói, patakjai és kisebb vízfolyásai az Una vízgyűjtőjéhez tartoznak. Az Una medre ezen a területen a tufaképző mészkő lerakódása miatt egyre sekélyebb. Ez különösen magán Kostajnicán látszik. Az Unának ezt a Dobrljinéig tartó szakaszát korábban átkelésre használták, ma már kisebb hajók is alig tudnak áthaladni a folyó egyes részein. Az Unán kívül a legnagyobb a Strigova, amely Strigovi faluban a Kriva Rijeka forrásából ered. Ez egy hegyi folyó, amely szórványos zuhatagokkal rendelkezik a felső és középső folyáson. Az alsó szakaszon több méter mély örvényei vannak és Briševac közelében ömlik az Una folyóba.
A település területe földrajzi elhelyezkedését és tengerszint feletti magasságát tekintve mérsékelt-kontinentális éghajlatú. Magának Kostajnica városának éghajlata valamivel enyhébb, mint a község többi részéé, mivel északról a Djed-hegy védi. A légköri lerakódások egyenletesen oszlanak el az egész területen. Különösen gazdag csapadékban október és november, a tavaszi időszakban pedig április és május. Az Una völgyében, Kostajnicától le- és felfelé, valamint a Strigova-folyó és a Tavija-patak völgyében tavasszal és ősszel sűrű köd fordul elő. Maga a város ritkán borul ködbe az év során.
Népessége Kostajnica község Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb40414315Bosnyák17071460Horvát16686Jugoszláv2135Egyéb104111Összesen62315977
Kostajnica város Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb17152244Bosnyák16591435Horvát12661Jugoszláv1824Egyéb8690Összesen37683834
Története A középkorig A Kostajnica területén előkerült legrégibb régészeti leletek a kőrézkorból és a bronzkorból származnak. Ezek az i. e. 2500 és 2000 közötti időből származó cseréptöredékek és egy kőszekerce. Akkoriban ezen a területen az illírek egyik törzse, a japodok éltek. A rómaiak az i. e. 1. században hódították meg ezt a vidéket. A régészeti múzeumokban és az egykori kostajnicai kolostorban őrzött dokumentumok és maradványok alapján megállapítható, hogy Kostajnica területén már a rómaiak idejétől élénk kereskedelmi forgalom zajlott. A korszakból származó települések neve hivatalosan nem ismert, de az biztos, hogy az utak mentén akkoriban sok település volt. Magán Kostajnicán is római vízmű nyomait, valamint néhány lakó- és egyéb épületet találtak. A város területén ma is találhatóak salak- és szénnyomok, ami kétségtelenül bizonyítja, hogy akkoriban bányák és vaskohó működött itt. A Balj dombból eredő patakban római kori edények és tárgyak maradványai kerültek elő, ami cáfolhatatlan bizonyítéka a római korból származó település létezésére ezen a területen.
A 7. századtól a 15. századig A horvátok ősei a 7. században telepedtek meg ezen a vidéken, mely a 10. században alapított Horvát Királyság része volt. Kostajnica neve a gesztenye (kesten) növénynév régi horvát „kostanj” alakjából származik, és olyan területet jelöl, ahol különösen sok volt a gesztenyefa. Régen ugyanis az Una két partját gesztenyeerdő borította. 1097-ben a Petrova gora hegységben vívott csatában győzte le Könyves Kálmán serege Svačić Pétert, az utolsó horvát királyt, majd a Kálmán király és a horvát nemesség közötti megállapodás a „pacta conventa” értelmében 1102-ben Horvátország részeként ez a terület is a Magyar Királyság része lett. A középkorban területe a dubicai zsupánsághoz tartozott. Írott forrásban a települést 1240-ben „Koztainicha” néven említik először. Az oklevél egy birtok határait írja le, mely a Kostajnicáról Dubicára vezető útig terjedt. 1258-ban IV. Béla király határozott egy a dubicai templomosok és a kostajnicai Hetink (Hetynk) közötti itteni birtokvitában. 1272-ben V. István erősíti meg Hetink fiait Marint, Pétert és Ivánt kostajnicai birtokukban. A Hetink nemzetségnek valószínűleg udvarháza, vagy vára volt Kostajnicán, jobbágyaik pedig a vár alatti településen laktak. A 14. században több oklevél is megemlíti őket immár a Kostajnicai előnévvel, illetve a család tagjait. Ekkor a térség legnagyobb urai már a Babonicsok voltak, akinek birtokai a Szanától az Unán át a Glináig és a Kulpáig terjedtek, arról azonban nincs adat, hogy Kostajnica is az övék lett volna. 1334-ben Kostajnicának már állt Szent Mihály tiszteletére szentelt plébániatemploma és megvolt a ferences kolostor is. A ferenceseket 1285 és 1294 között valószínűleg a Hetinkek telepítették le ide. A kostajnicai birtok a mai Hrvatska Kostajnica és Bosanska Kostajnica területére is kiterjedt Dubica, illetve Dobrljin irányában. Ez a nemzetség a 15. század elején halt ki és birtokaik a királyra szálltak.
