Murray Bookchin amerikai társadalomelméletíró, író, szónok, történész és politikai filozófus. G. W. F. Hegel, Karl Marx és Pjotr Kropotkin hatására a környezetvédelmi mozgalom egyik úttörője volt.John Muir Institute for Environmental Studies, University of New Mexico, Environmental Philosophy, Inc, University of Georgia, Environmental Ethics v. 12 1990: 193. Bookchin a társadalmi ökológia és a várostervezés elméletét az anarchista, libertárius szocialista és ökológiai gondolkodáson belül fogalmazta meg és fejlesztette tovább. Két tucat könyv szerzője volt, amelyek a politika, a filozófia, a történelem, a városügyek és a társadalmi ökológia témaköreit ölelik fel. A legfontosabbak közé tartozik az Our Synthetic Environment (1962), a Post-Scarcity Anarchism (1971), The Ecology of Freedom (1982) és Urbanization Without Cities (1987). Az 1990-es évek végén kiábrándult abból, amit a kortárs anarchista mozgalom egyre apolitikusabb „életmódizmusának”A lifestylism képviselői az anarchisták, akik a kulturális és identitási tiltakozást helyezik előtérbe az osztályharc politikájával szemben. Murray Bookchin 1995-ös, az anarcho-primitivistákra, posztstrukturális anarchistákra és individualistákra/egoistákra vonatkozó pejoratív hivatkozással foglalkozó esszéjéhez kapcsolódik. látott, nem nevezte magát többé anarchistának, és megalapította saját libertárius szocialista ideológiáját, a „kommunalizmust”, amely a marxista, szindikalista és anarchista gondolatokat igyekszik összeegyeztetni és kiterjeszteni.Bookchin, Murray. "The Future of the Left," The Next Revolution: Popular Assemblies and the Promise of Direct Democracy. New York: Verso Books, 2015. pp. 157–158.
Bookchin kiemelkedő antikapitalista, antifasiszta és a társadalmi decentralizáció ökológiai és demokratikus irányvonalak mentén történő védelmezője volt. Elképzelései az 1960-as évek óta hatással voltak a társadalmi mozgalmakra, többek között az újbaloldalraAz Új Baloldal (New Left) egy széles körű politikai mozgalom volt, amely az 1960-as évek ellenkultúrájából emelkedett ki, és az 1970-es évekig folytatódott., az atomellenes mozgalomraAz atomellenes társadalmi mozgalom ellenzi a különféle nukleáris technológiákat., a globalizációellenes mozgalomra, az Occupy Wall Streetre, és nemrégiben az Észak- és Kelet-Szíriai Autonóm AdminisztrációAz Észak- és Kelet-Szíriai Autonóm Adminisztráció (AANES), más néven Rodzsava egy de facto autonóm régió volt Szíria északkeleti részén. demokratikus konföderalizmusára. Az amerikai zöld mozgalom központi alakja volt. Autodidaktaként, aki soha nem járt főiskolára, a 20. század egyik utolsó közéleti értelmiségijének és legfontosabb baloldali teoretikusának tartják.The Last Intellectuals
Életrajza
Bookchin New Yorkban született Nathan Bookchin (született Nacham Wisotsky) és első felesége, Rose (Kalusky) Bookchin gyermekeként, akik az Orosz Birodalomból származó zsidó bevándorlók voltak. Apja Mazirból (ma Fehéroroszország), anyja pedig Vilniusból (Litvánia) származott.New York, U.S., Naturalization Records, 1882–1944 Zavarban volt a Mortimore keresztneve miatt, és a gyerekkori becenevét, a Murray-t használta. Az apja egy rokonának nevét, a Bukczin nevet vette fel, és Bookchinra angolosította. Szülei 1934-ben elváltak. Bronxban nőtt fel édesanyjával, Daniel nagybátyjával és anyai nagyanyjával, Zeitel szociálforradalmárral, aki orosz populista eszmékkel itatta át.
