A zenei fogalmak és kifejezések az olasz, francia, latin vagy német nyelvből átvéve eredeti alakjukban nemzetközileg használatosak.

A a bene placito – tetszés szerint a due – mindketten a piacere – tetszés szerint a prima vista – első látásra (énekelni, lapról játszani, blattolni) abszolút hallás – képesség, amellyel az ember meg tudja határozni egy hang magasságát abszolút zene – a programzene ellentéte accelerando – gyorsítva ad libitum – tetszés szerint adagio – lassan, igen lassan affettuoso – érzelmesen affrettando – nekiiramodva, sietve agitato – izgatottan air – ének, ária (szvitekben éneklő, dallamos tétel) akkord – különböző magasságú hangok egyidejű megszólalása (lásd hármashangzat) alla fine – végig allegretto – gyorsacskán allegro – gyorsan (a. m. vidám) allemande – páros ütemű, lassú német néptánc. Régi szvitzenében a nyitó vagy a II. tétel alt – a mezzoszoprán és a tenor közötti hangfekvés ambitus – hangterjedelem andante – lassan, lépésben (andalogva) andantino – lassacskán animato – lelkesen appassionato – szenvedélyesen atonalitás – hangnemnélküliség attacca – indíts!

B ballada – drámai elbeszélés bariton – középfekvésű férfihang barokk – 1600–1750 között uralkodott zenei stílus basso continuo – monoton kíséret basszus – sötét színezetű, mély fekvésű férfihang battuta – ütem, ütés bel canto – szép ének; régi olasz éneklési stílus ben, bene – jól bicinium – kétszólamú ének blattolni – lásd 'a prima vista' (=lap) lapról első látásra lejátszani boleró – lassú, hármas ütemű spanyol néptánc bourrée – élénk, páros ütemű francia tánc. A barokk szvitzenében gyakori brillante – csillogóan brio – lendület, hév bé (b) – módosítójel, amely az utána következő hangot fél hanggal leszállítja (cesz, desz, esz)

C calando – lassulva és halkulva calmato, calmo – nyugodtan cantabile, cantando – énekelve cantus primus – fődallam, amelyet kísérőszólamok vesznek körül canzone – dal, ének (ol.) capriccio, caprise – szeszély (ol., fr.) szabad formában írt zenemű capriccioso – szeszélyesen cavatina – kis terjedelmű áriácska chaconne – változatok egy hármas ütemű dallam felett; régi táncforma chanson – dal (fr.) ciklus – sorozat clavecin – csemballó, a zongora őse, a 16-17. század közkedvelt billentyűs hangszere coda – befejező rész (a. m. farok) commodo, comodo – kényelmesen con fuoco – tűzzel con tristezza – szomorúan concerto grosso – több tételből álló, szólóhangszerre vagy szolisztikus csoportra és zenekarra írt barokk zenélési forma concitato – izgatottan corona – megállás (korona a kottában) courante – hármas ütemű francia tánc, a régi szvitek gyakori tétele crescendo – fokozatosan erősödve, növekvő hangerővel

D da capo – elölről da capo alla fine – (D. c. al fine) a zeneművet elölről ismételni a végét jelentő fine szóig da capo ária – a 17-18. század gyakori áriatípusa, amelyben a középrész után nem írták le újra az első részt dal segno – (a) jeltől deciso – határozottan decrescendo – fokozatosan halkulva, csökkenő hangerővel disztonál – hamisan énekel divisi – megosztva dolce – lágyan, édesen, gyengéden dolcissimo – nagyon lágyan dolente – fájdalmasan doloroso – fájdalmasan domináns – a klasszikus dúr-moll rendszer V. fokára épülő akkord, utána többnyire az alaphangnem következik doppio – kétszeres drámai szoprán – kissé sötét színezetű, magas női hang due – kettő duett – két szólóhangra vagy szólóhangszerre írt zenemű durata – időtartam

E e – és echo, eco – visszhang ed – és eguale – egyenletesen ellenpont – (punctus contra punctum, Kontrapunkt) több szólamű szerkesztési elv, legfőbb alakjai: a kánon és a fúga előjáték – prelúdium; operákat, operafelvonásokat, baletteket vagy oratóriumokat bevezető zene. Míg a nyitány önálló, zárt zenei formát jelent, addig az előjáték megszakítás nélkül torkollik a cselekménybe energico – erélyesen epizód – közjáték; rondóformákban a főtéma ismétlődései közé beékelt, azzal ellentétes hangzású zenei anyag eroico – hősiesen espressivo – érzéssel, kifejezéssel eufónia – széphangzás, jóhangzás

