A Cushing-incidens egy az Egyesült Államok és a Német Birodalom közötti diplomáciai konfliktus volt az első világháborúban, melynek oka egy amerikai kereskedelmi hajó (a Cushing tanker) elleni német légitámadás volt az Északi-tengeren 1915. április 28-án. A német állítások szerint a hajó felségjelzés nélkül haladt, ezért a repülőgép britnek vélte, és több bombát ledobott rá, melyek csak kisebb károkat okoztak benne, emberi életben nem tettek kárt.
A hajót ért támadás A New Yorkból Rotterdamba tartó amerikai Cushing tankerEz a tanker eredetileg a Deutsch-Amerikanische Petroleum Gesellschaft, a Standard Oil német leányvállalatának a tulajdonában állt Prometheus néven. A hajónak a háború kezdete után változtatták a nevét Cushingra, és a honi kikötőjét New Yorkra. Korábban a háború folyamán (februárban vagy márciusban) New Yorkból Skandináviába tartva a britek gyanúsnak vélték, és egy katonai támaszpontjukra küldték az amerikai zászló alatt haladó tankert ellenőrzés céljából, de végül elengedték. Lásd: a Naval Staff Monographs sorozat The Tenth Cruiser Squadron része, 34. o. 1915. április 28-án nem sokkal 19:00 előtt a Noordhinder világítóhajó közelében járt, 25 mérföldre Antwerpentől, mikor egy német kétfedelű repülőgép közelítette meg. A repülőgép az amerikai beszámolók szerint szűk köröket írt le felette, majd három bombát dobott le rá. Kettő közvetlenül a hajó mellett csapódott a vízbe, vízzel árasztva el a tatfedélzetet illetve az alsó fedélzetet a bal oldalon. A harmadik a hajó korlátját találta el, majd onnan a vízbe esve robbant fel. Ezt követően a láthatóan német felségjelű repülőgép még egy ideig a közelben maradt, majd a holland partok irányába távozott.
A német beszámoló szerint a hajón nem volt észrevehető felségjelzés, ezért intéztek ellene bombatámadást. A ledobott bombák száma a németek szerint nem három, hanem négy volt.
A diplomáciai incidens Lars Larsen Herland kapitány Hollandiába érkezve jelentést tett a történtekről, amiről Bryan amerikai külügyminisztert május 1-én értesítette a hágai amerikai követ, Henry van Dyke – az eseményt tévesen április 29-re datálva.The Counselor for the Department of State (Lansing) to the Secretary of State (history.state.gov) Míg az amerikai semlegességet szem előtt tartó Bryan külügyminiszter igyekezett az esetre objektíven tekinteni, és hamar elsimítani, addig Wilson antantbarát tanácsosa, Robert Lansing igyekezett azt eltúlozni, és a Bryannel való levelezésében is azt a hamis állítást fogalmazta meg, hogy a hajót jelentős károk érték a támadás következtében.Lansing: „While no lives were lost by the attack on the Cushing, one bomb is reported to have struck the vessel and caused considerable damage.” The Counselor for the Department of State (Lansing) to the Secretary of State (history.state.gov)
A Cushing-incidens után másfél héttel süllyedt el a Lusitania óceánjáró egy tengeralattjáró támadása következtében. Az Egyesült Államok a május 15-ei „első Lusitania-jegyzékben” ennek előzményei között említette a Falaba, a Cushing és a Gulflight esetét is, melyeket az amerikai diplomácia szemében események olyan sorát alkották, amit az USA kormányzata „növekvő aggodalommal, nyugtalansággal és döbbenettel szemlélt.”
A német kormányzat május 28-ai válaszában a Cushing és a Gulflight esetére vonatkozóan biztosította az amerikai felet, hogy távol áll tőle a háborús övezetben, önmagukat minden ellenséges tevékenységtől távol tartó semleges hajókat tengeralattjáró- vagy légi támadásnak kitenni. Sőt a német haditengerészet egységei rendszeresen olyan utasításokat kapnak, hogy az ilyen hajók ellen ne indítsanak támadást, az eddigi ilyen elszigetelt esetek pedig a semleges államok felségjeleivel való brit visszaélésre voltak visszavezethetők Berlin álláspontja szerint. A német kormányzat utalt arra, hogy a korábbi esetek során, mikor egy semleges hajó önhibáján kívüli okok miatt szenvedett kárt német támadások következtében, Németország sajnálatát fejezte ki a szerencsétlen eset miatt, és amennyiben indokolt volt, kártérítést is fizetett, és ennek megfelelően fog eljárni a Cushing és a Gulflight esetében is, ha lezárulnak a vizsgálatok velük kapcsolatban. Ezeknek a vizsgálatoknak eredményeiről pedig értesíteni fogják az amerikai nagykövetséget, szükség esetén ezt az 1907. október 18-ai hágai egyezménynek „a nemzetközi viszályok békés elintézéséről” szóló egyezményének „a nemzetközi vizsgálóbizottságokról” szóló III. része (czime) alapján bővíthetik ki.
Egy június 1-ei üzenetében a német fél elismerte, hogy a kérdéses időpontban és helyszínen egy német repülőgép támadást intézett egy felségjelzésekkel nem rendelkező, de britnek vélt hajó ellen négy bombával. Az eset tisztázásához a német fél arra kérte az amerikait, hogy közvetítsenek irányába minden kapcsolódó információt.
A második Lusitania-jegyzékben az amerikai kormányzat 1915. június 10-ei üzenetében örömmel nyugtázta a német kormányzatnak a Cushing esetével kapcsolatos hozzáállását, és jelezte, hogy a német kormányzat kérésének megfelelően minden rendelkezésére álló anyagot be fog mutatni.A felhasznált források nem tesznek említést az incidens további rendezéséről. A szócikk a további fejleményekkel újabb források bevonásával kiegészítendő.
Függelék Korabeli amerikai tudósítások A New York Times háborús eseményeket összefoglaló kötetében az incidenssel kapcsolatosan a következőket jelentették meg, benne Lars Larsen Herland, a Cushing kapitányának beszámolójával:
Német válasz az amerikai jegyzékre Az első Lusitania-jegyzék utáni diplomáciai üzenetváltások egyik Cushing-incidensre vonatkozó része, melyet 1915. június 1-én továbbított a berlini amerikai nagykövetség Washingtonnak.
Megjegyzések
Jegyzetek
Kategória:Németország az első világháborúban Kategória:Nagy-Britannia az első világháborúban Kategória:Tengeri hadviselés az első világháborúban Kategória:Az első világháború diplomáciája