+A Manchester United nemzetközi mérkőzéseiközépre|keretnélküli|300x300pxA Manchester United játékosai az 1999-esUEFA-bajnokok ligája-győzelem utánÁttekintésCsapatManchester UnitedSzereplések47Legtöbb pályára lépésRyan Giggs (157)Legtöbb gólWayne Rooney (39)Első szereplés1956–1957-es bajnokcsapatokEurópa-kupájaLegutóbbi szereplés2024–2025-ös Európa-ligaSikerekUEFA-bajnokok ligája3 (1968, 1999, 2008)Európa-liga1 (2017)KupagyőztesekEurópa-kupája1 (1991)UEFA-szuperkupa1 (1991)Interkontinentális kupa1 (1999)FIFA-klubvilágbajnokság1 (2008) A Manchester United FC angol labdarúgócsapat Manchesterben, Anglia egyik legsikeresebb klubja, európai szinten is. Az első angol csapat voltak, amely részt vett egy európai kupasorozatban, 1956-ban kaptak helyet a bajnokcsapatok Európa-kupájában. Ez óta az Intertotó-kupa és a Konferencia Liga kivételével minden UEFA-sorozatban szerepeltek.

A kiírás, amiben a United a legsikeresebb az UEFA-bajnokok ligája (korábban: bajnokcsapatok Európa-kupája). Háromszor nyerték meg a kupát, először 1968-ban, az első angol csapatként. A másik két győzelmük 1999-ben és 2008-ban volt. A csapat 2017-ben megnyerte az Európa-ligát, 1991-ben a kupagyőztesek Európa-kupáját, az UEFA-szuperkupát 1991-ben, az Interkontinentális kupát 1999-ben, a klubvilágbajnokságot pedig 2008-ban.

1999-es és 2008-as UEFA-bajnokok ligája sikereik után a United képviselte az UEFA csapatait a 2000-es és a 2008-as klubvilágbajnokságon. 2000-ben csak a csoportkörben szerepeltek, de 2008-ban az első angol csapatként megnyerték a tornát.

Áttekintés

Az első évek Azt követően, hogy a United az előző évben megnyerte a bajnokságot, a csapat először helyet kapott egy európai kupasorozatban az 1956–1957-es szezonban. Az előző szezon bajnoka, a Chelsea, el lett tiltva a szerepléstől, mert a Football League elnöke, Alan Hardaker attól félt, hogy rontaná az angol labdarúgás helyzetét. Ennek ellenére Matt Busby, a Manchester United menedzsere viszont sokkal inkább előretekintő volt, és mindenképpen Európában akarta látni a Vörös Ördögöket. Stanley Rous, az angol labdarúgó-szövetség (és később a FIFA) elnöke támogatásával elérte, hogy a manchesteriek indulhassanak az 1956–1957-es bajnokcsapatok Európa-kupájában (BEK).

A csapat első nemzetközi mérkőzését az Anderlecht ellen játszott a BEK selejtezőjében, a brüsszeli Parc Astrid stadionban. A United 2–0-ra diadalmaskodott 35 ezer néző előtt. A visszavágót a Manchester City stadionjában, a Maine Roadon játszották, mert az Old Traffordon még nem voltak felszerelve az európai mérkőzésekhez szükséges reflektorok. A találkozó végeredménye 10–0 lett, ami napjainkig is rekord a klub történetében. A selejtezőben elért sikereket követően az elődöntőig menetelt a United, legyőzve a Borussia Dortmund és az Athletic Bilbao csapatát, mielőtt a klub kiesett a Real Madrid ellen. A spanyol fővárosi csapat első mérkőzését a Santiago Bernabéu stadionban játszották, 135 ezer néző előtt, ami rekord. A szezonjuk 5–3-as összesítéssel véget ért Európában, a madridiak öt sorozatban megnyert BEK-címük másodikját szerezték meg.

München

A United ismét bajnok lett a szezonban, így sorozatban másodjára a bajnokcsapatok Európa-kupájában indulhattak az 1957–1958-as szezonban. A selejtezőben 9–2-es összesítéssel kiejtették a Shamrock Roverst, az első fordulóban a Dukla Praha csapatát kapták. A prágai visszavágó után a csapat Manchesterbe tartott volna, de a város fölötti köd miatt a repülővel való utazás nem volt lehetséges. Ennek következtében gyorsan össze kellett dobnia egy utazási tervet a csapatnak, aminek következtében Hoek van Holland faluból utaztak volna Harwich-ba komppal, majd onnan vonattal Manchesterbe. Ennek következtében a játékosok nagyon fáradtak voltak, a Birmingham City ellen csak egy 1–1-es döntetlent tudtak elérni.

