Hervé Bazin, született Jean-Pierre Hervé-Bazin francia író, legismertebb regényei a tinédzserlázadás és a diszfunkcionális családok félig önéletrajzi témáit dolgozták fel.
Élete A franciaországi Angers-ben (Maine-et-Loire), nagypolgári katolikus családból származott. René Bazin íróRené François Nicolas Marie Bazin (1853. december 26. – 1932. július 20.) francia regényíró. unokaöccse. Apja bíró volt, akit feleségével együtt Kínába küldtek, hogy diplomáciai állást töltsön be. Hervé és testvére a nagyanyjuknál nevelkedett az ősök otthonában, a Le Patys kastélyban. Amikor az asszony meghalt, édesanyja vonakodva tért vissza Hanoiból. Bazint különböző egyházi intézményekbe küldte, majd a katonai akadémiára, a Prytanée de la Fleche-re, ahonnan alkalmatlanság miatt eltanácsolták. Szembeszállt tekintélyelvű anyjával, tizenéves korában többször megszökött, és elutasította a katolikus tanításokat. Húszéves korában szakított a családjával.
Otthonát elhagyva Párizsba költözött, és a Sorbonne-on irodalomból diplomázott. Tizenöt év alatt, amíg kevés sikerrel verseket írt, Bazin számos kisebb munkán dolgozott. Ebből az időszakból nevezetes munkái közé tartozott egy költői folyóirat, a la Coquille (A kagyló, csak nyolc kötet) alapítása, amely a középkori költő-koldusokról, a Villon korabeli coquillard-okról kapta a nevét, valamint az À la poursuite d'Iris című 1948-as műve. Első verseskötetéért, a Jourért 1947-ben elnyerte a Prix Apollinaire-t.
Paul Valéry tanácsára elhagyta a költészetet, hogy a prózára összpontosítson.
Az édesanyjával való gyermekkori konfliktusok inspirálták 1948-ban a Vipere au poing című regényét. A regény a Folcoche (a francia „folle” (őrült) és „cochonne” (disznó) szavakból) becenevű anya és gyermekei – köztük az elbeszélő Jean Rezeau, akit „Brasse-bouillon”-nak hívnak – közötti gyűlöletet mutatja be. A könyv óriási sikert aratott a háború utáni Franciaországban, és a La Mort du Petit Cheval és a Le Cri de la Chouette követett trilógiaként. Más műveiben Bazin visszatért a család témájához. A regények mellett novellákat és esszéket is írt.
Bazin 1958-ban lett az Académie Goncourt tagja, Francis Carco helyére. 1973-ban lett az elnöke, majd halála után Jorge Semprún váltotta fel, míg az elnöki tisztséget François Nourissier kapta meg.
Politikailag Bazin a Mouvement de la Paix-hez tartozott,A Mouvement de la Paix egy olyan szervezet, amely az ENSZ által kezdeményezett békekultúrát támogatja. amely a kommunista párttal állt kapcsolatban, amelynek szimpatizánsa volt. 1979-ben Lenin-békedíjat kapott. Ez Roger Peyrefitte-t arra késztette, hogy tréfásan azt mondja: „Hervé Bazinnak két olyan díja volt, amelyek illettek egymáshoz: a Lenin-békedíj és a fekete humor díj”..
1995-ben kéziratait és leveleit Nancy város nyilvántartó hivatalának adta át, amely már a városból származó Goncourt testvérek archívumát is birtokolta. Bazin Angers-ben halt meg.
Egy jogi zűrzavar miatt az első házasságából származó hat gyermeke az utolsó házastárs és az utolsó fiú akarata ellenére elérte, hogy 2004. október 29-én a Hôtel Drouot-ban elárverezzék az archívumot. A kerületi hatóságok segítségével az angers-i egyetemi könyvtárnak sikerült elővásárolnia a hagyaték majdnem teljes egészét, azaz 22 kéziratot és mintegy 9000 levelet, amelyeket a szerző kívánságának megfelelően a kutatóközösség rendelkezésére bocsátottak.
Helyesírás és írásjelek Az 1966-os Plumons l'Oiseau („Szedjük le a madarat”) című esszéjében: egy közel fonémikus ortográfiát javasolt a francia nyelv számára, amelyet „l'ortografiǝ lojikǝ” (logikai ortográfia) néven emlegetett.
