A mocsárlégy (Helophilus) a zengőlegyek (Syrphoidea) öregcsaládjában a névadó zengőlégyfélék (Syrphidae)család herelégyfélék (Eristalinae) alcsaládjéban a herelégy-rokonúak (Eristalini) nemzetség egyik neme.
Származása, elterjedése
Fajai főleg az északi faunabirodalom holarktikus faunaterületén (Holarktisz) terjedtek el. A palearktikus faunatartományból (Palearktisz) 2017-ig mintegy húsz faját írták le; ezek közül Magyarországon négyet gyűjtöttek:
nagy mocsárlégy (Helophilus trivittatus) északi mocsárlégy (Helophilus affinis) hibrid mocsárlégy (Helophilus hybridus); közönséges mocsárlégy (Helophilus pendulus)
Megjelenése, felépítése
A közepesnél kissé nagyobb zengőlégy. A rá igen emlékeztető iszaplégy (Anasimyia) nemmel közösen alkotják a Helophilina alnemzetséget.
A hátán sárga vagy szürke hosszanti csík húzódik, a potrohát sárga és szürke keresztcsíkok mintázzák.
A csápja sötét, szeme csupasz, a hímé is elválasztott. Arca nem nagyon nyúlik előre és hosszanti fényes középcsík húzódik rajta. Lábai erősek, a hátulsó combok vastagok. Szárnyuk r4+5 ere mélyen behajlik az R5 sejtbe.
Életmódja, élőhelye
Imágói többnyire nedvességkedvelők — főleg vizes biotópokban, vizek közelében, rendszerint különféle virágokon találhatók.
Lárváik rothadó növényi részekben gazdag iszapos vizekben, mocsarakban fejlődnek.
Rendszertani felosztása
A nemet két fajsorra bontják:
1. Helophilus fajsor: H. affinis Wahlberg, 1844 H. bilinearis Williston, 1887 H. borealis Stæger, 1845 H. bottnicus Wahlberg, 1844 H. celeber Osten Sacken, 1882 H. consimilis Malm, 1863 H. continuus Loew, 1854 H. contractus (Claussen & Pedersen, 1980) H. distinctus Williston, 1887 H. fasciatus Walker, 1849 H. frutetorum (Fabricius, 1775) H. groenlandicus (Fabricius, 1780) H. hybridus Loew, 1846 H. insignis Violovitsh, 1979 H. intentus Curran and Fluke, 1922 H. interpunctus (Harris, 1776) H. kurentzovi (Violovitsh, 1960) H. lapponicus Wahlberg, 1844 H. latifrons Loew, 1863 H. lineatus (Fabricius, 1787) H. lunulatus Meigen, 1822 H. neoaffinis Fluke, 1949 H. obscurus Loew, 1863 H. oxycanus (Walker, 1852) H. parallelus (Harris, 1776) H. pendulus L., 1758 H. perfidiosus (Hunter, 1897) H. pilosus Hunter, 1897 H. relictus (Curran & Fluke, 1926) H. sapporensis Matsumura, 1911 H. sibiricus Smirnov, 1923 H. stipatus Walker, 1849 H. transfugus L., 1758 H. trivittatus (Fabricius, 1805) H. turanicus Smirnov, 1923 H. versicolor (Fabricius, 1794) H. virgatus Coquillett, 1898
2. Pilinasica fajsor: H. antipodus Schiner, 1868 H. campbelli (Miller, 1921) H. campbellicus Hutton, 1902 H. cargilli Miller, 1911 H. chathamensis Hutton, 1901 H. cingulatus Fabricius, 1775 H. hectori Miller, 1924 H. hochstetteri Nowicki, 1875 H. ineptus Walker, 1849 H. montanus (Miller, 1921) H. seelandicus Gmelin, 1790 H. taruensis Miller, 1924
Források
A zengőlegyek rövid jellemzése. In: Tóth Sándor: Képes zengőlégyhatározó (Diptera: Syrphidae) = Photographic hoverfly guide (Diptera: Syrphidae). e-Acta Naturalia Pannonica. Tom 15. pp. 66–67. További információk
Pollinator Academy: Genus Helophilus
Kategória:Légyalkatúak Kategória:Rovarnemek Kategória:Kozmopolita állatok