A Stewart SF3 egy Formula–1-es versenyautó, amelyet a Stewart Grand Prix csapat tervezett és versenyeztetett az 1999-es Formula–1 világbajnokság során. Pilótái Rubens Barrichello és Johnny Herbert voltak. Ez volt a csapat utolsó, egyben legsikeresebb autója, amellyel futamot is tudtak nyerni.
Áttekintés AZ SF03 tervezése már 1998-ban elkezdődött, Silverstone-ban Luciano Burti és Mario Haberfeld is tesztelték, majd 1998 októberében Jos Verstappen is. Először 1999. január 7-én mutatták be a nagyközönségnek. Az autóba a Ford-Cosworth új fejlesztésű, korszerű és kompakt motorja, a CR-1-es kerülthttps://au.motorsport.com/f1/news/ford-cosworth-v10-cr-1-fast-facts/1734792/, a gyár pedig kizárólag a Stewart csapatnak szállított motort ebben az idényben. A brit nagydíjat követően további fejlesztéseket kapott az autó.
A festés hasonló maradt az előző évekhez: a fehér alapszínen kétoldalt végighúzódó skótkockás csík volt látható. A HSBC volt a legnagyobb szponzoruk, a motorpartner Ford pedig nagy felületen szerepeltette a logóját. Szezon közben érkezett a William Grant & Sons és a Global Beach, mint nagyobb szponzor, és ezzel egyidejűleg elkészülhetett a csapat első weboldala is.
A szezon Nem indult jól az idény: Ausztráliában döbbenetes módon mindkét autó kigyulladt a rajtrácson olajszivárgás miatt. Barrichello el tudott indulni a futamon a tartalék autóval és ötödik lett. Hazai versenyén a harmadik helyre kvalifikált Brazíliában és egy ideig még vezette is a futamot, de motorhiba miatt kiesett, ahogy Herbert is. Barrichello aztán Imolában már dobogóra állhatott, de ezután balszerencsés esetek miatt kerültek messze a pontszerzéstől: Monacóban a brazilt kizárták, mert szabálytalan volt a padlólemeze. Herbert az idény első öt versenyén célba se tudott érni, de aztán Kanadában egy ötödik hellyel ő is megszerezte első pontjait. Franciaországban Barichello pole pozíciót szerzett, harmadikként ért célba, és megfutotta a verseny leggyorsabb körét is.
Ezt követően ismét balszerencsésebb időszak kezdődött, Herbert nem ért célba pontszerző helyeken, Barrichello pedig többször is kiesett. A csoda az európai nagydíjon történt meg: a kaotikus futamot Herbert a tizennegyedik helyről indulva nyerte meg, Barrichello pedig harmadik lett, a csapat tehát fennállása első és egyetlen győzelmét rögtön kettős győzelemmel abszolválta.
A maláj nagydíjon gyűjtött pontjaikkal a csapat összesen 36 pontot szerzett, amivel konstruktőri negyedik lett. Az év végén bejelentették, hogy a Ford gyári csapattá alakítja az istállót, amely Jaguar néven vesz részt 2000-től a bajnoki küzdelmekben.
Utóélete 1999 decemberében Eddie Irvine, aki Barrichellót váltotta 2000-től, tesztelhette az autót Jerezben, amelyen rajta volt az összes szponzori matrica, Irvine viszont teljesen szponzormentes felszerelésben vezetett.
2000-ben Tom Kristensen tesztelte az autót a Michelin abroncsaival.
Eredmények Félkövérrel jelölve a pole pozíció, dőlt betűvel a leggyorsabb kör. ÉvCsapatMotorGumikPilóták12345678910111213141516PontokHelyezés1999HSBC Stewart FordFord-Cosworth CR-1AUSBRASMRMONESPCANFRAGBRAUTGERHUNBELITAEURMALJPN364.Rubens Barrichello5KI39KIZKI38KIKI5104358Johnny HerbertNIKI10KIKI5KI12141111KIKI147 † - Nem fejezte be a futamot, de rangsorolták, miután teljesítette a versenytáv 90 százalékát.
Forráshivatkozások
Kategória:1999-es Formula–1-es autók