A megszállt palesztin területek () a hajdani Brit Palesztin Mandátum területének azon részei, melyeket Izrael az általa szomszédai ellen 1967-ben indított hatnapos háború során foglalt el. E területek, a Gázai övezet és Ciszjordánia jelenleg is az Egyesült Nemzetek Szervezete által illegálisnak ítélt izraeli katonai megszállás alatt állnak. Ezek a területek alkotják az 1988-ban kikiáltott Palesztin Államot, amelyet az ENSZ 193 tagállamából 156 és az Apostoli Szentszék is önálló államként ismer el.
Háttér Palesztina Jeruzsálem ostroma után, 637-ben került a Rásidún kalifák uralma alá és vált az iszlám világ részévé. Gázát is ebben az évben foglalta el Amr ibn al-Ász. A muszlimok a zsidókat és keresztényeket egyaránt a könyv népeinek tekintették, akik így megtarthatták vallásukat, saját közösségük ügyeit pedig saját törvényeik szerint intézhették (dzimma). Az arab uralom időszakában gyors akkulturáció és arabizálódás zajlott le a terület népességének körében.
1516-tól Palesztina az Oszmán Birodalom része volt. A muszlim dzimma hagyományát követve az oszmánok meglehetős türelemmel bántak nem muszlim alattvalóikkal. A soknyelvű és felekezetileg is sokszínű Oszmán Birodalom közigazgatásában a vallási felekezetek autonómiát élveztek, belügyeiket saját szokásaik és törvényeik szerint maguk intézhették (millet-rendszer).
Az 1914-ben kirobbant első világháborúban az Oszmán Birodalom a központi hatalmak a (Német Császárság, az Osztrák–Magyar Monarchia, az Oszmán Birodalom és Bulgária) oldalán vett részt, a szultán pedig 1914 novemberében dzsihádot, szent háborút hirdetett az antanthatalmak ellen. A gazdasági erőforrásokért, gyarmatokért és a politikai befolyás kiterjesztésérért az antanthatalmakkal vívott háborúból az Oszmán Birodalom vesztesként került ki. Azonban e vereséghez nagyban hozzájárult az, hogy a britek és franciák kihasználták a birodalom területén a XIX. század óta növekvő etnikai feszültségeket, különösen az egyre erősebb arab nacionalizmust. A háború első szakaszában az antantot súlyos kudarcok érték a törökök elleni harcban (pl. a fekete-tengeri orosz kikötők török lövetése, Dardanellák ostroma). Ezért a britek megkeresték Huszein bin Ali mekkai emírt, hogy rávegyék egy törökök elleni arab népfelkelés indítására. Az 1915 júliusa és 1916 márciusa közt lefolyt McMahon–Huszein-levélváltás során a törökök elleni arab népfelkelésért cserébe a britek egy független arab állam létrehozását ígérték. 1916. június 5-én megkezdődött az arab felkelés.
Azonban 1917-ben a britek a Balfour-nyilatkozatban ígéretet tettek a cionista zsidó szervezeteknek egy zsidó nemzetállam létrehozására a Palesztin mandátum területén, amire azonban az arabok igényt tartottak saját leendő új országuk részeként, a terület lakosságnak döntő többsége ugyanis muszlim, keresztény és drúz vallású arabokból állt.
bélyegkép|jobbra|180px|Az ENSZ 1947-es terve a Palesztin Mandátum felosztására
A háború után az antant hatalmai felosztották maguk közt az Oszmán Birodalom területeit. A Levante területe mandátumként került francia és brit fennhatóság alá. Ezt a fennhatóságot a világháború után létrehozott Népszövetség törvényesítette a mandátumrendszer keretében. A népszövetségi mandátumok rendszerét az 1919. június 28-án hatályba lépett Nemzetek Szövetsége Egyezségokmányának 22. cikkelye hozta létre. Így került a terület brit fennhatóság alá, Brit Palesztin Mandátum néven. A brit igazgatás 1920 júliusában kezdődött, a mandátum pedig 1923. szeptember 29-től volt hatályos. Az I. világháború vége és 1947 között brit mandátumterület, tulajdonképp gyarmat volt.
