Mária Antónia (Jozefa Johanna; Bécs, Ausztria, Szent Római Birodalom, 1755. november 2. – Párizs, Franciaország, 1793. október 16.), vagy ismertebb francia névváltozata szerint Marie Antoinette, Franciaország utolsó királynéja 1774 és 1792 között, a francia forradalmat megelőzően. Osztrák főhercegnőként született mint Mária Terézia legfiatalabb leánya. 1770 májusában, tizennégy éves korában lett a francia trónörökös, Lajos Ágost dauphin házastársa, majd 1774. május 10-én férje trónra lépését követően az ország királynéja.
Nyolc év házasságot követően, 1778-ban született első gyermeke, egy leány, Mária Terézia hercegnő, majd 1781-ben megszületett első fiuk, Lajos József. Kezdeti népszerűsége idővel megromlott, a lakosság körében azzal vádolták, hogy feslett és kicsapongó életet él, továbbá kétségbe vonták gyermekei törvényes származását is. A királyné nyakláncának ügye tovább súlyosbította negatív megítélését annak ellenére, hogy végül vétlennek mondták ki a csalásban. A forradalom idejére a „Madame deficit” gúnynévvel illették: fényűzőnek vélt életvitelét, valamint Turgot és Necker miniszterek társadalmi és pénzügyi reformjaival szembeni állítólagos ellenállását okolva az ország gazdasági válságáért.
A francia forradalom több pontja is kapcsolódik a királynéhoz: számos korabeli forradalmi propaganda őt és közvetlen környezetét jelölte meg mint a nép elsőszámú ellenségeit, a reformok legfőbb ellenzőit. Az 1791-es sikertelen varennes-i szökési kísérlet és az első koalíciós háborúban betöltött szerepe katasztrofális volt a királyi család megítélésére nézve, amely végül letartóztatásukhoz és a Temple börtönébe való bezárásukhoz, valamint 1792 szeptemberében a Monarchia felszámolásához és az Első Köztársaság kikiáltásához vezetett. Férjét, a trónfosztott XVI. Lajos királyt a Forradalmi Törvényszék hazaárulás vádjával perbe fogta és 1793. január 21-én guillotine általi halálra ítélte. A királyné pere október 14-én kezdődött, majd két nappal később elítélték és szintén nyaktiló által a Forradalom terén kivégezték.
A királyné megítélése az idők során jelentős mértékben változott. A forradalom idején őt tekintették az ancien régime dekadenciájának és az arisztokrácia pazarló életvitelének elsődleges példájának, őt jelölve meg az ország pénzügyi és társadalmi problémáinak fő forrásaként. Személye mára jelentős mértékben rehabilitálódott: sokkal inkább tekintik áldozatnak, aki férje mellett nem tudta megfelelően kezelni az átalakuló politikai és társadalmi változásokat. A 18. század második felének divatjára gyakorolt hatásával az öltözködés, hajviselet és életstílus terén karaktere ma is népszerű kulturális ikonná teszi, aki egyszerre jelképezi az extravaganciát és a társadalmi egyenlőtlenséget.
Ifjúkora (1755–1770) 230px|bélyegkép|balra|Az ifjú főhercegnők, Mária Antónia (balra) és Mária Karolina (jobbra)
Mária Antónia főhercegnő 1755. november 2-án született a bécsi császári palotában, a Hofburgban. Apja a Lotaringiai-házból származó német–római császári címet viselő I. Ferenc, míg édesanyja a Habsburg-házból való Mária Terézia osztrák uralkodó főhercegnő, magyar és cseh királynő volt. A császári pár tizenhat gyermekének sorában Mária Antónia született tizenötödikként, a lányok között ő volt a legfiatalabb. Keresztszülei a portugál király, I. József és felesége, Mária Anna Viktória spanyol infánsnő voltak. Mivel a főhercegnő éppen a pusztító lisszaboni földrengés másnapján, halottak napján született meg, így a portugál uralkodói pár nem utazhatott el a keresztelőjére, Bécsbe.
Mária Antónia gyermekkorát a Hofburg mellett a Habsburg-család nyári rezidenciájaként is szolgáló Schönbrunnban töltötte. Formális nevelésben alig részesült, szórakozni vágyó, a babákat és a cicomát módfelett kedvelő kislány volt. Tanulmányi eredményei alig voltak többek mint kielégítőek. Tíz éves korára nem tudott helyesen írni sem németül, sem bármely más, az udvarban használatos nyelven, mint a francia vagy az olasz.France Loisirs, Michel de Decker, 2005, p.16 Zenetanára, a német Christoph Willibald Gluck kifejezetten jó zenésznek írja le a főhercegnőt, aki megtanult hárfán, csembalón és fuvolán is játszani. A családi összejöveteleken gyakran lépett fel és énekelt is. Legkedvesebb testvére a nála nem sokkal idősebb Mária Karolina volt. Anyjával való kapcsolatát egész életében nehézségek terhelték, de szerették egymást.