A 15. századtól az oszmán hódításig 150px|bélyegkép|balra|Az Azizija-mecset Az írott forrásokban 1420-tól említett Kostajnica várának („castrum Koztanicha”) első ismert birtokosa az Acha nembeli Arlandovich család volt. 1424-ben Zsigmond király Blagay Lászlónak és fivérének adta, de ezt Cillei Frigyes bán nem ismerte el, mire bepanaszolták őt a királynál. Később a Lipoveciek birtoka. Lipoveci Ilona házassága révén szomszédvári Tót Lászlóé, majd 1442-ben a második férjé, Frangepán Mártoné és leszármazottaié lett. 1471-ben Frangepán Miklós négyezer aranyért Benvenjuda Ivánnak adta el. 1480-ban Mátyás király kikényszerítette, hogy Benvenjuda lemondjon a várról, de Mátyás halála után újra birtokba lépett. 1492-ben a Benvenjuda fivérek nyolcezer aranyért Egerváry Lászlónak adták el. Kostajnica időközben jelentős településsé vált vásártartási joggal. A vár uradalmához 27 falu tartozott jó jövedelemmel. A 16. század elején, miután a török 1513–ban elfoglalta Dubicát, a király Beriszló Péter püspöknek adta Kostajnicát, amely így egyházi birtok lett. 1530-ban Tahi János vránai perjel 13 ezer aranyért Zrínyi III. Miklósnak adta el. Az ő halála után Zrínyi IV. Miklós birtoka lett. 1539 májusában a Ferdinánd-párti Zrínyi Kostajnica várában ölte meg az árulóvá váló Hans Katzianert, korábbi királyi főhadparancsnokot és fogadott testvérét. Az 1530-as évek ünnepelt osztrák hadvezére ugyanis az 1537-ben elvesztett eszéki (Gorjan) csata után átállt Szapolyai János oldalára, és félő volt, hogy egész Horvátországot és Szlavóniát elszakítja a Habsburgoktól.
A török elleni védelmi harcok idején Bosznia 1463-as török megszállása után egyre erősödtek a horvát területeket ért török támadások. A török 1469-ben, 1471-ben és 1478-ban is támadta Kostajnica térségét, nagy károkat okozva a helyi lakosságnak. 1483-ban megtámadta Kostajnicát is, de vereséget szenvedett. 1513-ban elesett Dubica. 1540-ben megtámadta Zrin várát, de a Zrínyiek visszaverték. 1542-ben a király Zrínyit nevezte ki horvát bánná, aki 1544-ben és 1545-ben súlyos harcokat vívott a törökkel az Unamentén. 1553-ban megerősítette Kostajnica és Novi várait, melyek védelmére a királytól katonaságot kért. A két vár védelmét a király Erdődy Péterre bízta. 1556-ban Zrínyi muraközi és magyarországi birtokainak védelmével volt elfoglalva. Ezalatt Malkocs bég boszniai pasa ostrom alá vette Kostajnica várát, melyet mindössze 60 főnyi katonaság élén Lusthaler várkapitány védett, aki a kilátástalan helyzetben július 23-án átadta a várat a töröknek. Ezután nehéz idők következtek az Una, Száva és Kulpa közötti terület lakosságára. A török egészen Zágrábig dúlta a horvát vidéket. Zrínyi nem tudta megakadályozni Valpó, Verőce és Csázma elestét sem, majd 1566-ban ő maga is elesett Szigetvár védelmében. 250px|bélyegkép|jobbra|Kostajnica látképe 1617-ben.
A török uralom kezdetétől a 18. századig A török 400 lovasból és 250 gyalogosból álló erős őrséget hagyott Kostajnica várában. A horvát erők többször is (különösen az 1593 és 1606 közötti határmenti harcokban) megpróbálták visszafoglalni Kostajnicát, de nem jártak sikerrel. Az Una szigetén álló várat 1594-ben Lenkovics György generális, majd 1596-ban Sigismund Herberstein generális és Draskovics János bán is sikertelenül támadta. 1624-ben Zrínyi V. Györgynek rövid időre sikerült visszafoglalni, de 1630-ban már ismét török kézen volt. A törökellenes felszabadító harcok keretében Erdődy Miklós horvát bán 1685-ben adta ki a parancsot a töröknek az Una folyóig történő visszaszorítására. Ennek során foglalták vissza a várat a császári erők. A török 1688 augusztusában heves támadást intézett a visszafoglalására, de a vár közelében fekvő mezőn vívott csatában súlyos vereséget szenvedett az Erdődy Miklós és Bádeni Lajos vezette keresztény hadaktól. A kialakult erőviszonyokat az 1699-es karlócai béke szentesítette, ezzel a határ végleg az Una folyóhoz került vissza. 1703-ban Lipót császár az egész Una és Kulpa közötti térséget a bán katonai parancsnoksága alá rendelte, ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banija, vagy Banovina).
A katonai közigazgatás idején