Ralph Towner amerikai dzsesszzenész. Towner a klasszikus- és 12 húros gitár híres mestere volt.
Pályafutása
Zenészcsaládban született: édesanyja zongoratanár volt, apja trombitás. Towner hároméves korában a zongorán már improvizált. Pályafutását a konzervatóriumban klasszikus zongoraművészként kezdte. 1958 és 1963 között az Oregoni Egyetemre járt. Homer Kellernél zeneszerzést is tanult. Klasszikus gitár szakon tanult a Bécsi ZeneakadémiánVienna Academy of Music Karl Scheitnél (1963-64; 1967-68).
Az 1960-as évek végén csatlakozott a világzene egyik úttörője, a Paul Winter Consort együtteshez. Az 1960-as évek végén játszott először zongoraművészként dzsesszt. Nagy hatással volt rá a neves dzsesszzongorista, Bill Evans. Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején kezdett improvizálni klasszikus és tizenkéthúros gitárokon. Evans mellett barátságot kötött Jeremy Steig fuvolással, Eddie Gómez basszusgitárossal, Marc Johnsonnal, Gary Peacock-kal és Jack DeJohnette dobossal is.
Paul McCandless, Glen Moore és Collin Walcott zenekari társaival együtt Towner 1970-ben elhagyta a Winter Consortot, és megalapította az Oregon nevű együttest, amely az 1970-es évek során számos lemezt adott ki; népzenét és indiai klasszikus formulákat keverve avantgarde dzsessz ihletésű szabad improvizációval. Ezzel egy időben Towner hosszú távú kapcsolatot kezdett az ECM Recordsszal, amely az összes Oregonon kívüli felvételét kiadta.
Akusztikus gitárokon játszott, hat húros, nylon húros és 12 húros acélhúros gitárokat használt. Emiatt kerülte a nagy hangerősségű zenei környezeteket, és előnyben részesítette a kis együtteseket, amelyek főleg akusztikus hangszereket használtak. Ütős hatást is élert a gitárral úgy, hogy a hangszer nyakán lévő húrok közé gyufaszálakat helyezett. Az 1974-es „Diary” című albuma nyolc számának nagy részében gitár-zongora duetteket játszott saját magával. Az 1980-as években szintetizátort is használt.
Az 1990-es évek eleje óta Towner Olaszországban élt − előbb Palermóban, majd Rómában.
Albumok
1973: Trios Solos (+ Glen Moore) 1974: Diary 1974: Matchbook 1975: Solstice 1976: Sargasso Sea, + John Abercrombie 1977: Solstice 1978: Batik 1979: Old Friends, New Friends 1980: Départ 1980: Solo Concert 1982: Five Years Later 1983: Blue Sun 1984: Works, compilation 1986: Slide Show 1989: City of Eyes 1992: Open Letter 1992: Un Altra Vita 1993: If You Look Far Enough 1994: Oracle 1996: Lost & Found 1997: Ana 1998: A Closer View (+ Gary Peacock) 2001: Anthem 2002: Jade Muse 2006: Time Line 2008: From a Dream, + Slava Grigoryan és Wolfgang Muthspiel 2009: Chiaroscuro, + Paolo Fresu 2013: Travel Guide, + Slava Grigoryan és Wolfgang Muthspiel 2017: My foolish Heart 2023: At First Light
Jegyzetek
Fordítás
Források https://www.ralphtowner.com/biography https://www.allmusic.com/artist/ralph-towner-mn0000863963#biography https://www.allaboutjazz.com/musicians/ralph-towner/
Kategória:1940-ben született személyek Kategória:2026-ban elhunyt személyek Kategória:Amerikai dzsesszzenészek Kategória:Washingtoniak