Grósz Péter (névváltozatok: Grosz, Groß) (Bodrogolaszi, 1892. december 2. – Debrecen, 1953. augusztus 31.) magyar első és második világháborús katonatiszt, orvos főhadnagy, a Koronás Arany Érdemkereszt tulajdonosa. A Magyar Királyi Honvédség kötelékében részt vett a felvidéki és erdélyi bevonulásban, a holokauszt túlélője.
Családja és származása Bodrogolaszin született Grósz Károly és Weisz Johanna gyermekeként.
Az első világháború alatt A világháború kitörésekor mint egyéves önkéntes vonult be a debreceni cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe, és kiképzése, majd a tiszti iskola elvégzése után mint egészségügyi szakaszparancsnok került ki az orosz harctérre. Később az olasz arcvonalon harcolt, és 1916 augusztusában gránátszilánktól a jobb combján megsebesült.
A második világháború alatt és után 1939-től a háború végéig szintén a fronton teljesített szolgálatot, majd 1944. május 26-án Hajdúszoboszlóról a hajdúszentgyörgyi túsztáborba került, ahol Grósz Józseffel orvosként dolgoztak a táborban. 1944. június 24-én a táborból gyalogmenetben Debrecenbe vitték, ahol még aznap deportáló vonatra ültették. Deportálása alatt gyógyíthatatlan betegséget szerzett.
A háború végének közeledtével, 1945. április 30-án hazatért Magyarországra.
Források 39-es életrajzok: 1384 fő katona rövid életrajza A magyar hadviselt zsidók aranyalbuma - A hajduszoboszlói izr. hadviseltek A magyar hadviselt zsidók aranyalbuma - Gyakoribb katonai, háborús kitüntetések, szolgálati jelvények Síró Béla: A debreceni zsidóság a vészkorszak idején Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság adatbázisa
Kategória:A Magyar Királyság katonái a második világháborúban Kategória:Az Erdélyi Emlékérem kitüntetettjei Kategória:Magyar tüzérek Kategória:1892-ben született személyek Kategória:1953-ban elhunyt személyek Kategória:A holokauszt magyar túlélői Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:Magyar katonaorvosok