Kamaka a Francia Polinéziához tartozó Gambier-szigetek legdélibb tagja Mangarevától 11,7 km-re délre. Korábban Mito néven is említették. Hossza kb. 1, szélessége 0,7 km. Tőle 1,8 km-rel észak–északnyugatra emelkedik a kopár, zord Makaroa sziget, az atoll keleti peremén pedig a kis Manui szigetke.

Kialakulása, keletkezése

A Gambier-atoll szigeteit (és eredményképp az atollt) a Fülöp-lemez és a Csendes-óceáni lemez határzónájában kialakult hasadékrendszeren feltörő bazalt-vulkanizmus alakította ki. Az abrázió (a hullámok pusztító munkája) a könnyen porló bazalttufát idővel elhordta; anyagát az atoll fenekén terítette szét. A víz fölé mára főleg az egykori lávakőzetek emelkednek.

A szigeten nincs állandó forrás, illetve vízfolyás.The Mangarevan Sequence and Dating of the Geographic Expansion into Southeast Polynesia

Éghajlata

A szigetcsoport egységesen meleg tengeri éghajlatú, száraz időszak nélkül. A meleg évszak novembertől áprilisig, a hűvös májustól októberig tart. Az évi hőingás mintegy 20 °C. A trópusi viharok ritkák.

Története

Ma a teljes sziget egy család tulajdona. Partjai mentán van néhány jó halászhely.

Lakossága

Az európai felfedezők megjelenéséig a sziget lakatlan volt. A 2017-es népszámlálás idején 1 állandó lakosát tartották nyilván.

Élővilága, természetvédelme

Madarak

A sziget egykor olyan ritka madárfajoknak adott otthont, mint: a polinéziai viharfecske (Nesofregetta fuliginosa, Polynesian Storm-petrel) a tahiti viharmadár (Pseudobulweria rostrata, Tahiti Petrel) és a Murphy-viharmadár (Pterodroma ultima, Murphy’s Petrel).Island RESTORATION PROJECT. Host to some of the world's rarest birds.

Különösen a polinéziai viharfecske veszélyeztetett faj; a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listája szerint mindössze 250–1000 vadon élő példány maradt.

A 20. században az európai bevándorlók behurcolták a szigetre a patkányokat, és azok kiirtották a földön (sziklák között) fészkelő tengeri madarakat.

A természetvédők a 21. század eleje óta próbálkoznak az őshonos madarak visszatelepítésével, aminek feltételeként patkánymentesíteni kellett a szigetet. Ezt először 2015-ben próbálták meg, de sikertelenül.

2022-ben az aktivistáknak drónokkal sikerült kiirtaniuk a szigetről a kártevőket. A madarak visszacsalogatásához 2024 márciusában viharfecskék hangjait kezdték hangszórókból bejátszani, és az év egyik természetvédelmi szenzációjaként júniusban már fel is bukkantak az első példányok.

Halak

A környező vizekben emdemikus a szigetről elnevezett Melanotaenia kamaka (Allen & Renyaan, 1996)

Fordítás

Jegyzetek

Források

Pitufa.at: Cruising French Polynesia: the best times to visit the different archipelagoes 24.hu: Száz éve eltűnt állat bukkant fel újra

Kategória:Franciaország szigetcsoportjai