{| class="wikitable" !Betű !Név !Név (IPA) ! Note |- | a || a (wvèr) || () || |- | (á) || a fèrmé || || opcionális |- | e || e || || |- | é || é || || |- | è || è || || |- | œ || œ (wvèr) || () || |- | (œ́) || œ fèrmé || || opcionális |- | o || ɔ (wvèr) || () || |- | ó || ó (fèrmé) || () || szükséges |- | i || i || || |- | u || u || || |- | w || w || || ou magánhangzó |- | ã || ã || || |- | ẽ || ẽ || || |- | õ || õ || || |- | œ̃ || œ̃ || || |- | b || bé || || |- | k || ké || || |- | d || dé || || |- | f || fé || || |- | g || gé || || mindig kemény |- | h || hé || || lágy ch |- | j || jé || || |- | l || lé || || |- | m || mé || || |- | n || né || || |- | ñ || ñé || , || |- | p || pé || || |- | r || ré || || |- | s || sé || || soha nem hangzott el |- | t || té || || |- | v || vé || || |- | z || zé || || |- | y || yé || || |- | u͐ || u͐e || || |- | w͐ || w͐e || || |- | ɔ || le siñə dur || || /h/ szükség esetén |- | ə || le siñə mw || || néha néma /e/ |- | × || le siñə du pluryèl ɛ̃sonor || || néha néma többes szám (pl. femmes → fam×) |- | ◌̇ || le point de différenciation || || homofonok jelölője (e.g. ça → ṡa, whereas sa → sa)
Írásjelek Hat új „intonációs pontot” (írásjeleket) is javasolt:
Példák: Standard orthography Ortografiǝ lojikǝJ’aime, dit l’amant, Je parle, dit le député, J’enseigne, dit le professeur, Je règne, dit le roi, Je crois, dit le moine, Je pense, dit le philosophe, Je trouve, dit le savant...J’èmǝ di l’amã, Je parlǝ, di le député, J’ãsèñǝ, di le profèsœr, Je rèñǝ di le rw͐a, Je krw͐a di le mw͐anǝ, Je pãsǝ, di le filozofǝ, Je trwvǝ, di le savã...
Művei Jour, poems, 1947 A la poursuite d'Iris, poems, 1948 Vipère au poing (Viper in the Fist), autobiographical novel, 1948 La Tête contre les murs, novel, publié en 1949 La Mort du petit cheval, autobiographical novel, 1950A "Vipère au poing" folytatása Le bureau des mariages, short stories, 1951 Lève-toi et marche, novel, 1952 Humeurs, poems, 1953 Contre vents et marées, 1953 L'Huile sur le feu, novel, 1954 Qui j'ose aimer, novel, 1956 La fin des asiles, essay, 1959 Au nom du fils, novel, 1960 Chapeau bas, short stories, 1963 : Chapeau bas, Bouc émissaire, La hotte, M. le conseiller du coeur, Souvenirs d'un amnésique, Mansarde à louer, La Clope Plumons l'oiseau, essay, 1966 Le Matrimoine]], novel, 1967 Les bienheureux de La Désolation, account, 1970Az 1961-es vulkánkitörést követően Tristan da Cunha (más néven „La Désolation”) szigetének teljes lakossága kitelepítésének története, az angol fogyasztói társadalom elutasítása, ahová áttelepítették őket, és az a vasakarat, hogy visszatérjenek a szigetükre, és újra benépesítsék a világ egyik legnehezebb helyét, és saját ideáljuk szerint éljenek. Published in English as Tristan: A Novel. Le Cri de la chouette, autobiographical novel, 1972A „Vipère au poing” és a „La mort du petit cheval” folytatása. Madame Ex, novel, 1975 Traits, 1976 Ce que je crois, 1977 Un feu dévore un autre feu, 1978 L'Église verte, novel, 1981 Qui est le prince?, 1981 Abécédaire, 1984 Le Démon de minuit, 1988 L'École des pères, novel, 1991 Le grand méchant doux, 1992 Le Neuvième jour, 1994
Magyarul megjelent Akit szeretni mertem... Regény (Qui j'ose aimer) – Európa, Budapest, 1958 · fordította, utószó: Nagy Péter A Rezeau család (Vipere au poing, La mort du petit cheval, Cri de la chouette) – Európa, Budapest, 1979 · · fordította: Somogyi Pál László (Viperát markolva), Szávai János (A kiscsikó halála), Görög Lívia (Bagolyhuhogás) Exfeleség. Regény (Madame Ex) – Európa, Budapest, 1984 · · fordította: Somogyi Pál László Asszonyok hatalma. Regény (Le matrimoine) – Európa, Budapest, 1987 · · fordította: Somogyi Pál László A kilencedik napon. Regény'' (Le neuvième jour) – Európa, Budapest, 1996 · · fordította: Nagy Péter
Jegyzetek
Fordítás
További információk Jean-Louis de Rambures, „Comment travaillent les écrivains”, Párizs 1978 (interjú Hervé Bazin-nal, franciául).
Kategória:1911-ben született személyek Kategória:1996-ban elhunyt személyek Kategória:Francia írók