Hogy ilyen helyzetbe többet ne kerüljenek, a csapat úgy döntött, hogy kibérelnek egy repülőgépet a negyeddöntő visszavágójára a Crvena zvezda ellen. A 2–1-es hazai győzelem után a 3–3-as idegenbeli döntetlen azt jelentette, hogy a csapat továbbjutott az elődöntőbe. A Manchesterbe tartó visszaúton a csapat gépe (British European Airways 609-es járat) leszállt Münchenben, hogy megtankoljanak. A kásás jéggel borított Müncheni reptérről az első felszállási próbálkozás sikertelen volt egy motorhiba miatt, a második próbálkozást is ugyanez a probléma akadályozta meg. Fél órával, és egy mérnöki ellenőrzéssel később a repülőgép megkapta az engedélyt az indulásra. A tervek szerint a gépet lassabban gyorsították, így csak később hagyta el a felszállópályát. Amint a gép elérte a 117 csomós (217 km/órás) sebességet, amikor már nem biztonságos megszakítani a felszállási próbálkozást, az volt az elvárás, hogy a repülőgép sebessége tovább fog növekedni, és így sikeresen felszállhatott volna. Ennek ellenére hirtelen 112, majd 105 csomóra esett vissza a sebesség, így a gép nem tudott felszállni a kifutópálya vége előtt. A repülőgép a kifutópálya végén lecsúszott, átszakított egy kerítést, majd bal szárnyával egy közelben lévő családi háznak ütközött.

A katasztrófában a negyvennégy utasból huszonegy azonnal meghalt, míg ketten napokkal később a kórházban. Az áldozatok közül nyolcan játékosok voltak: Geoff Bent, Roger Byrne, Eddie Colman, Duncan Edwards, Mark Jones, David Pegg, Tommy Taylor és Billy Whelan, míg a csapat titkára Walter Crickmer, illetve két edzője, Tom Curry és Bert Whalley meghaltak. Matt Busby is komolyan megsérült, de két hónapnyi ápolás után teljesen felépült. Annak következtében, hogy a csapat nyolc játékosa is meghalt, és sokan még kórházban voltak, az AC Milan elleni elődöntőre egy megviselt kerettel állt ki a United. Az Old Traffordon ennek ellenére is 2–1-re nyertek a Vörös Ördögök, de Olaszországban már 4–0-ra kikaptak, véget vetett az álomnak. Megemlékezésként az áldozatokról, az UEFA úgy döntött, hogy engedélyezi, hogy a United elinduljon az 1958–1959-es BEK-évadban, a BSC Young Boys ellen kezdve a szezont. Ennek ellenére a Football League megtagadta a csapat indulási jogát, mert a katasztrófa által nehezített évben nem lettek bajnokok. A Young Boys találkozókat barátságos mérkőzésként lejátszották.

Visszatérés Európába Az 1963-as angol kupagyőzelem után a United visszatért Európába egy öt éves távolmaradás után, az 1963–1964-es kupagyőztesek Európa-kupájában szerepelve. A csapat a negyeddöntőig jutott, a selejtezőben legyőzve a Willem II-t, majd a nyolcaddöntőben a címvédő Tottenham Hotspurt. A negyeddöntőben a Sporting CP ellen játszottak, az első mérkőzést 4–1-re nyerve, így egy nagy vereség kivételével biztosnak tűnt a továbbjutásuk. A United 5–0-ra kikapott idegenben, ami máig a csapat történetének legnagyobb nemzetközi veresége.

Az 1963–1964-es szezonban másodikak lettek a bajnokságban, ami azt jelentette, hogy szerepelhettek a vásárvárosok kupája 1964–1965-ös kiírásában. Az elődöntőig jutottak, kiejtve a Djurgården, a Borussia Dortmund, az Everton és a Strasbourg csapatait, mielőtt kiestek a Ferencváros ellen, 3–3-as összesítéssel.

Újra a bajnokcsapatok Európa-kupájában A következő évben a Manchester United visszatért a bajnokcsapatok Európa-kupájába, először a légikatasztrófa óta, miután a bajnokságot gólátlaggal megnyerték a Leeds United ellen. Azt követően, hogy az első két fordulóban megverték a finn Helsingin JK és a kelet-német Vorwärts Berlin csapatát, a United a négyszeres bajnok, kétszeres győztes, és előző évben ezüstérmes Benficával mérkőzött meg. A portugálok legjobb játékosa, Eusébio, nem sokkal korábban nyerte meg egyetlen Aranylabdáját, és részben emiatt a Benfica volt az esélyes. Ennek ellenére a hazai mérkőzésen a United 3–2-re nyert, míg a visszavágón 5–1-re verte el a portugálokat az Estádio da Luz stadionban, amit sokan George Best pályafutása legjobb mérkőzésének tekintenek. A következőben a United a Partizan csapatát kapta, először tértek vissza Belgrádba a müncheni katasztrófa óta. Best az FA-Kupa hatodik fordulójában megsérült néhány héttel korábban, és ugyan játszott az első, idegenbeli mérkőzésen, a United 2–0-s vereséget szenvedett a JNA-stadionban. A visszavágón ugyan nyertek a manchesteriek, de Nobby Stiles egy találata nem volt elég a továbbjutáshoz. A szezon végén Matt Busby, aki úgy érezte, hogy az európai álma sose fog beteljesülni, elgondolkozott a visszavonuláson, de a csapat következő évi bajnoki címe meggyőzte, hogy még egy utolsó alkalommal megpróbálja elérni célját.

