A Gömöry család egy régi dobsinai ágostai hitvallású polgári származású család, amely buléner gyökerekkel rendelkezett. A családnak az egyik ága Gömöry Dávid (1708–1795) győri alkimista személyében nemességet szerzett 1741. október 28-án és ezzel egy külön nemesi ágat alapított. A család korai története A Gömöry családnak az ősei 1326 óta űzték a bányászatot szabad polgárokként a Gömör vármegyei Dobsinán; 1326-ban a "buléner" nevezetű népcsoporthoz tartozó szász bányászokat telepítettek itt le, akik a nyelvjárásukat valamint identitásukat az évszázadok során őrizték meg. A város lakossága ugyanis az egri káptalan előtt 1326-ban kötött egyezség értelmében, a híres „korponai szabadsággal" megajándékoztatván szabadon űzte bányászatát, de a jövedelem egyharmad része ugyanazon egyezség szerint a földesúrnak volt fenntartva. A település szabad polgárai bírájukat és papjukat szabadon választhatták. A Gömöry család legkorábbi ismert említése 1651-ből való és több száz éven át dobsinai városbírák is voltak; felmenői Rákóczi Ferencnek gyártottak fegyvereket a dobsinai bányászokkal és kohászokkal együtt. Az évszázadok során a Gömöry családnak számtalan ága lett Dobsinán, amelynek több neves személyiséget adott.
A dobsinai buchwaldi rézbányák a 17. századot megelőző időkben híresek és gazdagok voltak, az azokban termelt érez egy a közel völgyben állott olvasztóban dolgoztatott fel, melynek salakhalmain Gömöry Mátyás még 1738-ban is rezet gyűjtött. Ugyanott 1761-ben ifj. Gömöry Simon és Peck Jánosnak a grundi körmöci útnál. A Niklhannes grundban már a 17. században régen művelt rézbányákat találunk. E bányán sok rezet termelhettek, mert pl. 1775-ben Gömöry Simon 1/6-a részért Dobsina városától 350 ftot kapott, mely bányarész még 1788-ban is 190 ft. 96 krt jövedelmezett.
A család polgári ága bélyegkép|jobbra|200px|Lenz Gyuláné Gömöry Anna Mária Etelka (1874-1946), budapesti nagykereskedő, bérháztulajdonos. Férje halála után hosszú évekig a Lenz Testvérek cégvezetője volt thumb|180px|right|Gömöry Gottlieb (1838–1908), kereskedő, vadászhadnagy. thumb|180px|right|Gömöry László (1868–1934), csendőrezredes, a Ferenc József-rend lovagja. thumb|180px|right|Vitéz Gömöry Árpád (1883–1943), tábornok, a Vaskorona-rend lovagja Egy másik Gömöry Simon és Windt Zsuzsanna feleségétől származott Gömöry György (1738–1803), városi bíró, hivatalnok, jómódú polgár, aki 1761. november 2-án Dobsinán feleségül vette szintén neves régi buléner ottani polgári származású Szojka Esztert (1738–1803), Szojka András (1696–1770), bányász és Kayser Agnetta (1703–1772) lányát. Gömöry György és Szojka Eszter egyik gyermeke az 1777-ben született Gömöry Mária, akit 1794. október 16-án Dobsinán feleségül vett nemes Reményik János; Reményik János és Gömöry Anna egyik dédunokája a neves költő Reményik Sándor (1890–1941) volt.
Gömöry György és Szojka Eszter frigyéből született Gömöry Simon (1774–1825), gazdag dobsinai bányász, aki 1796. október 9-én Dobsinán elvette a szintén ősi buléner dobsinai polgári családból való Róth Esztert (1779–1857), akinek a szülei Róth Gottlieb (1724–1781), bányász és Stempel Agnetta (1732–1790) voltak. Gömöry Simon és Róth Eszter házasságából a több gyermek közül született: Gömöry András (1810–1879), felsőhámori uradalmi gazdatiszt, valamint ifjabb Gömöry Simon (1813–1879), dobsinai bányász.