F fantázia – kötetlen, rögtönzésszerű zenei forma fermata – korona, nyugvópont. A vele jelölt hang vagy szünet értékét megnyújtja, zenei nyugvópontot jelent feroce – vadul fieramente – büszkén flebile – panaszosan főhármashangzatok – valamely hangsor I., IV. vagy V. fokára épített hármashangzatok neve forte – hangosan, erősen fortepiano – erősen, majd halkan (a zongora neve néhány idegen nyelven) fortissimo – nagyon hangosan, nagyon erősen forzando, forzato – erősítve, hangsúlyosan fúga – (futás, kergetőzés) az ellenpont művésztének legmagasabb rendű formája, amelyben a belépő szólamok egymást utánozzák (imitálják). A főszólam neve dux, a dominánson lép be a comes, és az ellentétet képviseli a contrasubjectum funebre – gyászosan fuoco – tűz furioso – dühödten

G g-kulcs – (violinkulcs) a második vonalon jelöli a G-hang helyét gagliarda – hármas ütemű, élénk tempójú, régi olasz ugrótánc gavotte – páros ütemű, ünnepélyes jellegű régi francia tánc gigue – többnyire páratlan ütemű, élénk tempójú tánc, a 17-18. század táncszvitjének utolsó tétele giocoso – tréfásan, játékosan giusto – pontosan, helyesen gli altri – a többiek glissando – siklás gradatamente – fokozatosan grandioso – hatalmasan grave – súlyosan, igen lassan grazioso – kecsesen gridando – kiáltva

H habanera – páros ütemű, kubai eredetű spanyol tánc hangfogó – (sordino, Dämpfer) vonós és rézfúvós hangszereknél alkalmazott szerkezet a hangerősség csökkentésére hangszerelés – egy zeneműnek több hangszerre vagy zenekarra való alkalmazása hangérték – a hangok időtartamát jelöli hármashangzat – klasszikus értelemben egy hangsor első, harmadik és ötödik hangjának együttese. Van dúr, moll, szűkített és bővített hármashangzat himnusz – ünnepélyes hangzású dicsőítő dal homofónia – olyan többszólamú zene, amelyben egy vezető szólam mellett a többi szólam csak a kíséret szerepét tölti be, a polifónia ellentéte

I imitáció – utánzás; olyan többszólamú zenei szerkesztésmód, amelyben a kezdő szólamot a később belépő szólamok leutánozzák (kánon, fúga) impetuoso – viharosan impromptu – (e. empromtü) rögtönzés; kis terjedelmű, szabad formájú zenemű improvizáció – rögtönzés in rilievo – kidomborítva incalzando – sietősen intermezzo – közjáték, közzene

K kádencia – nagyobb áriákban vagy versenyművekben az énekes vagy a hangszeres művész virtuóz szólója. Régente rögtönzésszerűen előadott, formailag kötetlen zenei részlet kamarazene – kis hangszeres együttesre írt zenemű kánon – az imitáció legszigorúbb változata, amelyben az első szólam valamennyi lépését a belépő további szólamok pontosan követik kantáta – protestáns énekelt mű koloratúrszoprán – rendkívül mozgékony, díszítéseket, futamokat könnyen éneklő, magas női hangfaj korál – protestáns egyházi népének kvartett – négy hangszer vagy énekes együttese (lásd vonósnégyes) kvintett – öt hangszerre vagy énekhangra írt mű kvintváltó dallamok – a régi magyar népdalok között gyakran előforduló típus, amelynek második része az elsőt öt hanggal (kvint) mélyebben pontosan megismétli

L lamento – kesergő, drámai hangvételű, hosszabb arioso, a 17. század operáiban gyakori (a. m. panasz) ländler – a lassú keringő régebbi, népi formája languendo – vágyakozóan lapról olvasás – lásd 'a prima vista', blattol largamente – szélesen, lassan larghetto – kissé szélesen, lassacskán largo – szélesen; a leglassúbb tempó jelölése lauda – vallásos dicsőítő ének legato – kötve, kötötten; a hangok megszakítás nélkül kövessék egymást. Jele: kötőív leggiero – könnyedén lento – lassan lieto – vidáman lírai szoprán – lágy színezetű, magas női hang lírai tenor – lágy színezetű, magas férfihang lontano – távolról lugubre – komoran lunga – hosszan lusingando – hízelegve

