Debrőczi Tibor, névváltozata: Debrőci Tibor, születési és 1945-ig használt nevén Dögl Tibor Manó Adolf (Budapest, Erzsébetváros, 1915. március 13. – Budapest, 1975. december 20.) belgyógyász, kardiológus.
Élete Dögl Adolf Ármin Ignác (1885–1966) császári és királyi ezredorvos és Hahn Julianna Franciska (1889–?) fiaként született. A Magyar Kegyestanítórend Budapesti Gimnáziumában kitüntetéssel érettségizett (1932). A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán folytatta tanulmányait, ahol 1938 szeptemberében avatták orvosdoktorrá. Egyetemi hallgatóként 1934–1935-ben a Bonctani-Tájbonctani Intézet, 1935 és 1937 között az Anatómiai-Tájbonctani Intézet díjtalan gyakornoka, illetve az Orvostanhallgatók Önsegélyező Egyesületének titkára volt. 1938-tól 1948-ig az I. sz. Belklinika díjtalan gyakornoka, majd fizetéstelen tanársegéde.
A második világháború idején tagja lett egy illegális ellenálló csoportnak, mely kezdetben gyógyszereket és kötszert juttatott el Tito partizánjaihoz. Később hamis papírokat gyártottak, s röplapokat osztogattak. A csoport Debrőczi apjának Apponyi téri lakásában, illetve rendelőjében jött össze. 1944 októberében és novemberében megjelentették az Ellenállás című lapot.
1945-től 1948-ig az Orvosok Szabad Szakszervezetének központi titkára volt. 1948-ban kinevezték a szekszárdi Tolnamegyei Közkórház belgyógyászati osztályának főorvosává. 1950-től 1952-ig a szőnyi járási kórház belgyógyász főorvosa, a Magyar–Szovjet Olajipari Vállalat (MASZOLAJ) üzemi orvosa volt. 1952-ben került Balatonfüredre, ahol előbb az Állami Szívkórház belgyógyász főorvosa és igazgatóhelyettese, 1955-től haláláig igazgató-főorvosa lett. Ez idő alatt kialakította a kórház szerkezeti képét (az új A és B épületek felépítésével) és szervezeti tagozódását. Hazánkban elsőként elindította a szívbetegek rehabilitációját. 1957-ben újjászervezte a háború alatt szünetelő balatonfüredi orvosgyűléseket, amelyek azóta is minden évben megrendezésre kerülnek. 1975. december 20-án öngyilkos lett.
Tagja volt az MSZMP Veszprém megyei Bizottságának, a megyei párt-végrehajtó bizottságnak, a Magyar Partizán Szövetségnek, a Hazafias Népfront megyei elnökségének, az Országos Béketanács és a Magyar Kardiológus Társaság elnökségének.
Első felesége Benkő Terézia (1917–?) volt, Benkő Zoltán és Merdler Eugénia lánya, akivel 1939. november 19-én Budapesten kötött házasságot. Második házastársa Halász Anna (1922–2018).
A balatonfüredi Lóczy Lajos úti temetőben (Balatonarács) helyezték végső nyugalomra. Síremlékét bronzból készült domborműportré díszíti, melynek alkotója Borsos Miklós szobrászművész.
Művei A sinus caroticus túlérzékenységének syndromája. Gömöri Pállal. (Orvosok Lapja, 1946, 6.) Icterus haemolyticus ritka esete. (Orvosok Lapja, 1949, 11.) Állami Gyógyintézet Balatonfüred. Egészségügyi Minisztérium, 1959 Balatonfüred gyógytényezői. Veszprém–Budapest, 1960 Adams-Stokes-tünetcsoport ritka okai. (Magyar Belorvosi Archívum, 1964, 5.) Halidor hatása a lábikraizomzat vérkeringésére akut kísérletben 133Xe radioactiv szöveti clearance módszerrel. Horváth Mihállyal, Ludvigh Károlynéval. (Magyar Belorvosi Archívum, 1968, 6.) Szerk. A balatonfüredi Állami Kórház 20 éve. (1949–1969). Balatonfüred, 1969
Díjai, elismerései Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozata (1947)Magyar Közlöny, 1948. március 5. (54. szám) Kiváló orvos (1962) Munka Érdemrend arany fokozata (1967, 1974) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)
Jegyzetek
Források
További információk
Kategória:Magyar belgyógyászok Kategória:Magyar kardiológusok Kategória:1915-ben született személyek Kategória:1975-ben elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:MSZMP-tagok Kategória:Öngyilkos személyek