A szélsőbaloldal vagy más nevein az ultrabaloldal vagy radikális baloldal olyan politikai mozgalom vagy csoport, amely a politikai spektrum bal oldalának szélén helyezkedik el, olyan szélsőséges nézetekkel, amelyek távolabb állnak a fősodorbeli baloldal nézeteitől. A kifejezésnek nincs egységes, következetes definíciója; egyes politológusok úgy vélik, hogy magába foglalja a kommunistákat is, míg mások kiterjesztik egyes szociáldemokratákra is.
A kifejezés számos ideológiát magába foglalhat, a szocializmustól az anarchizmusig. Bizonyos esetekben – különösen a hírmédiában – a szélsőbaloldalt az autoritarizmus, az anarchizmus, a kommunizmus és a marxizmus különböző formáival hozták összefüggésbe, vagy olyan csoportokként jellemezték, amelyek a forradalmi szocializmust és a kapcsolódó kommunista ideológiákat, illetve az antikapitalizmust és a globalizációellenességet hirdetik.
A szélsőbaloldali terrorizmus szélsőséges, militáns vagy felkelő csoportokból áll, amelyek politikai erőszakon keresztül próbálják megvalósítani eszményeiket.
A „baloldali szélsőségesség” kifejezés kritikája Azokon túl, akik az akadémiai szférában és a biztonsági szervek részéről a „baloldali szélsőségesek” kifejezés használatát szorgalmazzák, számos kritikus is van, akik különböző okokból elutasítják a kifejezés használatát. Eckhard Jesse német politológus szerint a kifejezés többek között azért vitatott, mert a „szélsőségesség” szó nagyon különböző politikai mozgalmakat foglal magában, amelyeket csak az erőszak alkalmazására való hajlandóságuk, valamint a demokratikus alkotmányos állammal szembeni ellenállásuk csoportosít.Eckhard Jesse: Linksextremismus. In: Everhard Holtmann (Hrsg.): Politik-Lexikon. 3. Auflage, Oldenbourg, München 2000, , S. 356–360, hier S. 356. Max Fuhrmann, a göttingeni Demokráciakutató Intézet munkatársa azt állítja, hogy a baloldali szélsőségesként jellemzett csoportoknak alig vannak közös nézeteik, a politikai nézeteik sokszínűsége miatt (az állatvédőktől a sztálinistákig). A kifejezés ezért nem használható tudományosan és ritkán használják a társadalomtudományokban.
Kommunizmus és marxizmus
A kommunizmus azon az elképzelésen alapul, hogy az emberiségnek fel kell hagynia az osztálykülönbségekkel egy olyan kommunista társadalom javára, amely a polgárok szükségletei és képességei köré szerveződik. A modern kommunizmus a forradalmi szocializmus egyik formája, amely Karl Marx és Friedrich Engels műveiben körvonalazott kommunista társadalom támogatásán alapul, és marxizmusként ismert.Breslauer, George W. The Rise and Demise of World Communism. — Oxford University Press, 2021. — .van der Linden, Marcel. The Cambridge History of Socialism. — Cambridge University Press, 2022. — Vol. 1. — A marxizmus ágai közé tartozik a leninizmus, a marxizmus-leninizmus, a maoizmus, az eurokommunizmus, az anarchista kommunizmus és mások.
Anarchizmus
Az anarchizmus egy olyan társadalmi forma létrehozására törekszik, amely teljesen elutasítja az államot. Az anarchizmus magába foglalja mind a szocializmus, mind a liberalizmus különböző elemeit,Franks, Benjamin. Anarchism // The Oxford Handbook of Political Ideologies (англ.) / Freeden, Michael; Sargent, Lyman Tower; Stears, Marc (ed.). — Oxford: OUP Oxford, 2013. — P. 385–404. — 752 p. — . és 1900 és 1940 között világszerte széles körben elterjedt volt a szélsőbaloldal körében. A kortárs anarchizmus magába foglalja a klasszikus anarchizmust, az anarchoszindikalizmust, a társadalmi anarchizmust, az individualista anarchizmust, az anarcho-feminizmust, a fekete anarchizmust, a queer anarchizmust és az ökoanarchizmust.
Mozgalmak A szélsőbaloldali mozgalmak, áramlatok közé gyakran sorolják a következőket: a kommunizmus és a marxizmus ágai, úgymint a leninizmus, trockizmus, bordigizmus, sztálinizmus, a maoizmus, és a tanácskommunizmus, a luxemburgizmus; a libertárius szocializmus ágai ( anarchokommunizmus, libertárius municipalizmus és libertárius kollektivizmus ) ; a szindikalizmus ágai (forradalmi szindikalizmus és anarchoszindikalizmus) ; autonóm mozgalmak ágai ( spontaneizmus ( mao-spontex ) és operaizmus )
Jegyzetek
További információk
Jean-Gabriel Cohn-Bendit: Baloldali radikalizmus. Orvosság a kommunizmus aggkori betegségére; Kossuth, Budapest, 1970 Il Manifesto. Az új olasz ultrabaloldal elemzései és tézisei. Szemelvények; szerk. Rossana Rossanda; Kossuth, Budapest, 1973 Konok Péter: "... a kommunizmus gyermekbetegsége"? Baloldali radikalizmusok a 20. században; Napvilág, Budapest, 2006 (Politikatörténeti füzetek) Sausic Attila: A terror sodra. A diáklázadás és a terrorizmus 1968 után; Athenaeum, Budapest, 2020 Klaus Schroeder–Monika Deutz-Schroeder: A harc még nem ért véget. A baloldali erőszak története és aktualitásai; Századvég, Budapest, 2022 (Furor politicus) Andy Ngo: Kendőzetlenül. Az Antifa radikális terve a demokrácia elpusztítására; ford. Ell Alexandra; Századvég, Budapest, 2023 (Furor politicus)
Kategória:Szélsőbaloldal