Az első angol európai cím A Manchester United négy ponttal megelőzve a Nottingham Forestet megnyerte az 1966–1967-es bajnokságot, egy mérkőzéssel a szezon vége előtt. Három éven belül így másodjára szerepelhetett a csapat a bajnokcsapatok Európa-kupájában. Miután legyőzték a máltai bajnok Hibernianst az első fordulóban, a United ismét Jugoszláviába utazott, ezúttal az FK Sarajevo ellen játszottak. Hosszú útjukat követően egy nagyon erőszakos mérkőzés várta őket, a végeredmény 0–0 lett. A második mérkőzés is hasonló körülmények között folyt le, de John Aston és George Best találatainak köszönhetően biztos helyzetbe került a csapat. Ugyan a jugoszlávok szépítettek, a United a negyeddöntőbe jutott, ahol a Górnik Zabrze ellen játszottak. Az Old Traffordon 2–0-ra győzött a United, Stefan Florenski öngólja és Brian Kidd találata révén. A lengyelek az utolsó nyolc csapat közül az egyik legjobbnak számítottak, de 1–0-s győzelmük hazai pályán nem volt elég arra, hogy megakadályozzák az angolok elődöntőbe jutását. Az utolsó előtti fordulóban a United a Real Madrid ellen mérkőzött meg, hazai pályán 1–0-ra tudott nyerni a csapat. Végül ez elégnek is bizonyult a továbbjutáshoz, mivel a visszavágó a Bernabéuban 3–3 lett. A Wembley Stadionban lejátszott döntőben a United 4–1-re verte meg a Benficát, hogy az első angol csapatként nemzetközi címet nyerjen. Best ismét betalált, Bobby Charlton duplája és a 19. születésnapján gólt szerző Kidd mellett.

A United a következő évben elődöntős volt a bajnokcsapatok Európa-kupájában, de kikapott a Milantól. Ezt követően hét évig voltak távol az európai kupáktól.

Ismét Európában Matt Busby 1968–1969-es szezon végi visszavonulása után a United története egyik legrosszabb időszaka kezdődött meg, 1974-ben kiestek az első osztályból. Tommy Docherty vezetésével azonnal visszajutott a csapat az első osztályba, amit követően azonnal európai szereplést (UEFA-kupa) harcolt ki a csapat, harmadikként zárva a szezont.

Ugyan a United bejutott az 1977–1978-as kupagyőztesek Európa-kupájába, miután megnyerték az 1977-es FA-kupát, illetve az 1980–1981-es és az 1982–1983-as UEFA-kupába, az 1983–1984-es szezonig nem volt nagyobb sikerük egyik sorozatban se. Ekkor a kupagyőztesek Európa-kupájába jutottak be Ron Atkinson alatt. A United kerete ekkor a legjobb volt a Busby-éra óta, olyan játékosokkal, mint Ray Wilkins, Bryan Robson, Frank Stapleton és a tinédzser Norman Whiteside. A negyeddöntőben 3–0-ra megnyerték a Diego Maradona által erősített FC Barcelona elleni visszavágójukat, miután idegenben 2–0-s vereséget szenvedtek Spanyolországban.

A United 1984–1985-ben eljutott az UEFA-kupa negyeddöntőjéig, ami az utolsó szereplésük volt európai porondon majdnem egy fél évtizedig, mivel a Heysel-tragédia következtében, amiben a Liverpool huligánjainak erőszakossága miatt 39 olasz szurkoló életét vesztette az 1985-ös bajnokcsapatok Európa-kupája-döntő közben, az angol csapatokat eltiltották az európai szerepléstől 1990-ig. Ennek következtében a United lemaradt az 1985–1986-os kupagyőztesek Európa-kupájáról, illetve az 1986–1987-es és az 1988–1989-es UEFA-kupáról. Ebben az időszakban Ron Atkinson helyét átvette Alex Ferguson, mint a csapat menedzsere, ami a csapat negyed évszázadig tartó aranykorának kezdetét jelentette.

Ferguson-éra: Európa csúcsán balra|bélyegkép|A három érem a United 1998–1999-es szezonjából, amelyben triplázott a csapat