Franciaország dauphine-je (1770–1774) 272x272px|bélyegkép|balra|Mária Antónia tizenhárom éves korában; ezt a miniatűr portrét küldték a dauphinnek, hogy láthassa jövendőbelijét.Joseph Ducreux, 1769
Miután Európában megkezdődött a hétéves háború, az 1756-os diplomáciai forradalom hatására Mária Terézia úgy határozott, hogy véget vet a francia-osztrák ellentétnek, és XV. Lajos francia királlyal kibékítik a két nemzetet. Közös érdekük volt, hogy megtörjék Poroszország és Nagy-Britannia hatalmának növekedését. A kettőjük között létrejött béke és szövetség záloga egy házasság volt, méghozzá Mária Antónia frigye a király unokájával, a francia dauphinnal, Lajos Ágosttal. A trónörökös 1770. február 7-én kérte meg a főhercegnő kezét. Miután Mária Antónia hivatalosan is lemondott a Habsburg tartományok iránti jogairól, április 19-én Bécsben sor került a házasságra képviselők útján. Május 14-én találkozott először jegyesével a Compiègne melletti erdőben. Amikor megérkezett Franciaországba, elfogadta nevének francia változatát, a Marie Antoinette-et. A hivatalos ünnepélyes esküvőre május 16-án került sor a versailles-i kastélyban. Házasságuk hét éven keresztül beteljesületlen maradt, okot adva ezzel a királyi párt ért rosszindulatú pletykáknak. A fiatal trónörököst többen tartották impotensnek, vagy mondták róla, hogy esetleges fitymaszűkülete van, de még a homoszexualitás lehetősége is felmerült.
190px|bélyegkép|jobbra|A tizenhat éves dauphine vadászöltözetben Joseph Kreutzinger pasztellportréján
A kezdeti reakciók kettőjük házasságáról vegyes volt. Egyrészt Mária Antónia csinos és szép ifjúhölgy volt, így tetszett a köznépnek, az első hivatalos megjelenésük, amelyre 1773. június 8-án került sor Párizsban, átütő sikert aratott. Másrészt viszont sokaknak nem tetszett a szövetség Ausztriával, és sokakban volt személyes ellentét az osztrákokkal szemben, ezért nehezteltek a dauphine-re.
Mivel férje kezdetben érdektelenséget mutatott iránta, a versailles-i etikettet nehezen viselő Mária Antónia nagynénjei társaságába és részben befolyása alá került. Személyes ellenszenvében Madame du Barryval, a király szeretőjével szemben nagynénjei támogatását élvezte. Ezt az ellenséges viselkedését Du Barry a királynál is jelezte, aki nem tetszését fejezte ki a dauphine iránt. A szövetség meggyengülésétől tartva anyja, Mária Terézia és a francia osztrák nagykövet, Mercy–Argenteau hatására Mária Antónia beleegyezett, hogy beszélni fog az általa nem kedvelt szeretővel. 1772 újévekor, nagy nyilvánosság előtt annyit mondott neki, hogy „Milyen sokan vannak ma Versailles-ban.” Du Barry elégedett lett és saját győzelmeként élte meg. Két és fél évvel később, 1774 májusában, a király halálakor Du Barry száműzetésbe kényszerült, és a forradalomnak végül ő maga is áldozatául esett.
Franciaország királynéja (1774–1791) 245px|bélyegkép|jobbra|Mária Antónia mint Franciaország királynéja a koronázási köpennyel(Jean-Baptiste André Gautier-Dagoty, 1775) 390x390px|bélyegkép|balra|Miksa Ferenc főherceg (balra) találkozik nővérével, Mária Antóniával (jobbra) és sógorával, XVI. Lajossal (középen) 1775. február 7-én
Az első évek (1774–1778) XV. Lajos 1774. május 10-én bekövetkezett halálával az akkor még dauphin címet viselő unokáját, Lajos Ágostot XVI. Lajos néven francia királlyá kiáltották ki, így Mária Antónia hivatalosan is Franciaország és Navarra királynéja lett. Bár sem férjének, sem neki nem volt érzéke az uralkodáshoz, ekkor még nem is kívánt beleszólni a politikába. Támogatta férjét Maurepas első miniszterré, és Vergennes külügyminiszterré választásában, ezáltal támogatva őt az amerikai függetlenségi háborúban való részvételben.
Az ifjú királyné férje hiányában erős érdeklődést mutatott a divat és a szerencsejáték iránt, bár már uralkodásuk kezdeti éveiben is gyenge lábakon állt a francia gazdaság. Számára a Rose Bertin által készített ruhák, a magasra (akár 90 cm-re) nyúló hajviselet, és az azokat gyakran díszítő kiegészítők, mint a színes tollak vagy a különböző méretű tárgyak jelentették a mindennapok kérdését. Ő és a bíróság is elfogadta a korábban betiltottnak számító angol ruhákhoz használt anyagok (például a muszlin) használatát.Fashion, the mirror of history, page 190, Michael Batterberry, Ariane Ruskin Batterberry, Greenwich House, 1977.
1774-re Mária Antónia közeli kapcsolatot épített ki a király öccsei, Provence és Artois grófjaival, legnevesebb barátnéi pedig Lamballe és Polignac hercegné lettek, de barátságot ápolt több őt nyíltan csodáló férfival is, ilyen volt Besenval báró, Coigny marsall és Esterházy Bálint Miklós gróf is.
1774. május 24-én férje neki adományozta a Petit Trianon, azaz a Kis-Trianon palotát, és szabad kezet adott neki az épület és környezete további építésében. Ezzel a kiváltságával élt is, a jövőben ugyanis par ordre de la Reine, azaz „a királyné megrendelésére” készült minden. Az épület később is fontos szerepet játszott Mária Antónia életében, ugyanis ide vonult vissza az udvar kötelezettségei elől, és csak a legszűkebb baráti körét engedte be. A palota közelében épült meg az az épületegyüttes, amely a Hameau de la Reine, azaz a királyné faluja nevet kapta.
1775-ben kitört a lisztháború, amely zavargásokhoz vezetett az ország egész területén a magas liszt- és kenyérárak miatt. Ugyanekkor Marie Antoinette nevét már összefüggésbe hozták a pazarlással, ám népszerűsége ekkor még nem különbözött a kor más uralkodócsaládjainak megítélésétől.Carolly Erickson, To the Scaffold: The Life of Marie Antoinette. William and Morrow and Company, New York, pp. 163. Anyja, Mária Terézia kettejük levelezésében aggodalmát fejezte ki leányának költekezései miatt, utalva arra, hogy az zavargásokat okozhat.Thomas, Chantal. The Wicked Queen: The Origins of the Myth of Marie Antoinette. Translated by Julie Rose. New York: Zone Books, 2001, pp. 51.
Anyaság, változások az udvarban (1778–1781) 337x337px|bélyegkép|jobbra|A királyné a francia festőnő, Élisabeth Vigée Le Brun olajfestményén (1778)
Mária Antónia testvére, II. József császár inkognitóban Franciaországba érkezett, ahol a hathetes látogatása során járt Párizsban és Versailles-ban. Találkozott húgával és sógorával is. Hármójuk találkozása során, amelyre 1777. április 18-án került sor, József császár őszintén beszélt sógorával, hogy ennyi idő elteltével még miért nem hálták el nászukat. A császár Péter Lipót öccsének írt 1777. június 9-ei levelében arra a következtetésre jutott, hogy a királyi párt az érdektelenségen kívül nem akadályozza más a nászuk elhálásában. Bár a pontos okot nem tudjuk, hogy mi változott a pár kapcsolatában, az tény, hogy házasságuk beteljesedett 1777 augusztusában. A királyné nyolc hónappal később, 1778 áprilisában mutatta első jeleit a terhességnek, amelyet május 16-án hivatalosan is bejelentettek. Végül első gyermekük, Mária Terézia Sarolta 1779. december 19-én született meg. Mivel a királyi párnak hét év után az elsőként született gyermeke leány lett, így trónörökös híján kisebb csalódottság mutatkozott az udvar és a nép körében is. Mária Antónia azonban boldog volt, úgy vélekedett, hogy: „A barátnőm leszel. A fiú az országhoz tartozik, de a leány hozzám.”
274x274px|bélyegkép|balra|Mária Antónia muszlin öltözetben, a kép vitákat váltott ki a királyné nem megfelelő öltözéke miatt (1783)