Lászlóffy Waldemár/Woldemár (1934-ig: Bőhm Woldemár) (Kolozsvár, 1903. május 2. – Budapest, 1984. január 16.) hidrológus, közgazdasági mérnök, vízépítő mérnök, egyetemi tanár; a műszaki tudományok doktora (1956). "A Duna hidrológusa". A Nemzetközi Dunabizottság és a Dunai Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság felkért szakértője. Édesapja, Lászlóffy Béla (1869–1926) jogász volt.
Életpályája A budapesti Műegyetemen szerzett mérnöki, majd közgazdászi diplomát. 1925–1928 között a József Műegyetem Mérnöki Osztálya és Építészi Osztálya Vízépítéstani Tanszékének tanársegéde volt. 1928–1935 között a Földművelésügyi Minisztérium Vízrajzi Intézetének beosztott mérnöke, 1935–1938 között a víztani, 1938–1941 között a vízjelző csoport vezetője volt. 1941–1942 között a kolozsvári kultúrmérnöki hivatal főnöke volt. 1942–1945 között a Földművelésügyi Minisztérium Vízhasznosítási Ügyosztályának vezetője volt. 1945–1948 között a Vízrajzi Intézet kutatómérnöke volt. 1948–1951 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, illetve a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem magántanára volt. 1948–1952 között az Országos Vízgazdálkodási Hivatal Vízrajzi Osztályának osztályvezető-helyettese volt. 1952–1963 között a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Vízgazdálkodási Osztályának vezetője volt. 1963–1969 között a Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Intézet tudományos munkatársa volt.
Munkássága A Vízrajzi Intézetben fontos hidrológiai tanulmányokat végzett a Nemzetközi Duna-Bizottság és a Duna Állandó és Vízügyi Műszaki Bizottsága számára. 1930-ban a hidrológiai kutatás feladatait és a hidrológiai adatszolgáltatás helyzetét vizsgáló tanulmánya alapján megbízást kapott a Vízrajzi Évkönyv újjászervezésére és szerkesztésére. E munkája az egész hazai vízrajzi adatgyűjtési és feldolgozási rendszer megújítását jelentette. A modern információszolgáltatási elvek alapján megszervezte a Vízügyi Szakkönyvtárat. Kutatási területe a magyar Duna víz- és jégjárási viszonyainak, valamint a Tisza-völgy hidrológiájának és vízszabályozásának feltárása volt. Szerteágazó kutató-szervező, oktató tevékenységét tükröző irodalmi munkássága közel 300 cikket és tanulmányt ölelt fel. A Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodástudományi Bizottságának tagja volt. Szerkesztette a Vízügyi Közleményeket, egyetemi tankönyveket írt.
Sírja a Farkasréti temetőben található (10/4-1-37).A Farkasréti Temető 2. - Budapesti Negyed 41. (2003. ősz)
2000-ben a Magyar Hidrológiai Társaság emléktáblát helyezett el lakóháza falán (Salamin Pállal közös emléktábla). bélyegkép|jobbra|200px|Lászlóffy Woldemár és Salamin Pál emléktáblája, Budapest, II., Szilágyi Erzsébet fasor 13-15.
Művei
A hídépítés hidraulikai kérdései (1929) A hidrológiai kutatás, különös tekintettel a hidrológiai adatszolgáltatás mai állására (Vízügyi Közlemények, 1930) A folyók jégviszonyai különös tekintettel a magyar Dunára (1934) Nyílt csatornák vízszállításának mérése mederszűkítéssel (1935) Vízsebességmérő szárnyak hitelesítése a toulouse-i egyetem vízműtani intézetében (1935) Franciaország néhány újabb vízierőműve (1936) A vízrajzi tanulmányok számítási és szerkesztési eljárásai (1938) Az 1838-i árvíz és a Duna szabályozása (1938) A Duna 1838. évi árvize és fővárosunk mai árvízvédelmi helyzete (Budapest, 1938) A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede 1879-1939 (1940) Magyarország ivóvízellátása (1940) A kultúrmérnökök hatvanévi munkásságának eredményei (1941) A Duna Budapestnél (1941) Ivóvízellátás és szennyvízelvezetés (1941) Válogatott fejezetek a víztan köréből (1942) A vízrajzi szolgálat fejlesztése a vízitársulatok közreműködésével (1942) A jeges árvizekről (1947) A folyók jégviszonyai (1949) A szabad felszínnel folyó víz sebességének számítása (Vízügyi Közlemények, 1950) A felszíni vízkészletek számbavétele (1952) Vízépítéstan (1952) Árvizi hozamok számítása (1953) A folyószabályozás hidrológiája (1953) A kisvízfolyások hozamának meghatározására szolgáló módszerek (1953) Folyóink jégviszonyai (1954) Folyóink és tavaink hőmérsékleti viszonyai (Budapest, 1956) Az öntözővíz mérése (1957) A Morvatoroktól a Fekete-tengerig terjedő Dunaszakasz jégviszonyai (1958) Az osztrák Duna árvizei (1958) A hidrológiai előrejelzések fejlesztésének szükségessége és lehetőségei (1961) Hidrológia tervező mérnökök számára (1964) A szegedi árvíz 1879 (1969) A Fertő-táj bibliográfiája (1972) A vízügyi adatok forrásai (1974) Gyakorlati vezérfonal a tudományos munkássághoz (1982) A Tisza (Budapest, 1982) A hidrometria magyarországi fejlődése (posztumusz, Fejér Lászlóval, Budapest, 1986)
Díjai Schafarzik Ferenc-emlékérem (1947) a toulouse-iak tiszteletbeli tagja (1961) Munka Érdemrend (1962) Prechtl-érem (1963) Vásárhelyi Pál-díj (1972) a Munka Érdemrend arany fokozata (1973)
Jegyzetek
Források
Nemzeti Örökség Intézete
További információk Dr. Lászlóffy Waldemár irodalmi munkássága 80. születésnapja alkalmára (Budapest, 1983) P. Károlyi Zsigmond: Lászlóffy Waldemár (Technikatörténeti Szemle, 1985) Vágás István: Lászlóffy Waldemár (Hidrológiai Közlöny, 1984. 2. sz.).
Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. 3. átdolgozott kiadás. Szerkesztette: Betlen Katalin. Budapest, Kossuth, 1975. A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917-2000. Összeállította és szerkesztette: Marczell Ferenc. Budapest, Magyar Hidrológiai Társaság, 2000. Magyar tudományos akadémiai almanach az …évre. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943. 77 db. - 1973, 1986, 1991, 1997, 2001. Magyarok a természettudomány és technika történetében. Főszerkesztő: Nagy Ferenc, Nagy Dénes. Budapest, MVSZ-MTA-BME-MTESZ-Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1986.
Gudenus János József: Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája. Budapest, Szerző, 2000.
Kategória:1903-ban született személyek Kategória:1984-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar vízépítő mérnökök Kategória:Magyar hidrológusok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek