A Montrose hercege címét kétszer hozták létre a skóciai főrendben. A második létrehozás a Graham klán Montrose családjához kötődik. A grófi, majd a márki és végül a hercegi cím tizenöt generáción át öröklődik apáról fiúra, ez ritkaság a nemesi címek között. A Montrose-ok, Skócia más vezető családjaihoz hasonlóan kivették részüket Skócia történelmének formálásából, a katolikus oldalon vívták a vallásháborút, hamar csatlakoztak Anglia és Skócia egyesítésére. Ezt követően politikai és katonai szerepvállalásuk jelentette az állam vezetésben való részvételt. A XIX–XX. századtól kezdve a vezető szerep elhalványodott – többé nem a nemesség kiváltsága volt az ország irányítása. James Graham (1935. április 6. – ) Montrose 8. hercege a cím jelenlegi viselője.
Montrose hercege, első létrehozás David Lindsay (1440–1495), Montrose 1. hercege 130px|bélyegkép|Montrose első hercegének pajzsa.Negyedelt pajzs. Az első és negyedik mező: vörös mezőben ezüst és kék sakkozott pólya (Lindsay klán). A második és harmadik mező: arany mezőben vörös oroszlán, amelyet fekete harántpólya keresztez (Abernethy lordja). A pajzs közepén egy kisebb pajzs (inescutcheon) ezüst mezőben egy természetes rózsával, vörös szirmokkal, zöld csészelevelekkel és terméssel (Montrose). David Lindsay, a Lindsay klán vezetője viselte elsőként a Montrose hercege címet. Az első, aki nem skót király fiaként lett herceggé, igaz, a címet nem örökölhetően nyerte el. Származását mutatja a kicsit lentebb látható családfa, ezen azért ábrázoltuk királyi vért jelentő származását, illetve kapcsolódását a Graham családhoz.
Alexander Lindsay, Crawford fia volt, és apja halálakor, 1453-ban örökölte a Crawford grófi címet. Politikai karrierje során több fontos tisztséget töltött be, volt a Skót Királyi Haditengerészet főadmirálisa,A Lord High Admiral of Scotland a Skót Királyság haditengerészetének legmagasabb rangú tisztségviselője volt. Ez a tisztség a haditengerészet vezetéséért, a tengeri kereskedelem és kalózkodás elleni védelemért és a haditengerészeti bíróságok felügyeletéért volt felelős. A tisztség birtokosa gyakran diplomáciai küldetésekben vett részt, különösen Angliával és más európai hatalmakkal folytatott tengeri ügyekben. A XV-XVII. században Skócia gyakran szövetséges volt Franciaországgal (Auld Alliance), és a tengeri kapcsolatok fontos szerepet játszottak ezekben az időszakokban. a királyi háztartás mestere,A Master of the Royal Household (a királyi háztartás vezetője) a királyi udvar mindennapi működését felügyelte. Számos feladatért volt felelős, amelyek a királyi háztartás, a szolgák és a vendégek kiszolgálásával, valamint az udvar életének szervezésével kapcsolatosak. Főbb feladata volt a királyi háztartás irányítása, a királyi költségvetés kezelése, a királyi család ellátása és a királyi látogatások megszervezése és a királyi kíséret ellátása. A Master of the Royal Household az udvar adminisztratív vezetője volt, míg a Lord of the Bedchamber a király személyes, közvetlen szolgálatában állt. főkamarásA Great Chamberlain (főkamarás) felelős volt a királyi udvar hivatalos ceremóniáinak és a királyi háztartás egyes részeinek működtetéséért. Ceremoniális feladatok mellett felügyelte a királyi rezidenciákat a Master of the Royal Household tisztség viselőjével osztozva. és főbíró.A Justiciar a középkori Skóciában és Angliában szélesebb hatáskörrel rendelkezett, és nemcsak az igazságszolgáltatás, hanem az egész királyság igazgatásában is jelentős szerepet játszott. A Justiciar gyakorlatilag a király helyettese volt az igazságszolgáltatásban és az államigazgatásban. Számos alkalommal szolgált Angliába küldött nagykövetként. 1488-ban megkapta a Montrose hercege ( 1488) címet, nem örökölhetően, életre szólóan. Ezzel ő lett az első olyan skót, aki nem skót uralkodó fia volt, mégis hercegi rangot kapott. Lindsay III. Jakab király kegyeit élvezte, mivel hű maradt hozzá fia, Jakab herceg lázadása idején. Amikor azonban lázadó fiú néven trónra lépett, megfosztotta Lindsayt a hercegi címtől, de azt 1489-ben visszaállította, így erősítve uralmát. Mivel a cím visszaállítása is csak életre szóló volt, ezért Lindsay halálával 1495-ben a hercegi cím megszűnt, de a Crawford grófság a mai napig fennmaradt.
II. Róbert (1316-1390) 15px|keretnélküli skót király Elisabeth Stewart. Férje: David Lindsay (1350-1407), 15px|keretnélküli Crawford 1. grófja Alexander Lindsay (1387–1438), 15px|keretnélküli Crawford 2. grófja David Lindsay (-1446), 15px|keretnélküli Crawford 3. grófja Alexander Lindsay(1423–1453), 15px|keretnélküli Crawford 4. grófja Elisabeth Lindsay, Férje: John Drummond, 1. Lord Drummond (–1518) Annabella Drummond (1463–1505). Férje William Graham, 15px|keretnélküli Montrose 1. grófja (1464 – 1513) folytatás a lenti családfán David Lindsay (1440–1495), 15px|keretnélküli Montrose 1. hercege John Lindsay (–1513), 15px|keretnélküli Crawford 6. grófja Alexander Lindsay of Auchtermonzie, Crawford 7. grófja (– 1517) innen Crawford grófjai…Crawford grófja cím a mai napig (2024) létezik. Öröklése csak a 16. grófig történt ezen az ágon, az is némi jogi csavarral. Anthony Robert Lindsay (1958–), Crawford 30. grófja, Balcarres 13. grófja viseli. A cím örököse Alexander Thomas Lindsay (1991–), Lord Balniel, az örökös örököse Ludovic James Lindsay (2020–), Crawford mestere.
Graham klán A Graham klán főnökei nagy valószínűséggel angol-normann származásúak voltak. A Gregham-kastély szerepel a Hódító Vilmos féle Domesday Book-ban. Amikor I. Dávid megszerezte Skócia trónját, a kíséretében volt egy Graham nevű lovag is. A Holyrood Abbey alapító okiratát William is aláírta. Az első földek, amelyeket a Graham klán birtokolt, a midlothiai Dalkeith környékén voltak. Nicholas részt vett az 1290-es parlamentben, ahol aláírták a Birghami szerződést.A birghami szerződés, amelyet Salisbury-i szerződésnek is neveznek, két szerződés. 1289-ben és 1290-ben írták alá, mindkettő célja Skócia függetlenségének biztosítása volt III. Sándor skót király halálát követően. Az aláírók elismerték az alig pár éves unokáját, Margitot uralkodónak. És nevében régensek vezették Skóciát.
A Graham klán az 1296-os dunbari csatában harcolt, ahol Patrick de Graham volt az egyetlen ember a skótok közül, aki nem vonult vissza, hanem a halálig harcolt. John de Graham William Wallace barátja és követője volt. John de Graham mentette meg Wallace életét Queensburyben, és Wallace mellett harcolt a falkirki csatában, ahol Graham elesett. Graham egyik nagy kétkezes kardját a Montrose hercegek a Buchanan kastélyban őrizték. A Graham klán harcolt az angolok ellen az 1346-os Neville’s Cross-i csatában is II. Dávid skót király mellett.
A Graham klán a Sauchieburn-i csatábanA Sauchieburn-i csatát 1488. június 11-én vívták a skóciai Stirlingtől körülbelül három kilométerre délre fekvő Sauchie Burn patak oldalán. A csata III. Jakab skót király követői és a lázadó skót nemesek nagy csoportja között zajlott, akiket névleg a király 15 éves fia, Jakab, Rothesay hercege vezetett. A csatában meghalt a csatában, és fia követte őt néven. is harcolt a harmadik Lord Graham vezetésével. 1504-ben Lord Grahamet vitézsége miatt Montrose grófjává emelte az uralkodó.
Montrose grófjai
William Graham (1464–1513), Montrose 1. grófja William Graham (1464 – 1513. szeptember 9.) hét évesen lett . Tizenöt évesen jelent meg először III. Jakab parlamentjeiben. Támogatta a királyt a fiával való küzdelmében, harcolt a Sauchieburni csatában. Ennek ellenére IV. Jakab kegyébe fogadta, ahogy sok más III. Jakab támogató esetében is történt, így továbbra is megjelent a parlamentben. Grófi címre ( 1503) emelésének pontos dátuma vitatott, az egyes források szerint 1503. július 7. és 1503. november 20. között történt meg, míg más források tudni vélik, hogy a jeles nap 1503. július 7. volt. Névadó a család ősi birtoka, Montrose volt. A grófi címnek nincs al– vagy mellékcíme. Montrose grófja elkísérte IV. Jakabot Anglia inváziójára 1513-ban, és 1513. szeptember 9-én életét vesztette a Floddeni csatábanA Flodden-i, Flodden Field-i, vagy esetenként Branxtoni vagy Brainston Moor-i csatát vívták az Anglia és a Skócia Királyság közötti Cambrai Liga háborújában, az angolok győzelmét eredményezte. A csata Branxton közelében, Northumberland megyében, Észak-Angliában zajlott, a IV. Jakab skót király vezette megszálló skót hadsereg és a Surrey grófja által irányított angol hadsereg között. A csapatok számát tekintve – támadó ( halott), angol, , ötezer sebesült – ez volt a legnagyobb létszámú csata, amelyet valaha vívtak a két királyság között. A csatában a skót oldalon Argyll 2. grófján kívül elesett király, Montrose grófja, Bothwell grófja és Lennox grófja. testvérével és sógorával együtt.
Nem sokkal az előtt, hogy grófi rangra emelkedett, Montrose grófja megszerezte Perthshire-ben Aberuthven és Inchbrakie birtokokat. Röviddel a grófi cím megszerzése után, 1505. március 3-án a skót báróságbanSkót Baronage: Helyi nemesség (Minor Nobility): A Baron cím Skóciában történelmileg a helyi földbirtokosok rangját jelölte. A skót Baron nem feltétlenül tartozik a Peerage rendszerbe, hanem inkább a helyi, kisnemesség részét képezi. A baronok birtokaikat az uralkodótól kapták, és általában egy adott területen (barony) uralkodtak. A skót Baronage tagja nem rendelkezett automatikus joggal arra, hogy helyet foglaljon a Lordok Házában, ellentétben a skót Peerage tagjaival. A baronok inkább helyi szinten játszottak szerepet, földesurakként tevékenykedtek, akiknek joguk volt helyi bíróságokat vezetni és igazságot szolgáltatni a saját földjeiken. Ezt a rendszert Baron Court-nak nevezték. bírt földjét – Old Montrose – felajánlotta az uralkodónak, aki novodamus-szalA novodamus jogi kifejezés, amely a skót jogban arra vonatkozik, amikor egy nemesi vagy földbirtokosi cím vagy jog újra kiadásra kerül, módosítva vagy megerősítve egy meglévő királyi adománylevél (charter) alapján. Ez általában akkor történt meg, amikor a címhez vagy birtokhoz fűződő eredeti jogokat frissíteni kellett vagy megváltoztatni. A novodamus lényege az volt, hogy a meglévő cím vagy birtok új jogi keretet kapjon, amely egyértelműbbé tette az öröklést vagy a birtoklás jogát. azt Montrose grófságként adta vissza részére. Ugyanezen a napon három másik oklevelet is kapott három másik új skót báróságra Forfarshire-ben: Kincardine-re, Aberuthven-re és Kynnaber-re.
William Graham (–1571), Montrose 2. grófja William Graham-et (– 1571. május 24.) a király 1535 júniusában francia nagykövetnek nevezte ki, feladata a király házasságának előkészítése volt. 1536–1537 között a király távolléte alatt az országot irányító skót kormányzói bizottság tagja. Montrose támogatta a királyt az Archibald Douglas, Angus által vezetett angolbarát frakcióval vívott küzdelmeiben. Ezért a király 1542. május 29-én a király Strathearn megyében levő Rathernes és Blacksaugh birtokai bérlőjévé (feuA „feu” egy skót jogi kifejezés, amely a föld birtoklásának vagy haszonbérletének egy sajátos formáját írja le. A „feu” rendszer a feudális földtulajdonra vezethető vissza, ahol a föld tulajdonosa (feudális úr vagy földbirtokos) bérbe adta a földet egy bérlőnek (feuar), aki cserébe évenkénti díjat fizetett, amit „feu duty”-nak neveztek. Ez a díj általában pénzben vagy terményben fizetendő adó volt, és a birtoklási jog tovább öröklődött a feuar családjában, bár a föld feletti tulajdonjog formálisan a földesúrnál maradt. A „feu” rendszer célja az volt, hogy a földbirtokosoknak folyamatos jövedelmet biztosítson, miközben a feuarok hosszú távú földhasználati jogot élvezhettek, amelyet tovább is adhattak örököseiknek.) tette. Graham ezután megszerezte a szomszédos Orchill és Garvock birtokokat is.