A Chloropicaceae a valódi zöldmoszatok (Chlorophyta) kládja, a Chloropicophyceae osztály egyetlen rendjének, a Chloropicalesnek egyetlen családja. Ez a Picocystophyceae kláddal együtt a „VII. prazinofiton kládot” alkotta, annak A és B részéből áll. Újabb tanulmányok szerint azonban a Chlorophytina testvércsoportja lehet.

Biokémiai és fiziológiai jellemzőiről kevés az ismeret. Történet 2017-ben írták le magi 18S rRNS és plasztisz-16S rRNS alapján Adriana Lopes dos Santos et al., és a Picocystophyceae testvércsoportjaként írták le. Adl et al. 2019-es rendszertanában a VII. prazinofiton klád A és B részéből állóként szerepel. Első plasztiszgenomját (röviden plasztom) azonban már 2014-ben szekvenálták Lemieux et al. E plasztom a Chloropicon primus CCMP 1205-é. A Kioes dis Santos et al. által 2017-ben javasolt filogenetikai kapcsolattól eltérően Turmel et al. 2019-es és Yang et al. 2023-as tanulmánya szerint sem a Picocystophyceae, hanem a Chlorophytina testvércsoportja. Morfológia Kokkoid zöld sejtek 1,5–4 μm átmérővel 1 sejtmaggal, 1 mitokondriummal és 1 kétmembrános plasztisszal, benne keményítőszemcsékkel és klorofill a-val és b-vel. Pirenoidja és ostora nincs, sejtfala réteges, sima vagy fonalas és érzékeny. A Chloropicon sejtfala sima, tilakoidjai egyenként vagy hármasával fordulnak elő, 1–2 vakuóluma van, bennük alkalmanként részecskékkel, magja központi helyzetű, a mitokondrium a mag és a plasztisz közt van. A két nemzetség fénymikroszkóppal nem megkülönböztethető. Élőhely Tengeri élőhelyekben él, ahol gyakran a valódizöldmoszat-OTU-k több mint 1%-át teszi ki például az Azori-szigetek és Bermuda közelében. Parttól távoli oligotróf vizekben gyakori a IX. prazinofiton kládhoz hasonlóan, azonban utóbbinál a parthoz kissé közelebb is megtalálható, és kissé szélesebb hőmérséklet-tartományban gyakori. Életciklus Ivaros szaporodása nem ismert, és életciklusában nem ismert ostoros szakasz, azonban róla kevés az ismeret. Biokémia A klorofillok mellett kiegészítő pigmentként neoxantint, anteraxantint, violaxantint, loroxantint, luteint, β,β-karotint, β,ε-karotint tartalmaz, ezzel szemben nem tartalmaz prazinoxantint vagy egy klorofill c-származékot, Mg-DVP-t.

Az asztaxantin segítheti a magas fényintenzitás melletti életben maradást a fölös fény elnyelésével és a reaktív oxigénszármazékok lebontásával.

Legalább 2 faja dimetilszulfoniopropionátot termel. Egyikük az Egyenlítő közelében él a Csendes-óceánban, másikuk alacsony oxigéntartalmú helyeken él. Genetika Sejtmag A Chloropicon primus magi genomját 2019-ben szekvenálták Lemieux et al., ennek hossza , 8693 gént tartalmaz – ebből 8639 fehérjekódoló – 20, egyenként 370–1880 kbp hosszú kromoszómában, többnyire diploid – 1 kromoszómából 3 példánya van –, és a propionátbontó út fehérjéit is kódolja. A szekvenálás során kimutatták, hogy a Mamiellophyceae és a Chloropicophyceae genomcsökkenése – melyben más géneket és anyagcsereutakat vesztettek el – külön történt, mely az óceáni környezethez való eltérő adaptációs stratégiára utal. Ezer bázispáronként átlagosan 0,5 génje van, génenként 0,5 intronja, utóbbiak átlagos hossza 152 bp. A nem kódoló DNS ismétlődései a genom 4%-át adják, a kromoszómák GC-tartalma közel azonos, de néhány kromoszóma rendelkezik alacsonyabb GC-tartalmú rövid szakaszokkal, ilyenek például a 3., az 5. és a 8. kromoszóma poliketid-szintáz-génjei.

