bélyegkép|263px|Bagtor és Nutwell címere: agár és bagoly John Ford (Ilsington, Devon megye, 1586 – London, 1639 k.) angol drámaíró és költő, a Jakab- és a Károly-korszakban, Angliában alkotott. Drámái elsősorban a szenvedély és a lelkiismeret konfliktusával foglalkoznak. Bár elsősorban drámaíróként ismert, számos verset is írt a szerelem és az erkölcs témájában.

Származása John Fordot 1586. április 17-én keresztelték meg a devonbeli ilsingtoni templomban. Thomas Ford (1556–1610) az ilsingtoni plébániában élő bagtori és felesége, Elizabeth Popham (meghalt 1629-ben) második fia volt, a somerseti Huntworthi Popham családból. Síremléke az ilsingtoni templomban ma is látható. Thomas Ford nagyapja, John Ford (meghalt 1538-ban) Ashburtonból (a chagfordi William Ford fia és örököseként) származott, aki megvásárolta Bagtor birtokát az ilsingtoni plébánián, melyen férfi örökösei sorra követték egymást. A Fordok Erzsébet-korabeli Bagtorban, egy későbbi ház kiszolgálószárnyaként maradt fenn, amelyet 1700 körül hozzáépítettek.

Élete és művészete Ford elhagyta otthonát, hogy Londonban tanuljon, bár a részletek nem tisztázottak – a tizenhat éves, devoni John Fordot 1601. március 26-án vették fel az oxfordi Exeter College-ba, ám ekkor a drámaíró még nem töltötte be tizenhatodik életévét. Csatlakozott egy olyan intézményhez, mely tekintélyes jogi egyetem volt, de egyben az irodalmi és drámai tevékenység központja is – a Middle Temple-hez, melynek 1601-ben a drámaíró John Marston volt a kiemelkedő ifjú tagja. (Nem ismert, hogy Ford valóban jogot tanult-e a Middle Temple lakójaként, vagy csupán egy úriemberként, a korabeli szokás szerint élt ott.)

Ford csak 1606-ban írta első publikálásra szánt műveit. Ez év tavaszán pénzügyi problémái miatt kizárták a Middle Temple-ből, és hamarosan a Fame's Memorial és a Honor Triumphant című darabjaival jelentkezett. Mindkét mű egyértelműen mecénási támogatás reményében született: a Fame's Memorial 1169 sorból álló elégia a nemrégiben elhunyt Charles Blountról, Devonshire 1. grófjáról, míg a Honor Triumphant egy prózai pamflet, verbális fantázia, melyet IV. Keresztély dán király 1606-os nyári látogatására szánt. Nem ismert, hogy ezek közül bármelyik hozott-e pénzügyi hasznot Fordnak; 1608 júniusára mégis volt elég pénze ahhoz, hogy visszafogadják a Midle Temple-be.

Drámaírói pályafutása előtt Ford más, nem drámai irodalmi műveket is írt: a Krisztus véres verejtéke című hosszú vallásos költeményt (1613), valamint két, röpirat formájában megjelent prózai esszét: Arany középút (1613) és Életvonal (1620). 1620 után aktív drámaírásba kezdett, először tapasztaltabb drámaírók – elsősorban Thomas Dekker, de John Webster és William Rowley – munkatársaként, majd az 1620-as évek végén már önállóan.

Ford leginkább a Tis Pity She's a Whore (1633) című tragédiájáról ismert, mely egy családi dráma a vérfertőzés cselekményvonalával. A darab címét gyakran változtatták az új produkciókban, néha egyszerűen Giovanninak és Annabellának nevezik – a darab vérfertőző testvéreinek neve nyomán; egy tizenkilencedik századi műben sikamlósan The Brother and Sister címen említik. Bármennyire megdöbbentő a darab, még ma is széles körben az angol dráma klasszikusaként tartják számon. Legalább kétszer vitték filmre: A nővérem, a szerelmem (Svédország, 1966) és a Tis Pity She's a Whore (Belgium, 1978).

I. Károly angol király uralkodása alatt jelentős drámaírónak számított. Drámái az egyéni szenvedély és lelkiismeret, valamint a társadalom törvényei és erkölcsei közötti konfliktusokkal foglalkoznak. Erős érdeklődést mutatott az abnormális pszichológiai jelenségek iránt, ami drámáiban is kifejezésre jut. Darabjai gyakran mutatják Robert Burton A melankólia anatómiája művének hatását. Noha Ford magánéletéről gyakorlatilag semmit sem tudni, egy utalás van arra, hogy a melankólia iránti érdeklődése több lehetett, mint pusztán intellektuális. A Choice Drollery (1656) című kötet azt állítja:

Egy szemétdomb mélyén egyedül John Ford látható, Összefont karral, melankolikus kalappal.