M madrigál – többszólamú, kíséret nélküli (a capella) társas ének maestoso – fenségesen maggiore – dúr malinconico – mélabúsan, melankolikusan mancando – csökkentve marcatissimo – nagyon nyomatékosan marcato – nyomatékosan marche funèbre – gyászinduló marziale – harciasan mazurka – a keringőnél lassúbb, hármas ütemű lengyel nemzeti tánc meno – kevésbé menüett – hármas ütemű, mérsékelt tempójú, régi francia udvari tánc. A klasszikus szvit- és szimfóniairodalomban gyakori messa – mise mesto – búsan metronóm – rugós szerkezetű, állítható sebességű ingamozgást végző készülék. A zeneművekben található metronómjelzés (pl. M. M. = 100) azt jelenti, hogy a készülék hányat kattanjon percenként mezza voce – félerős hangon mezzoforte – (mf) középerősen mezzopiano – félhalkan mezzoszoprán – a szoprán és alt hangszín közötti női hang minore – moll minuetto – menüett miserioso – titokzatosan missa – mise moderato – mérsékelt tempóban moduláció – átmenet egy hangnemből valamely más hangnembe molto – nagyon (pl. molto allegro = nagyon gyorsan) morbido – szelíden, lágyan morendo – elhalóan mosso – mozgalmasan motetta – a 15-16. századtól kezdve, imitációs felépítésű, többszólamú énekes kompozíció. Míg a madrigál világi, addig a motetta főként vallási tárgyú műfaj moto – mozgás musette – duda; francia pásztortánc. Jellegzetessége a dudaszerű kísérőszólam musica – muzsika, zene

N neumák – a korai középkor hangjegyírása nocturne, noktürn – szerenádhoz hasonló, lírai zenemű non – nem notturno – noktürn (a. m. éjszakai)

Ny nyitány – operákat, baletteket bevezető önálló zenedarab. Később önálló, programmal bíró zenemű

O opera – dalmű, daljáték, énekes színjáték (a. m. munka, mű) opera buffa – vígopera opera seria – komoly opera opus – mű, munka. A zeneszerző adott alkotásának sorszámát jelenti, az alkotó életművén belül. Pl.: op. 36 orchester – zenekar ordinario – rendes módon orgonapont – hosszan kitartott hang, amely körül a többi szólam mozog, és változtatja a harmóniákat ostinato – makacsan, egy adott ritmus vagy dallamfordulat többszöri ismételgetése

P parlando – elbeszélő, kötetlen tempójú előadási mód partitúra – vezérkönyv; a karmester szólama, amelyben valamennyi énekelt vagy hangszeren játszott szólam megtalálható, áttekinthető és jól olvasható passacaglia – hármas ütemű, olasz vagy spanyol eredetű tánc, a chaconne-hoz hasonló passione – szenvedély patetico – pátosszal pauza – (pause) szünet pavane – páros ütemű, méltóságteljes, itáliai eredetű énekes körtánc perdendosi – elhalóan pesante – súlyosan piacevole – kedvesen piangendo – panaszosan (a. m. sírva) pianissimo – nagyon halkan piano – halkan pizzicato – pengetve; a vonós hangszereknél használatos játékmód. Jelölése: pizz. Ha ismét vonóval folytatják, arco più – több (pl. più forte = több erővel, erősebben) poco – kissé (pl. poco piano = kissé halkan) poco a poco – fokról fokra poi – azután polacca – polonéz polifónia – olyan többszólamú zenei szerkesztésmód, amelyben minden szólamnak önálló szerepe és jelentősége van. A homofónia ellentéte poliritmika – többritmusúság; az egyes szólamok különböző ritmusúak politonalitás – többhangneműség; olyan zenemű, amelyben két vagy több hangnem egy időben szerepel polonéz – lengyel eredetű, ¾-es ütemű tánc(zene) precipitando – nekirohanva preklasszikus stílus – a kései barokk, a klasszikát megelőző zenei korszak jelölése prelúdium – előjáték prestissimo – nagyon gyorsan presto – gyorsan, sebesen prima, primo – első psalmus – zsoltár

Q quasi – mintegy quieto – nyugodtan quodlibet – „ahogy tetszik”; régi társas muzsikálási mód, amikor olyan önmagukban is önálló vagy különböző dallamokat énekeltek vagy muzsikáltak, amelyek együtt is jól hangzanak

R ragtime – afroamerikai eredetű, páros ütemű tánc rallentando – lassítva rapidamente – gyorsan rapido – gyorsan, sebesen rapszódia – fantáziaszerű, nemzeti motívumokra épülő hangszeres zenemű recitativo – olyan éneklésmód, amely ritmikájában és lejtésében pontosan követi a szöveget, előadásmódja ezért inkább deklamálás jellegű. A régi operákban és oratóriumokban vagy kantátákban az áriákat előzi meg recitativo accompagnato zenekarral kísért recitativo recitativo secco – többnyire csembalón megszólaltatott, akkordokkal kísért recitativo