Nagyanyja 1930-ban bekövetkezett halála után csatlakozott a Young Pioneers of America kommunista ifjúsági szervezethez (9-14 éves gyerekek számára), majd 1935-ben a Young Communist League-hez.A Young Communist League USA (YCLUSA) egy kommunista ifjúsági szervezet az Egyesült Államokban. A Union Square közelében lévő Workers Schoolba járt, ahol marxizmust tanult. Az 1930-as évek végén szakított a sztálinizmussal, és a trockizmus felé húzott, csatlakozott a Szocialista Munkáspárthoz (SWP). Az 1940-es évek elején egy öntödében dolgozott a New Jersey állambeli Bayonne-ban, ahol szakszervezeti szervező és üzemi megbízott volt az Egyesült Villamosipari Dolgozóknál, valamint az SWP toborzója. Az SWP-n belül a Goldman-Morrow frakcióhoz tartozott, amely a háború befejezése után szakított vele. Az 1945-46-os nagy General Motors-sztrájk idején autóipari munkás és UAW-tag volt. 1949-ben, amikor a City College-ban egy cionista ifjúsági szervezetnek tartott előadást, Bookchin megismerkedett egy matematika szakos hallgatóval, Beatrice Appelsteinnel, akit 1951-ben feleségül vett. 12 évig voltak házasok, 35 évig éltek együtt, és élete végéig szoros barátok és politikai szövetségesek maradtak. Két gyermekük született, Debbie és Joseph. Ami a vallási nézeteket illeti, Bookchin ateista volt, de a vallási nézetekkel szemben toleránsnak számított.
1947-től Bookchin New Yorkban együttműködött egy másik letűnt trockista társával, a német emigráns Josef Weberrel a Movement for a Democracy of Content (Mozgalom a tartalom demokráciájáért) nevű, körülbelül 20-fős poszt-trockista csoportban, akik közösen szerkesztették a Contemporary Issues – A Magazine for a Democracy of Content című folyóiratot. A Contemporary Issues felkarolta az utópianizmust. A folyóirat fórumot biztosított annak a meggyőződésnek, hogy az utópia megteremtésére tett korábbi kísérletek a fáradságos és nehéz munka szükségességén buktak meg; most azonban a modern technológia megszüntette az emberi munka szükségét, ami felszabadító fejlemény. Ennek a „szűkösség utáni” társadalomnak az elérése érdekében Bookchin kidolgozta az ökológiai decentralizmus elméletét. A magazin közölte Bookchin első cikkeit, köztük az úttörő „A vegyi anyagok problémája az élelmiszerekben” (1952) címűt. 1958-ban Bookchin anarchistaként határozta meg magát, párhuzamot látott az anarchizmus és a környezetvédelem között. Első könyve, az Our Synthetic Environment (Szintetikus környezetünk) Lewis Herber álnéven jelent meg 1962-ben, néhány hónappal Rachel Carson híres Silent Spring (Néma tavasz) című műve előtt.Paull, John (2013) "The Rachel Carson Letters and the Making of Silent Spring" , Sage Open, 3(July):1–12.
1964-ben Bookchin csatlakozott a Faji Egyenlőség Kongresszusához (CORE), és tiltakozott a rasszizmus ellen az 1964-es világkiállításon. 1964-1967 között, miközben Manhattan Lower East Side-ján élt, társalapítója és főszereplője volt a New York-i Anarchisták Szövetségének. Az „Ökológia és a forradalmi gondolkodás” című úttörő esszéje bevezette a környezetvédelmet, pontosabban az ökológiát mint fogalmat a radikális politikába. 1968-ban alapított egy másik csoportot, amely a befolyásos Anarchos magazint adta ki, amely ezt és más innovatív esszéket publikált a poszt-szűkösségről és a fenntartható technológiákról, például a nap- és szélenergiáról, valamint a decentralizációról és a miniatürizálásról. Előadásokat tartott szerte az Egyesült Államokban, és segített népszerűsíteni az ökológia fogalmát az ellenkultúra körében. Az 1969-ben széles körben újra kiadott „Figyelj, marxista!” című esszéje (hiába) figyelmeztette a Diákok a Demokratikus Társadalomért (Students for a Democratic Society) csoportot egy marxista csoport közelgő hatalomátvételére. „Ismét halottak járnak közöttünk” – írta – »ironikus« módon Marx nevébe burkolózva, annak az embernek a nevében, aki megpróbálta eltemetni a tizenkilencedik század halottait. Napjaink forradalma tehát nem tehet mást, mint hogy sorra parodizálja az 1917-es októberi forradalmat és az 1918-1920-as polgárháborút, annak „osztályvonalával”, bolsevik pártjával, „proletárdiktatúrájával”, puritán erkölcsével, sőt még a jelszava is: „Szovjet hatalom”.Walker, Jesse (July 31, 2006) Murray Bookchin, RIP , Reason