A világháború után megindult a zsidók cionista mozgalom szervezte tömeges betelepülése, amit a zsidók hazatérésnek (alija) neveztek. A zsidó bevándorlás gyorsan komoly feszültségekhez vezetett. E feszültségek első látványos kirobbanása volt a Burák felkelés 1929 nyarán. A zavargások és harcok során elpusztult Gáza zsidónegyede. A '30-as és '40-es évekre állandósult a feszült, polgárháborúhoz közeli helyzet palesztin arabok és zsidók közt egész Palesztinában.
A második világháború után a britek visszaadták a mandátumot az Egyesült Nemzetek Szervezetének, a kezelhetetlen politikai helyzetre hivatkozva. A konfliktus rendezésének szándékával 1947. november 29-én az ENSZ Közgyűlése Palesztinát zsidó és palesztin államra osztotta. Bár a számukra rendkívül előnytelen, a népességi arányokat és a tényleges területi viszonyokat nem tükröző tervet az arabok elutasították, a cionista zsidó szervezetek 1948. május 14-én egyoldalúan kikiáltották Izrael állam megalakulását. Ez a lépés az eddigi izraeli-palesztin polgárháború kiszélesedéséhez, az 1948-as arab-izraeli háború kitöréséhez vezetett. A polgárháború és az arab-izraeli háború eseményei az arab lakosság tömeges meneküléséhez vezettek.
Az 1948-as arab-izraeli háború tűzszünettel zárult. A Palesztin Mandátum területének nagy részét Izrael foglalta el, míg két kisebb terület, a Gázai övezet, melyet egyiptomi, és Ciszjordánia, melyet jordán erők foglaltak el, arab ellenőrzés alá került. A tűzszünet nyomán a harcoló feleket elválasztó tűzszüneti vonal jelentette az érintett országok de facto határát. A palesztin menekültek jelentős része lelt menedékre Ciszjordániában és a Gázai övezetben, az UNRWA által létrehozott menekülttáborokban. Az Egyesült Nemzetek Szervezete az Izraelből elmenekült palesztinok számát 1952-ben közelítőleg 880 000 főre becsülte.UN General Assembly, Annual Report of the Director of the United Nations Relief and Works Agency for Palestine Refugees in the Near East, covering the period 1 July 1951 to 30 June 1952. https://digitallibrary.un.org/record/708479?ln=en bélyegkép|jobbra|180px|A Palesztin Állam területe, kormányzóságai
1967-ben Izrael megtámadta arab szomszédaitJohn Quigley, The Six-Day War and Israeli Self-Defense. Questioning the Legal Basis for Preventive War., Cambridge University Press, (2012) 12-16, 24., 32. o. és a hatnapos háború során elfoglalta Gázát és Ciszjordániát. A megszállt területeken az 1970-es évek elejétől kezdve Izrael zsidó telepeket létesít, melyeket az ENSZ illegálisnak ítél. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet 1988. november 15-én Algírban kiadta a Palesztin függetlenségi nyilatkozatot, bejelentve a Palesztin állam létrejöttét. Az ENSZ az izraeli-palesztin konfliktus lezárására a kétállami megoldást tekinti járhatónak, így a konfliktus lezárásának legfőbb akadályaként tekint a palesztin területek törvénytelen megszállására és a telepépítésre. Ennek megfelelően az ENSZ különféle szerveinek számos határozata foglalkozik a kérdéssel.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése 2024. szeptember 18-án fogadta el az A/RES/ES-10/24 jelű határozatot, amely felszólítja Izraelt, hogy tartsa be a nemzetközi jog követelményeit és a határozat keltétől számított legfeljebb 12 hónapon belül vonja vissza katonai erőit a megszállt palesztin területekről, mind a szárazföldről, mind a légtérből, mind a felségvizekről, azonnal hagyjon fel minden új telepépítési tevékenységgel, evakuálja az összes telepest a megszállt területekről, és bontsa el az általa épített határzár azon részeit, amelyeket megszállt ciszjordániai területen létesített. A Közgyűlés elvárja továbbá Izraeltől, hogy visszaadja a földbirtokokat és egyéb ingatlanvagyont, valamint a megszállás 1967-es kezdete óta lefoglalt összes vagyonelemet, és minden kulturális tulajdont és javat, amelyet palesztinoktól és palesztin intézményektől vett el, és minden természetes és jogi személynek jóvátételt fizessen, akinek a megszállás alatt kárt okozott.
Jegyzetek
Kategória:Palesztina Kategória:Izraeli–palesztin konfliktus