Ford drámáinak kánonja Ford színműírói pályafutását a korszakban megszokott módon kezdte: közreműködött olyan darabokban, melyeket ismertebb drámaírókkal közösen írt. Hat ilyen színdarab maradt fenn:

The Laws of Candy (1620; kinyomtatva: 1647), Philip Massingerrel Az edmontoni boszorkány (1621; kinyomtatva 1658), Thomas Dekkerrel és William Rowley-val A walesi nagykövet (1623; kinyomtatva: 1920), Dekkerrel A spanyol cigány (engedély 1623. július 9-én; kinyomtatva: 1653), Dekkerrel, Thomas Middletonnal és Rowley-val The Sun's Darling (engedélyezve 1624. március 3-án; átdolgozva: 1638–39; kinyomtatva: 1656-ban), Dekkerrel The Fair Maid of the Inn (1626; kinyomtatva: 1647), Massingerrel, John Websterrel és John Fletcherrel.

E darabok közül több szerzősége gyakran vita tárgyát képezte, vagy bizonytalannak tartották. Az ilyen kérdések minden kétséget kizáróan felmerültek 2017-ben, amikor megjelent John Ford összegyűjtött munkáinak II. kötete (szerk. Brian Vickers), amely 300 oldalnyi bizonyítékot és vitát tartalmaz, melyek egyértelműen azonosítják a fenti szerzők mindegyikének hozzájárulását a hat darabhoz. Darren Freebury-Jones azt javasolta, hogy John Fletcher 1625-ben bekövetkezett halála után Fordot tekintsék a Nemes úriember befejezőjének.

263px|bélyegkép|jobbra|A Tis Pitty Shee's a Whore, 1633 első nyomatának borítólapja 1626 után Ford önálló szerzővé vált, és további nyolc fennmaradt színművet írt: A királynő (1627; kinyomtatva: 1653) A szerető melankóliája (engedély 1628. november 24-én; kinyomtatva: 1629) A megtört szív (1629; kinyomtatva: 1633) Kár, hogy kurva (1631; kinyomtatva: 1633) Szerelem áldozata (1632; kinyomtatva: 1633) Perkin Warbeck (1633; kinyomtatva: 1634) The Fancies Chaste and Noble (1636; kinyomtatva: 1638) The Lady's Trial (engedélyezve 1638. május 3-án; kinyomtatva 1639-ben)

Ahogy az a restauráció előtti drámaírókra jellemző, Ford műveinek jelentős része nem maradt fenn. Elveszett darabjai közé tartozik a The Royal Combat és a Beauty in a Trance, valamint további együttműködései Dekkerrel: The London Merchant, The Bristol Merchant, The Fairy Knight, és Keep the Widow Waking, az utolsó szintén William Rowley-val és John Websterrel.

1940-ben Alfred Harbage kritikus azzal érvelt, hogy Sir Robert Howard A nagy kedvenc vagy Lerma hercege című darabja Ford elveszett színművének adaptációja. Harbage megjegyezte, hogy sok korábbi kritikus gyanúsan jónak ítélte a darabot, túl jónak ahhoz, hogy Howard műve legyen; és Harbage egy sor hasonlóságra mutatott rá a darab és Ford munkája között. Az ügy azonban kizárólag belső bizonyítékokon és szubjektív ítéleteken alapul.

Költészete A már említett verseken kívül több más is fennmaradt. Az 1920-as években John Gough ausztrál származású zeneszerző megzenésítette Ford "Beauty's Beauty" című művét.

Magyarul megjelent művei

Kár, hogy ká; ford. Vas István, utószó Kéry László, ill. Szántó Piroska; Európa, Bp., 1984

Jegyzetek

Fordítás

Források Halliday, FE A Shakespeare-társ 1564–1964. Baltimore, Penguin, 1964 Harbage, Alfred: Elizabethan: Palimpszeszt helyreállítása. Modern Language Review 35. kötet 3. szám (1940. július), 278–319. o. Logan, Terence P. és Denzell, S. Smith, (szerk.): The Later Jacobean and Caroline Dramatists: A Survey and Bibliography of Recent Studies in English Renaissance Drama. Lincoln, Nebraska, University of Nebraska Press, 1978 Stavig, Mark: John Ford és a hagyományos erkölcsi rend. Madison, WI, University of Wisconsin Press, 1968

További információk

1831 Edition of the Works of John Ford (Volume One of Two) at the Internet Archive 1831 Edition of the Works of John Ford (Volume Two of Two) at the Internet Archive

John Ford művei a LibriVox-on (nyilvános domain hangoskönyvek)

Kategória:1586-ban született személyek Kategória:Az 1630-as években elhunyt személyek Kategória:Angol írók Kategória:Reneszánsz költők, írók Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal