bélyegkép|250x250px| Ibériai írások a paleohispán írások között. jobbra|bélyegkép|250x250px| Az ibériai nyelv a paleohispán nyelvekkel összefüggésben . A világoszöld (a Földközi-tenger partja mentén) az ibériai nyelv, a sötétszürke (főleg Dél-Portugália) a tartesszoszi nyelv, a sötétkék (Spanyolország középső része) a keltibér nyelv, a világoskék (főleg Észak-Portugália) a luzitán nyelv, a sötét pedig zöld (Kelet Pireneusok) az akvitániai nyelv kiterjedését mutatja. bélyegkép|249x249px| Paleohispán billentyűzet bélyegkép|250x250px| Az északkeleti ibériai írás „kettős” változatának javaslata (Ferer i Jané alapján), 2005. jobbra|bélyegkép|250x250px| Az Ullastrettől származó ólomplakett az írásrendszer mindkét változatával. bélyegkép|250x250px| Egy északkeleti ibériai írás (nem szerepel mindkét változat). bélyegkép|250x250px| A délkeleti ibér írás lehetséges jelkészlete (Correa 2004). A vörös a vitatható eredetű írásjeleket szimbolizálja. jobbra|bélyegkép|250x250px| Ólomtábla La Bastida de les Alcusses-ból (Moixent) délkeleti ibériai írással. bélyegkép|250x250px| A gréko-ibér ábécé. jobbra|bélyegkép|250x250px| Ólomtábla la Serretából (Alcoi) a gréko-ibér ábécével Az ibér írások a kihalt ibér nyelv leírásához használt paleohispán írások. Az írásrendszerek népes családjában egy szokatlan ágat képviselnek, mivel inkább félszótagírások mint teljes értékű ábécék. A legrégebbi ibér nyelvű feliratok az időszámításunk előtti 4. vagy esetleg az 5. századból származnak, a legkésőbbiek pedig a Kr.e. 1. század végéről, esetleg az i.e. 1. század elejéről.
Változatok A családnak két fő grafikai és földrajzi változata van:
Északkeleti ibér írás Kettős változat (i.e. 4. század és ie 3. század) (feltételes) Nem kettős változat (i.e. 2. század és ie 1. század) Délkeleti ibér írás
Abban az értelemben, hogy az ibér írások az ibér nyelv ábrázolására létrehozott írásrendszerek. Volt egy olyan változat, amely a görög írás egy helyi formája volt az ibér nyelv hangjaihoz igazítva, a gréko-ibér ábécé. Elsősorban Alicanteban és Murciában használták. A délnyugati ibér írás, amely nagyon hasonlít a délkeletihez, de a tatesszoszi nyelv lejegyzésére használták, ismert még a keltibér írás, amely az északkeleti ibér írás közvetlen leszármazottja, és a keltibér nyelv leírására használták, de nem bizonyított, hogy technikailag valóban rokonságban áll az ibér írásokkal.
Az északkeleti változatot gyakran egyszerűen ibériai írásnak nevezik, mivel az ismert ibér nyelvű feliratok 95%-a ezzel az írással készült. Ezeket főként az Ibériai-félsziget északkeleti részében találták meg, főként a Languedoc-Roussillon és Alicante közötti tengerpart mentén, de találtak leleteket az Ebro-völgyében is.
A délkeleti ibér írás kevéssé ismert, és a feljegyzésekben is vannak hiányosságok: Nincsenek egyértelműen azonosított jelek például a /gu/, /do/ és /m/ szótagok és hangok ábrázolására. Az északkeleti változattal ellentétben a délkeleti megfejtése még nem teljes, mert az írásjelek egy nagy csoportja esetén nem egyértelmű a hangérték. A délkeleti feliratokat elsősorban az Ibériai félsziget délkeleti részén találtak: Kelet-Andalúzia, Murcia, Albacete, Alicante és Valencia.
Az ibér írások jelkészletei között jelentős grafikai változatosság van, és az elmúlt évtizedekben számos tudós arra a meggyőződésre jutott, hogy az északkelet-ibér írás (és újabban a keltibér írás) esetében a két különböző forma létrejöttének oka van. Úgy tűnik, hogy az eredeti egyszerű betűket kifejezetten a /b/, /d/, /g/ hangok leírásához alakították ki, míg a /t/ és /k/ a /d/ és /g/ hangokat szótagjelekből, egy vonás hozzáadásával jelölték (ez az úgynevezett kettős jelzős modell: lásd a jobb oldali képet). Ha ez az újítás helyes, akkor párhuzamba állítható a latin G betű C-ből való keletkezésével egy vonás hozzáadásával.
