Mándi István (Budapest, Terézváros, 1915. február 23. – Szeged, 2005. május 15.) sebész.
Élete Mándi András (1890–1949) jogász, közjegyző és Gál Alice gyermekeként született zsidó családban. Gyermekkorában szülei elváltak, apja kétszer is újraházasodott. Apja Máramarosszigetről származott, és 1913-ban magyarosította nevét Mandelről Mándira.Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 108802/1913 Forrás: MNL-OL 30800. mikrofilm 810. kép 3. karton. Névváltoztatási kimutatások 1913. év 64. oldal 15. sor
A mezőkövesdi római katolikus plébánia hivatala által kiállított bizonyítvány szerint 1933. április 28-án áttért a római katolikus vallásra. A középiskolát a kegyestanítórend debreceni Calasanzi Szent József Reálgimnáziumában kezdte, azonban 1928 júliusában apját kinevezték Mezőkövesdre közjegyzőhelyettesnek, ezért 1929 és 1933 között a Mezőkövesdi Királyi Katolikus Szent László Reálgimnáziumban fejezte be tanulmányait.Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője, 1928. augusztus 1. (62. évfolyam, 174. szám) A szegedi Ferenc József Tudományegyetem Orvostudományi Karán szerezte meg orvosi oklevelét. Ezután a szegedi Sebészeti Klinika munkatársa lett.
Az 1950-es évektől a debreceni II. sz. Sebészeti Klinikán dolgozott, ahol sebészeti, valamint urológiai szakképesítést nyert. Kiemelten foglalkozott a vesekövek nehézfémsó-tartalmának meghatározásaival, valamint a magyarországi művesekezelés „úttörői” közé tartozott. 1960-ban a Bajai Városi-Járási Kórházba került, ahol megalapította és 1980-ig vezette az Urológiai-sebészeti Osztályt, majd tíz éven át különböző munkakörökben dolgozott. 1990-ben nyugalomba vonult.
1944. május 6-án Szegeden házasságot kötött Müller Irénnel (1925. január 31. – 2014. október 27.), Müller László és Klein Regina lányával.
Művei Alhasi katasztrófát utánzó heveny femorális ideggyulladás. Papp Zoltánnal. (Katonaorvosi Szemle, 1953, 10.) A vér extracorporális dialysálásának meggyorsítására irányuló törekvéseink. Matolcsi Kálmánnal. (Orvosi Hetilap ,1954, 21.) Pelveographiák szerepe a prostata-sebészetben. Tompa Gyulával. (Orvosi Hetilap, 1956, 42.) Phaeochromocytoma diagnózisa és aortographiás lacalisatioja Regitin védelmében. Kulcsár Andrással, Tompa Gyulával, Jóna Gáborral és Prékopa Álmossal. (Orvosi Hetilap, 1960, 47.) Primaer uretertumorok. Kelenhegyi Mártonnal, Horváth Győzővel. (Orvosi Hetilap, 1971, 51.) Sebészeti szövődménnyel társult urachus sipoly öregkorban. (Orvosi Közlemények, 1973, 3.) Az orchitis granulomatosáról és pathogenesiséről. Cseh Imrével, Pataki Lászlóval. (Orvosi Hetilap, 1975, 5.) Új vérzéscsillapító eljárás transvesicalis prostatectomiában. (Orvosi Hetilap, 1979, 3.)
Jegyzetek
Kategória:Magyar sebészek Kategória:1915-ben született személyek Kategória:2005-ben elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Katolikus vallásra tért személyek Kategória:A holokauszt magyar túlélői