1969-1970-ben a manhattani 14. utcában működő Alternate U-ban, egy ellenkulturális radikális iskolában tanított. 1971-ben a vermonti Burlingtonba költözött egy baráti társasággal, hogy a gyakorlatban is megvalósítsa decentralizációs elképzeléseit. 1973 őszén a Goddard College felvette, hogy előadásokat tartson a technológiáról; előadásai egy tanári álláshoz vezettek, majd 1974-ben létrehozták a Társadalmi Ökológiai Tanulmányok programot, és nem sokkal később a Társadalmi Ökológiai Intézetet (ISE), amelynek ő lett az igazgatója. 1974-ben a New Jersey állambeli Mahwahban található Ramapo College vette fel, ahol hamarosan teljes jogú professzor lett. Az ISE az 1970-es években a megfelelő technológiával kapcsolatos kísérletek és tanulmányok központja volt. 1977-78-ban tagja volt a Kagylóhéj Szövetség Spruce Mountain Affinity Group-jának.A Clamshell Alliance egy nukleáris ellenes szervezet, amelyet 1976-ban alapítottak, hogy szembeszálljon a Seabrook Station atomerőművel az Egyesült Államokban, New Hampshire-ban. Szintén 1977-ben adta ki The Spanish Anarchists című könyvét, amely a spanyol anarchista mozgalom története az 1936-os forradalomig. Ebben az időszakban Bookchin rövid időre kapcsolatot teremtett a születőben lévő libertárius mozgalommal, felszólalt a Libertárius Párt egyik kongresszusán, és hozzájárult a Karl Hess által szerkesztett hírlevélhez. Mindazonáltal Bookchin elutasította a libertarianizmus azon fajtáit, amelyek a korlátlan individualizmust hirdették.
1980-ban Bookchin társalapítója volt a New England Anarchist Conference-nek (NEAC), hogy megszervezze az anarchista mozgalmat az Egyesült Államokban. Az 1980 októberében tartott első találkozón 175 anarchista vett részt az USA északkeleti részéből és Québecből. Az 1981 januárjában, a massachusettsi Somerville-ben tartott második konferencián a NEAC szektásodásba torkollott, ami arra késztette Bookchint, hogy elveszítse a hitét abban, hogy az Egyesült Államokban forradalmi szocializmus lesz valaha.
Az 1980-as években Bookchin alkalmanként kritikát fogalmazott meg Bernie Sanders burlingtoni polgármesterségével kapcsolatban. Bookchin kritizálta Sanders politikáját, azt állítva, hogy hiányzott belőle a közvetlen demokrácia megteremtésére irányuló törekvés, az ökológia marxi deprioritizálását követte, és „»centralista« volt, aki szűken a gazdasági növekedésre összpontosított”. Bookchin és szociálökológus kollégái a Burlingtoni Zöldek csoportban, amelyet egykori feleségével, Bea Bookchinnal közösen alapított, bírálták a Sanders-kormányzatot, amiért a burlingtoni szavazók végül elutasították a vízparti luxuslakások felújítását. A növekedési moratórium, az erkölcsi gazdaság és az alulról építkező demokráciában gyökerező társadalmi igazságosság mellett érveltek.Vote Green leaflet https://www.scribd.com/doc/229304919/Vote-Bea Retrieved February 24, 2024
1988-ban Bookchin és Howie Hawkins megalapította a Baloldali Zöld Hálózatot (Left Green Network) „az amerikai zöld liberálisok radikális alternatívájaként”, amely a szociális ökológia és a libertárius kommunizmus elveire épül.
1995-ben Bookchin az amerikai anarchizmus primitivizmusba, antitechnologizmusba, neo-szituacionizmusba, egyéni önkifejezésbe és „ad hoc kalandorizmusba” való hanyatlását siratta, ami a társadalmi mozgalom kialakításának rovására ment. 1999-ben hivatalosan szakított az anarchizmussal, 2002-ben „kommunalistaként” jellemezte magát „The Communalist Project” című, késői nézeteit kifejtő nagyszabású esszéjében.
2004-ig tanított az ISE-n. 2006. július 30-án, 85 éves korában, burlingtoni otthonában halt meg szívelégtelenségben.
Gondolat Politikai írásai mellett Bookchin sokat írt a filozófiáról is, elképzeléseit dialektikus naturalizmusnak nevezte. Georg Wilhelm Friedrich Hegel dialektikus írásai, amelyek a változás és a növekedés fejlődésfilozófiáját fogalmazzák meg, úgy tűnt, hogy alkalmasak egy organikus, környezetvédő megközelítésre. Bár Hegel „jelentős hatást gyakorolt” Bookchinre, ő semmilyen értelemben nem volt hegeliánus. Filozófiai írásai a humanizmust, a racionalitást és a felvilágosodás eszméit hangsúlyozzák.See Re-Enchanting Humanity, London: Cassell, 1995, amongst other works.
Általános szociológiai és pszichológiai nézetek