Michel Clemenceau francia politikus. 1945 és 1951 között nemzetgyűlési képviselő is volt.
Magyar felesége miatt volt ismert Magyarországon 1914 után.
Családja és karrierje Georges Clemenceau és az amerikai Mary Plummer fia, Michel Clemenceau gyermekkorának egy részét apai nagyapjával, Benjaminnal töltötte l'Aubraie családi kastélyában, Féole de La Réorthe-ban (Vendée megye).
Fegyelmezetlensége miatt több intézményből, köztük a párizsi Monge iskolából is kizárták, 1888 körül apja végül Zürichbe küldte magántanári képzésre, majd az Agronómiai Intézetbe, ahol mezőgazdaság szakon mérnöki diplomát szerzett 1894-ben.
Még 1905-ben Franciaországban olyan többé-kevésbé kétes ügyekben vett részt, amelyek hátrányosan érintették apját – akit azzal vádoltak, hogy fiának kedvezett, amikor a katonai közigazgatással foglalkozott –, és amelyek egy bizonyos Le François-val hozták kapcsolatba, akit csalásért elítéltek. 1910-ben. Miután összevesztek e rossz döntések miatt, a "Tigris" és fia csak 1914-ben békült ki végül, amikor Michel bevonult katonának az első világháborúba.
Magyarországon dolgozva 1901-ben feleségül vette Michnay Idát, akitől két fia született. Második házasságakor Párizsban 1922. november 9-én feleségül vette Augusta de Clynsent; harmadszor is megházasodott Párizsban 1931. július 30-án Anette Smith-tel, végül 1963-ban Párizsban negyedik házasságot is kötött Madeleine Marcelle Blanche Durand-nal.
Magyar felesége
Időről időre felbukkan a szóbeszéd, miszerint Clemenceau-t a magyar menye iránti engesztelhetetlen gyűlölet vezette a Magyarországot megcsonkító trianoni döntéshez.
A fiatal Clemenceau-nak Svájcban ajánlották figyelmébe Magyarországot, hogy gyakorlati tapasztalatokat szerezzen mit agrármérnök, de valószínűleg segítette a döntésben, hogy apja, a politikus Georges Clemenceau a karlsbadi fürdőben együtt kezeltette magát báró Kuffner Károllyal, a galántai cukorgyár tulajdonosával.
Michel Clemenceau még magyarul is megtanult. Három évig dolgozott a cukorgyárban, közben udvarolt Michnay járásbíró fiatal lányának, a 18 esztendős Idának. Michel Clemenceau leveleiben mindenről beszámolt apjának, Georges Clemenceau-nak is, aki egyes források szerint ellátogatott Galántára is, ahol három napig élvezte Michnayék vendégszeretetét. Más források szerint viszont a francia miniszterelnök sohasem járt Magyarországon. Alain Sobigou francia történész határozottan állítja egy Clemenceau-nak szentelt lexikonban, hogy sohasem járt Magyarországon.
Michel és Ida 1901. június 2-án összeházasodtak. Egy ideig Galántán laktak, majd Trencsénteplicre költöztek. Itt született meg első gyermekük, aki nagyapja után a Georges keresztnevet kapta. Ezután Franciaországba költöztek, Clemenceau egy fontaney-i parafagyár igazgatója lett, Ida pedig még egy gyermeket szült 1904-ben, Pierre-t.
Magyarországon elterjedt az a legenda, hogy Ida hagyta ott a férjét, aki öngyilkos lett, és ezért utálta Clemenceau a magyarokat és hagyta jóvá a trianoni békét.
Még a világháború alatt elváltak, és hosszasan pereskedtek egymással gyermekeik elhelyezéséről, ami miatt a két fiú egy ideig intézetben nevelkedett.
Politikai karrierje 1945 után 1945-ben Michel Clemenceau-t a "Szociális és Antifasiszta Tömörülés", majd egy jobboldali párt, a Szabadság Köztársasági Pártja (PRL) színeiben választották meg Seine-et-Marne képviseletében az első, ill. majd a harmadik országgyűlési választások alatt(1945-1946). A vállalkozások államosítására irányuló baloldali tervek ellen szavazott, és ellenezte a Negyedik Köztársaság különféle alkotmányos terveit. Miután 1946 januárjában indult az Ideiglenes Kormány elnöki posztjáért, legyőzte a szocialista Félix Gouin.
Michel Clemenceau-t újraválasztották Seine-et-Marne parlamenti képviselőjévé az 1946. novemberi PRL-es választásokon, ő volt ennek a politikai pártnak a jelöltje az 1947-es elnökválasztáson, 60 szavazatot kapott a 8836-ból.
1947 márciusában kinevezték a legfelső bíróság (amely az elnököt ellenőrizte) teljes jogú bírójává, ahol két évvel korábban Pétain marsall ellen tanúskodott.
A CNI párt (amely éppen magába olvasztotta a PRL-t) listáján szereplő jelölt, vereséget szenvedett az 1951-es parlamenti választásokon. Ezután visszavonult a politikai élettől.
Jegyzetek
Fordítás
Források
Kategória:1873-ban született személyek Kategória:1964-ben elhunyt személyek Kategória:Franciaországi politikusok Kategória:Franciaország katonái az első világháborúban Kategória:A francia parlament tagjai