Osztályozás A gréko-ibér ábécét leszámítva az ibér írások az írásrendszerek egy szokatlan formáját képviselik, mivel egyszerre rendelkeznek az ábécék és a szótagírások jellemzőivel: a folytonos hangokat (frikatív hangok, mint az /s/, és szonoránsok, mint az /l/, /m/, és magánhangzók) külön betűkkel írták, mint a föníciai ábécében (vagy a görögben a magánhangzók esetében), de a nem folytonos hangokat (a magánhangzókat /b/, /d/, /t/, /g/ és /k/) szótagjelekkel írták, amelyek a mássalhangzót és a magánhangzót együttesen ábrázolták, mint a japán kana írásrendszerben. Vagyis az ibér írás jelei között a /ga/ nem mutatott hasonlóságot a ge-szótagjelével, és a bi-sem a bo-val. Ezt az egyedi írásformát „félszótagírásnak” nevezik.
A délkeleti-ibér írást jobbról balra írták, mint a föníciai ábécét, míg az északkeleti ennek fordítottja balról jobbra, mint a görög ábécé.
Eredet Az ibér írásokat az egyszerűség kedvéért és a nagyfokú hasonlóságok alapján a paleohispán írások közé soroljuk, de az egymással és a szomszédos kortárs írásrendszerekkel, például a gréko-ibér ábécével való kapcsolatuk nem tisztázott. Általánosan elfogadott, hogy legalább részben a görög és/vagy a föníciai ábécéből származtak, ezért hasonló a jelkészletük. Egyes kutatók arra a következtetésre jutnak, hogy az észak- és dél-ibér írások eredete végső soron kizárólag a föníciai ábécé, mások szerint a görög ábécé is szerepet játszott, megint mások pedig az ó-itáliai ábécé hatásait feltételezik. Úgy tűnik, hogy vagy maguk a betűjelek változtak meg, vagy új értékeket vettek fel. Például a déli /e/ betűjel a föníciai 'ayin vagy a görög Ο betűjelből származik, míg az északi /e/ a föníciai he vagy a görög Ε betűjelre hasonlít, bár a betűnek a déli ibér írásformában biztosan /be/ volt a hangértéke. Az viszont egyértelmű, hogy a két ibér írás közös eredetű volt, a legáltalánosabban elfogadott vélekedés szerint az északkeleti ibér írás a délkeletiből származik.
Jegyzetek
Fordítás
Források
Anderson, James M. (1988): Ancient Languages of the Hispanic Peninsula. Correa, José Antonio (2004): , ELEA 4, pp. 75–98. Correa, José Antonio (1992): , AIΩN 14, pp. 253–292. Ferrer i Jané, Joan (2005) Novetats sobre el sistema dual de diferenciació gràfica de les oclusives sordes i sonores, Palaeohispanica 5, pp. 957–982. Gómez-Moreno, Manuel (1922): , 9, pp. 34–66. Hoz, Javier de (1987): , Veleia 2–3, pp. 285–298. Hoz, Javier de (1985): , pp. 443–453. Maluquer de Motes, Joan (1968): , Barcelona. Quintanilla, Alberto (1993): , pp. 239–250. Rodríguez Ramos, Jesús (2004): , Vitoria-Gasteiz 2004, . Rodríguez Ramos, Jesús (2002): , Zephyrus 55, pp. 231–245. Untermann, Jürgen : Monumenta Linguarum Hispanicarum, Wiesbaden. (1975): I Die Münzlegenden. (1980): II Die iberischen Inschriften aus Sudfrankreicht . (1990): . (1997): . Velaza, Javier (2004): , Madrid, pp. 95–114. Velaza, Javier (1996): , Barcelona.
További információk (angolul és spanyolul)
Los primeros sistemas de escritura en la Península Ibérica (tanfolyami program) Ókori írások – Ibéria Levantei ibériai írás Meridionális ibériai forgatókönyv Görög ibériai írás Celtibériai forgatókönyv Tartessian / dél-lusitán írás Jesús Rodríguez Ramos "Az ibériai írás megfejtésének történetéről" Részletes térkép Ibéria pre-római népeiről (i.e. 200 körül) Linkek a feliratok képeire PÉLDÁK LEVANTAI IBER FELIRATOKRA A LEVANTAI IBER ÍRÁS FEJLŐDÉSE A legrégebbi NYUGATI KERESKEDELMI ADATBÁZIS: LA BASTIDA DE LES ALCUSES VEZETŐ PLAKKE
Kapcsolódó szócikkek
Kategória:Kelta nyelvek Kategória:Megfejtetlen írásrendszerek Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal