Végh Pál, teljes nevén Végh Pál Miklós (Budapest, Erzsébetváros, 1906. december 23. – Budapest, Józsefváros, 1974. május 11.) belgyógyász, főorvos, egyetemi magántanár.

Élete Végh Gyula Péter (1872–1957) székesfővárosi mérnök és Schőn Gizella Anna (1872–1935) fiaként született. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen 1931. szeptember 26-án avatták orvosdoktorrá. A debreceni Tisza István Tudományegyetem Belgyógyászati Klinikájának gyakornokaként kezdte meg orvosi hivatásának gyakorlását. 1934-ben belgyógyász szakvizsgát tett. 1936-tól egyetemi tanársegéd lett. 1942-ben a máj- és epebetegségek kór- és gyógytana című tárgykörből magántanárrá habilitálták.Orvosi Hetilap, 1942. augusztus 1. (86. évfolyam, 31. szám)

A második világháború idején Halléba távozott, és ezért visszaérkezésekor az igazolóbizottság állásvesztésre ítélte. A népbíróság azonban a tárgyaláson – amelyen Fornet Béla egyetemi tanár is tanúskodott – megállapította, hogy azért hagyta el az ország területét, mert választania kellett, hogy elmegy, vagy bevonul-e a nyilas hadseregbe. Távozása előtt elrejtette a Belgyógyászati Klinika műszereit, ezért ezek megmenekültek attól, hogy rekvirálják őket.Néplap, 1946. február 6. (3. évfolyam, 30. szám)

1946-ban egyetemi adjunktussá nevezték ki. 1950 és 1955 között a Ceglédi Városi Tanács Kórháza belgyógyászati osztályának osztályvezető főorvosa volt. 1955-től haláláig a Pest megyei Tanács Semmelweis Kórháza I. sz. Belgyógyászati Osztályát vezette, s mellette betöltötte a megyei belgyógyász szakfőorvosi tisztet is.

Főleg klasszikus belgyógyászattal, hematológiával, a máj- és epeutak betegségeivel foglalkozott. Körülbelül 50 tudományos közleménye jelent meg.

Felesége Küchnemann Edit Irma Janka Berta (1907–1979) volt, akivel 1907. január 30-án Budapesten kötött házasságot. Fia dr. Végh Titusz orvos.

Halálát a tüdőverőér rögösödése okozta.

A budapesti Farkasréti temetőben nyugszik.

Művei

Konyhasó-megterheléses vizsgálatok egészséges- és betegmájú egyéneken. (Orvosi Hetilap, 1934, 38.) Konyhasómegterheléses vizsgálatokallergiás betegségekben. Paul Benővel. (Orvosi Hetilap, 1934, 44.) Klinikai tapasztalatok és kísérletes vizsgálatok a syphilitikus vérelváltozások természetére vonatkozólag. Roth Imrével. (Magyar Orvosi Archívum, 1936) Májparenchyma és vízforgalom. Paul Benővel. (Orvosi Hetilap, 1936, 18.) Allergiás májártalom érdekes esete. (Orvosi Hetilap, 1937, 2.) Primaer vulvadiphtheria és typhus abdominalis együttes előfordulása felnőttön. (Orvosi Hetilap, 1939, 17.) Az azorubin S próba értéke májbetegségekben. (Orvosi Hetilap, 1941, 13.) A familiáris eosinophiliáról. (Orvosi Hetilap, 1941, 13.) Fokozott vizelet aldosteron aktivitás virilismushoz vezető mellékvese carcinomában. Weisz Pállal, Gláz Edittel és Sipos Péterrel. (Orvosi Hetilap, 1958, 13.) Gyulladás és stress a pluricausatis betegségek koncepciójának megvilágításában. Selye Jánossal, Somogyi Árpáddal. (Orvosi Hetilap, 1967, 52.)

Jegyzetek

Források

Kategória:Magyar belgyógyászok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1906-ban született személyek Kategória:1974-ben elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek Kategória:Magyar főorvosok