Gömöry András (1810–1879), felsőhámori uradalmi gazdatiszt, elvette a szintén régi buléner dobsinai származású Springer Zsuzsannát, akinek a szülei Springer Keresztély (1795–1832), bányász és Gáll Zsuzsanna (1794–1858) voltak. Az apai nagyszülei Springer Keresztély (1761–1817), bányász és Fischer Zsuzsanna (1762–1829) voltak. Gömöry András és Springer Zsuzsanna frigyéből több gyermek született: az egyik gyermeke ifjabb Gömöry András, mészárosmester, akinek Langhoffer Borbála nejétől született Gömöry László (1868–1934), csendőrezredes, a Ferenc József-rend lovagja. A másik gyermeke Gömöry András uradalmi gazdatiszt és Springer Zsuzsanna házasságából Gömöry Gottlieb (1838–1908), aki fiatal korában az 1864-67. évi mexikói önkéntes hadtest magyarországi résztvevői között vett részt, amikor Habsburg–Lotaringiai Miksa főherceg a mexikói trón elfoglalásáért; ekkor Gömöry Gottlieb elutazott Amerikába vadászhadnagyként. A katonai szolgálat teljesítése után a kalandot túlélve visszatért a Magyar Királyságba és nem Dobsinán, hanem Pesten telepedett le. Gömöry Gottlieb sikeres élelmiszer kereskedő lett, és majd Pesten 1870. szeptember 4-én feleségül vette a római katolikus polgári származású Sztranszky Hermina (1847–1939) kisasszonyt, akinek a szülei a prágai születésű Stranszky Prokop (1809–1871), pesti rézműves és Uhlár Rozina voltak. Gömöry Gottliebnek a sógornője Stranszky Irma (1852–?), az adai római katolikus nőegylet társelnöke, akinek a férje Senk Antal (1839–1904), adai nagybirtokos, városi képviselő volt. Nejének Gömöry Gottliebné Stranszky Herminának az unokahúga Stranszky Kornélia (1887–1946), akinek a férje vitéz Katona Mihály (1877–1957), építészmérnök, építőmester volt.
Gömöry Gottlieb (1838–1908), pesti kereskedő és Sztranszky Hermina (1847–1939) frigyéből született: Gömöry Anna Mária Etelka (1874–1946), akinek a férje a budapesti jómódú nagykereskedő Lenz családból való Lenz Gyula (1848–1910) budapesti magyar déligyümölcskereskedő, bérháztulajdonos, valamint Gömöry Irén (1888–1958), akinek a férje dr. Lux Gyula (1884–1957), nyelvész, tanügyi főtanácsos, a Magyar Királyi Állami Német-nyelvű tanítóképző Líceum alapítója és igazgatója volt. Az 1935. téli adókivetések szerint, özvegy Lenz Gyuláné Gömöry Anna (1874–1946), a "Lenz Testvérek" déligyümölcs-nagykereskedő cég tulajdonosa, a „mammutjövedelmüek” közé tartozott, méghozzá a 6. legvagyonosabb budapesti adófizető személy volt. Lenz Gyula és Gömöry Anna fia Lenz József (1897–1965), nagykereskedő, kereskedelmi tanácsos, a "Pro Ecclesia et Pontifice" érdemrend tulajdonosa, tartalékos huszár százados, a "Gyümölcsexportőrök és Importőrök Egyesülete" elnöke, a "Déligyümölcs-kereskedők Egyesülete" alelnöke, a "Magyar Gyümölcskiviteli Egyesülés” intéző bizottságának a tagja, a "Gyümölcs-, Zöldség- és Élelmiszer-kereskedők Országos Egyesülete" elnök-jelöltje, földbirtokos, bérház-tulajdonos, "Lenz testvérek cég" társtulajdonosa.
Gömöry András és Springer Zsuzsanna frigyéből szintén született Gömöry György (1844–1903), pesti asztalosmester, asztalosipar-üzlettulajdonos. Gömöry Györgynek városszerte több helyen voltak asztalosműhelyei; a Barcsay utca 15-ik számú házának pincéjében volt Gömöry György asztalosnak egyik műhelye és ott volt felhalmozva az az óriási faanyag is, amelyet a mesternek többi műhelyében dolgoztak fel. 1895. június 28-án abban a műhelyben egy eldobott szivarvég felgyújtotta az összehalmozott forgácsot és az egész műhely lángban állott. A műhelyben minden elpusztult, a kár körülbelül tízezer forint; ez végül a jómódú asztalosmester anyagi csődét okozta. Gömöry György kétszer nősült, és mindkét felesége édestestvérek voltak: az első nejét Hufnagel Erzsébetet (1843–1891) 1884-ben vette el, majd annak a halála után 1891-ben vette el a nővérét Hufnagel Magdolnát (1841–1914). Mindkét házasság magtalan volt.
