Az Arrows A11 egy Formula–1-es versenyautó, amellyel az Arrows csapat versenyzett az 1989-es és 1990-es Formula–1 világbajnokság során, valamint a Footwork Arrows névre átnevezett csapat autója is ez volt az 1991-es idény első versenyein. Pilótái 1989-ben Derek Warwick és Eddie Cheever voltak, illetve az előbbit egy verseny erejéig helyettesítő Martin Donnelly. 1990-ben és 1991-ben Alex Caffi és Michele Alboreto vezethette az autókat, kivéve két versenyt, ahol Caffi helyére Bernd Schneider ült be.
Áttekintés A Ross Brawn által tervezett autó az első járműve volt a csapatnak, amelyet a turbómotorok betiltása után, szívómotorokkal szereltek, mégpedig a Ford-Cosworth DFR motorokkal. Nem is szerepeltek rosszul 1989-ben, Warwick öt alkalommal is pontot tudott szerezni, sőt Kanadában még a győzelemre is esélyes lehetett volna, ha nem esik ki. Cheever a hazai versenyén, a Phoenixben megtartott amerikai nagydíjon harmadik lett. 13 megszerzett pontjával a csapat a konstruktőri hetedik helyen végzett.
1990-re az autó csak kisebb fejlesztéseket kapott, főként a felfüggesztés környékén, és ezt a változatot nevezték A11B-nek. Az eredmények már kevésbé voltak sikeresek, ugyanis többször az is megesett, hogy az Alboreto-Caffi pilótapáros kvalifikálni sem tudta magát a versenyre. Egyedül Monacóban szereztek pontot Caffi által, azt is csak a sok kieső miatt. Caffinak két versenyt ki is kellett hagynia sérülés miatt, ezért ült be a helyére Schneider.
1991 elejére bevásárolta magát a csapatba és a nevére vette a japán Footwork konszern, amely már addig is főszponzor volt. A Ford motortól megváltak, a helyére a Porsche vadonatúj, V12-es motorját szerezték meg. A Porsche az 1980-as évek elején-közepén sikert sikerre halmozott a McLaren csapattal, a Footwork pedig a gyári támogatástól remélte a felívelést. Felmerült azonban egy nem várt probléma: az új autóba, az FA12-esbe nem fért bele a motor, így át kellett tervezni. Azért, hogy addig is tudjanak versenyezni, átépítették az A11-est (ez lett az A11C altípus) és belerakták a Porsche-motorokat. Ezekkel indultak a szezon első két versenyén, illetve Alboreto még Imolában is, miután összetörte az új autóját. Az elavult autó a bevetése alatt mindösszesen egyszer tudta magát kvalifikálni, amelyben szerepe volt a meglepően megbízhatatlan és túlsúlyos motornak is.
Utóélete Az FA11B jelzésű autót a 2026-os olasz nagydíj hétvégéjén Komacu Ajao, a Haas csapat csapatfőnöke vezethette demonstrációs céllal.
Eredmények (félkövér jelöli a pole pozíciót, dőlt betű a leggyorsabb kört) ÉvCsapatKasztniMotorGumikPilóták12345678910111213141516PontokHelyezés1989Arrows Grand Prix InternationalArrows A11Ford-Cosworth DFRBRASMRMONMEXUSACANFRAGBRGERHUNBELITAPORESPJPNAUS137.Derek Warwick55KIKIKIKI96106KIKI96KIMartin Donnelly12Eddie CheeverKI9773KI7NK125KINKKIKI8KI1990Arrows Grand Prix InternationalArrows A11 Arrows A11BFord-Cosworth DFRUSABRASMRMONCANMEXFRAGBRGERHUNBELITAPORESPJPNAUS29.Michele Alboreto10KINKNKKI1710KIKI121312910KINK12NKAlex CaffiKINK58NKKI799109139NK1991Footwork Arrows RacingFootwork A11CPorsche 3512USABRASMRMONCANMEXFRAGBRGERHUNBELITAPORESPJPNAUS0NRAlex CaffiNKNKMichele AlboretoKINKNK
Forráshivatkozások
Kategória:1989-es Formula–1-es autók Kategória:1990-es Formula–1-es autók Kategória:1991-es Formula–1-es autók Kategória:Arrows