Agino Selo (), település Banja Luka községben, Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Luka központjától légvonalban 23, közúton 36 km-re délre, az Orbásztól keletre, a Čemernica-hegység lábánál és nyugati lejtőin, 220-1100 méteres magasságban fekszik.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb1077449Bosnyák20Horvát24Jugoszláv50Egyéb200Összesen1106453
Története A falut egykor Agićinek hívták, mely nevet a török uralom idején kapta. A hagyomány szerint egykor egy aga élt itt. A térség 1528-ban került az Oszmán Birodalom fennhatósága alá, és az újonnan alapított Zmijanje náhije része lett. A török uralom idején a szerbeknek tilos volt istentiszteleti helyeket építeni, ezért az istentiszteletet a szabad ég alatt vagy egy eldugottabb helyen végezték. Később is csak fatemplomot építhettek. A mai Agino Selo-i Istenanya Lepele templom már az osztrák–magyar uralom alatt, 1886-ban ugyanott épült, ahol egykor a fatemplom állt.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Banja Luka-i járáshoz tartozó településnek 80 háztartása, 628 ortodox és 112 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 33. o. 1910-ben a Banja Luka-i járáshoz tartozó Agići Srpski településen 100 háztartást és 700 ortodox lakost, Agići Turski településen 39 háztartást és 220 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 152. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a községnek 155 háztartása és 853 lakosa volt.Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 103. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, ahol a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Banja Luka község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Oktatás A falu első iskolája 1950-ben nyílt meg Népi Általános Iskola néven. Tekintettel arra, hogy nem volt saját épülete, az órák egy bérelt helyiségben zajlottak. A szerény körülmények miatt a tanárok nem sokáig maradtak meg itt. A tanulókat hét-tizenkét éves korig járatták ide, többnyire fiúkat. A jelenlegi Agin Selo-i iskola, amely a helyiek önkéntes munkájával és az állam anyagi támogatásával épült, 1959-ben fogadta első diákjait. 1983-tól az Agin Selo-i iskola „Rade Vranješević” nevét viselte, ma a Krupa na Vrbasu-i „Vojislav Ilić” általános iskola területi iskolája.
Nevezetességei A Boldogságos Szűz Mária Lepele templom a szerb ortodox egyház Banja Luka-i Eparchiájához tartozik. A templomot 1886-ban építették, és 2015-ben újították fel és szentelték fel. A bočaci plébániához tartozik. Babin Greb – késő középkori temető maradványai 8 fennmaradt stećakkal, melyek közül kettőnek félhold és rozetta díszítése van.
Jegyzetek
További információk Banja Luka város hivatalos oldala
Kategória:A Banja Luka-i régió települései