A Pedinophyceae a valódi zöldmoszatok (Chlorophyta) egyik osztálya. Történet Egyik első leírt faja a Protoeuglena noctilucae, melyet eredetileg Szubrahmanjan írt le e néven 1954-ben még az Eugleninae tagjaként, 1976-ban Sweeney abból kivette, és áthelyezte a Pedinomonas nemzetségbe. Sose sorolták
Øjvind Moestrup írta le a kládot 1991-ben, majd Fawley et al. módosították leírását, ez Adl et al. 2012-es rendszertanában jelent meg először. Korábban a Viridiplantae ősi ágának tekintették, de Turmel et al. 71 plasztiszfehérje elemzésével a Pedinomonast a Chlorellales tagjaként írták le, megkérdőjelezve a Pedinophyceae önállóságát, de a Chlorellales és a Pedinophyceae kapcsolatát Marin 2011-ben cáfolta 37 valódizöldmoszat-faj, így 6 Pedinophyceae-faj rRNS-elemzésével.
Bár a prazinofiton csoportokhoz hasonlóan ősi Viridiplantae-csoportnak tekintették, a Pedinophyceae nem volt jelentősen molekuláris filogenetikailag vizsgált klád, ezért a prazinofiton csoportoktól eltérően nem volt jelentős számú 18S rDNS-szekvencia elérhető hozzá.
Irina A. Miljutina et al. fedezték fel először környezeti DNS-ben. Morfológia Aszimmetrikus egyostorú egysejtű, alapi testei az óramutató járásával ellentétesen helyezkednek el, ostorait merev vagy vastag szőrök fedik. 1 parietális kloroplasztisza van. Ostora körül mélyedés lehet.
Pikkelye nincs, ez a sejttestet vagy az ostorokat fedő pikkelyekkel rendelkező prazinofiton kládoktól való megkülönböztetésre korábban használt morfológiai jellemző; azonban rendelkezhet tuberkulumokkal, pikkelyszerű részecskékkel vagy hátulsó, nem teljes héjjal.
A sejt 2,5–10 μm hosszú, 1–4,5 μm átmérőjű, aszimmetrikus, tojás vagy ellipszoid alakú, gyakran lapult. Életciklus Életciklusában sosincs fikoplaszt, mitózisa zárt, mitózisorsója állandó. Életmód Szabadon élő és endoszimbionta fotoszintetikus fajai vannak. Genetika Ribulóz-biszfoszfát-karboxiláz-oxigenáza nagy egységének szekvenciái alapján először 1995-ben igazolták Daugbjerg et al., hogy a Pedinomonas és a Resultomonas (korábban Resultor) a prazinofiton csoportoktól független kládot alkotnak.
Első szekvenált mtDNS-e a Pedinomonas minoré, ennek hossza , 23 gént tartalmaz, GC-tartalma 22,2%, nem kódoló szakaszai nagy részét (mintegy 40%) teszik ki, és 1999-ben szekvenálták. Bár kevés génje van, mely a sejtlégzésben, az elektrontranszportban és az oxidatív foszforilációban részt vesz, aerob. Nincs 5S rRNS-e vagy riboszomális fehérjéje, kevés tRNS-génje (9) van, és nagy ribonukleoprotein-kódoló génje töredezett és átrendezett. Egy Marsupiomonas-faj azonban 39 gént – közel kétszer annyit, mint a P. minoré, tartalmaz, bár mérete csak . Ennek GC-tartalma (51,4%) viszont több mint kétszerese a P. minorénak.
A Pedinomonas rendelkezik az UGA triptofánra való transzlációjával trnW(uca) génje révén, ezzel szemben a Marsupiomonas NIES 1824 nem. A Pedinomonasszal szemben a Marsupiomonas génjei mind intron nélküliek, de hozzá hasonlóan azonos DNS-szálon vannak. A két klád génsorrendje azonban jelentősen különbözik, továbbá a Marsupiomonasban kevés UUR kodon van, de jóval gyakoribbak az AGR kodonok, ezek Turmel et al. 2020-as tanulmánya szerint arginin helyett alanint kódolnak.
A Lepidodinium chlorophorum plasztisza a Pedinophyceae tagja vagy közeli rokona lehet. Ebben nincs peridinin, így Kamikawa et al. „nem kanonikusnak” írta le. A L. chlorophorum ptDNS-e , -ral kisebb, mint a P. minoré a II. csoportbeli intronoktól és a génduplikációktól függetlenül, génsűrűsége nagyobb, átírási kódjaik pedig kissé eltérnek – a P. minoré hagyományos, míg a L. chlorophoruméban az AUA metionint kódol. 60 gén közös a két ptDNS-ben, a Pedinomonas 14 olyan génnel rendelkezik, mely a Lepidodiniumban nincs, utóbbiban viszont nincs az előbbiben hiányzó gén. Rendszertan Belső Adl et al. 2019-es rendszertana szerint 2 nemzetsége van, ezek a Marsupiomonas és a Pedinomonas. Korábban több nemzetséget is önállóként írtak le, például a Protoeuglena egyetlen faja, a Protoeuglena noctilucae előbb a Pedinomonas faja lett (Pedinomonas noctilucae), de 2016-ban Wang et al. 3 gén elemzése alapján visszaállították e korábbi nevet. Nem ismert azonban a Noctiluca és más páncélos ostorosok endoszimbiontái pontos filogenetikája.
Fajait magi és plasztiszban kódolt rRNS-operonjaik alapján csoportosítják. Külső Marin 2011-es tanulmánya szerint a Chlorophytina testvér- vagy bazális kládja. Jelentőség A Noctiluca scintillans endoszimbiontájaként a P. noctilucae hozzájárulhat autotróf kládjai állatokat mérgező virágzásához. A Pedinomonas minor a Lepidodinium chlorophorum endoszimbiontájaként klorofill a- és b-tartalma miatt lehetővé teszi annak zöld színét. Ez utóbbi az egyik első ismert zöldmoszat-eredetű plasztisszal rendelkező páncélosostoros-nemzetség tagja, és sok átlátszó exopolimer-részecske termelőjeként kagylók halálát okozza, és a szénciklusban is részt vesz. Jegyzetek
További információk
Kategória:Valódi zöldmoszatok