Rendelkezik az elágazó láncú aminosavak lebontásához szükséges reakcióutakkal a Chlorophytinához hasonlóan, melyeket hosszú sötétség vagy szénhidráthiány esetén használ glükoneogenezisre. Sejtszervecskék Telomerjei CCTAAAAA szekvenciájúak. Bár életciklusában nem ismert ostoros szakasz, a Chloropicon több ostorhoz kapcsolódó génnel rendelkezik, mely alapján rejtett ostoros szakaszai lehetnek.

Első szekvenált ptDNS-e a Chloropicon primus CCMP 1205-é, hossza , 100 gént tartalmaz, melyek sorrendje a többi prazinofiton fajéhoz képest jelentősen eltér, és a többi prazinofiton plasztomnál génsűrűbb. A Chloroparvula plasztomja nem kanonikus genetikai kódot használ, melyben az AUA az AUG-hez hasonlóan metionint kódol, ennek oka feltehetően egy módosított trnM(cau) lehetett.

Egyes tRNS-génjei konvergens evolúcióval szűntek meg. A trnL(uaa) gén kivételével minden eltűnt tRNS-gén megszűnt legalább 1 másik prazinofiton kládban. Mindkét nemzetség rendelkezik specifikus tRNS-ekkel: Chloropicon-specifikus a trnL(uaa) és a trnS(gaa), Chloroparvula-specifikus a trnL(caa). Rendszertan Legalább 8 ismert faja van 2 nemzetségben, ezenkívül van 1 leíratlan Chloropicon- és 2 leíratlan Chloroparvula-faj is. Rendszertana a következő: Chlorophyta Reichenbach 1834 Chloropicophyceae Lopes dos Santos et al. 2017 Chloropicales Lopes dos Santos et al. 2017 Chloropicaceae Lopes dos Santos et al. 2017 Chloropicon Lopes dos Santos et al. 2017 Chloropicon sieburthii Lopes dos Santos et al. 2017 (típusfaj) Chloropicon primus Lopes dos Santos et al. 2017 Chloropicon roscoffensis Lopes dos Santos et al. 2017 Chloropicon mariensis Lopes dos Santos et al. 2017 Chloropicon laureae Lopes dos Santos et al. 2017 Chloropicon maureeniae Lopes dos Santos et al. 2017 Chloroparvula Lopes dos Santos et al. 2017 Chloroparvula pacifica Lopes dos Santos et al. 2017 (típusfaj) Chloroparvula japonica Lopes dos Santos et al. 2017 Filogenetika A kládokat leíró 2017-es cikkben a Picocystophyceae testvércsoportja. Belső kapcsolatai az alábbi rendszertani fában vannak, mely a kutatásban szereplőnek egyszerűsített változata:

Egy több magi és plasztiszgént használó 2023-as tanulmányban a Chloropicaceae a Chlorophytina testvércsoportja, nem a Picocystophyceae kládé. A leíratlan Chloropicon-faj Turmel et al. 2019-es tanulmánya szerint a C. maureeniae testvércsoportja, míg a leíratlan Chloroparvula-fajok a Chloroparvula japonicáéi.

Jelentőség A pikoplankton-közösségek fontos alkotóeleme a part menti és oligotróf óceáni vizekben, és jelentősen hozzájárul az elemciklusokhoz, így például a szénciklushoz is. Ökológiai jelentősége mellett fajai fontos növénybiológiai modellszervezetek lehetnek kis genomjaik és az alacsony génredundancia miatt. Jegyzetek

Fordítás

További információk

Kategória:Valódi zöldmoszatok Kategória:2017-ben leírt taxonok