Ifjabb Gömöry Simon (1813–1879), dobsinai bányász és Eltscher Zsuzsanna (1817–1878), házasságából született Gömöry József (1852–1908)(Dobsina, 1852. január 10.–Karánsebes, 1908. augusztus 4.) vonatkísérő, aki elvette a vágbesztercei születésű Politzer Mária Jozefinát (1845–1932). anyja Politzer Mária 1922-ben vezetéknevét „Nagy”-ra magyarosította. Gömöry József és Politzer Mária frigyéből két gyermek született: az egyik a híres Gömöry Vilma (1885–1962)Halálesete bejegyezve a Bp. XIII. ker. állami halotti akv. 1183/1962. folyószáma alatt. színésznő, a másik vitéz Gömöry Árpád (1882–1943) magyar királyi tábornok (vezérőrnagy), az Osztrák Császári Vaskorona-rend lovagja, Tiszti Arany Vitézségi Érmes, Borsod-Gömör vármegye-, majd Észak-Pest vármegye testnevelési felügyelője, a "Dobsinai Társaskör" tagja, író. Gömöry Vilma három izben kötött házasságot: az első férje Körmendy Kálmán (1886–1920), színész,)Halálozási dátuma tévesen szerepel a Magyar Színházművészeti Lexikonban. majd a második férje Gallina Frigyes (1879–1933), Budapest székesfőváros tanácsnoka, főjegyzője, az elnöki ügyosztály vezetője, szakíró lett. A harmadik férje Ocskay Kornél Mihály (1885–1963) magyar operaénekes (tenor), színész. Gömöry Árpád tábornoknak és Ráth-Langhoffer Arankának (1893–1979) az egyik fia: Gömöry József (1917–2005. június 29.), dombóvári gimnáziumi tanár, evangélikus lelkész, Dombóvár díszpolgára.Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám). 2005-07-24 / 30. szám
Az 1920-as évek során, Gömöry Irén férje, dr. Lux Gyula és vitéz Gömöry Árpád (1883–1943), tábornok, a Vaskorona-rend lovagja, a "Dobsinai Társaskör" két vezetője volt és egyben a két legaktívabb tagja is. A trianoni békeszerződést követően a felvidéki Dobsina el lett szakítva a Magyar Királyságtól, település ahonnan mindkettőnek a családja származott; igen komoly vállalkozásba nagy erőt fektettek be, különböző kulturális, nyelvészeti, katonai történelmi tanulmányokkal Dobsináról, amelyekkel igyekezték a település múltját megőrizni. 1927-ben a "600 éves Dobsina Jubileumi Emlékkönyve" nevezetű munkát adtak ki a szintén dobsinai származású dr. Szlávik Mátyás segítségével, és Gömöry Árpád szerkesztői munkásságával.Harangszó, 19271927-02-13 / 7. szám Gömöry Árpád, nem csak szellemi munkatársa volt Lux Gyulának de bensőséges barátságot is ápolt vele; a katonatiszt pedig távoli rokona volt Lux Gyula feleségének, a dobsinai származású Gömöry Irénnek. A kötetben Lux Kálmán neves építész "Dobsina legrégibb építőművészeti emléke" című tanulmánya is megjelent. Lux Kálmán pedig távoli rokona volt Lux Gyula nyelvésznek.
A polgári Gömöry családnak egy másik ágából származott Gömöry János, kecskeméti vaskereskedő, aki 1807. szeptember 20-án Kecskeméten, feleségül vette a szintén ágostai hitvallású polgári származású Hrúz Máriát (1791–1831), akinek a szülei Hrúz István (1749–1802) és Szlabey Judit (1752–1838) voltak. Gömöry Jánosné Hrúz Máriának a fivére Hrúz Mihály (1776–1855), kecskeméti lakatosmester. Távoli rokonuk Petrovics Istvánné Hrúz Mária (1791–1849), akinek a fia Petőfi Sándor magyar költő volt. Petőfi ismerte a kecskeméti Hruz család és a dobsinai Gömöry család rokoni kapcsolatát. Gömöry János kecskeméti vaskereskedő dobsinai származású, felesége Petőfi édesanyjával egy évben született, szintén Hruz Mária. A költő gyermekkorában Gömöry Jánosné Hrúz Máriának testvérénél, a Hruz Mihálynál lakott két évig Kecskeméten. Gömöry János rokona Gömöry András (1803–1858), a gömöri ágostai evangélikus egyházmegye esperese, aki 1834-től rozsnyói lelkész. Eperjesen végezte tanulmányait, utána Szirmay Antal királyi kamarás gyermekeinek nevelője. E család segítségével Greifsswald egyetemét látogatta három évig, közben megismerte Dániát, a német egyetemeket. Hazatérése után még újabb három évig a Szirmay család nevelője, és csak utána kerül Rozsnyóra. Petőfi Sándor elismerően nyilatkozott Gömöry András rozsnói lelkészről: „kinek eszét tisztelni, szívét szeretni tanultam meg”.
A család nemesi ága bélyeg|230px|A nemesi származású Gömöry család címere (kelt: 1741)