Az olasz polihisztor, Leonardo da Vinci (1452–1519) a késő reneszánsz meghatározó alakja volt, és óriási hatást gyakorolt a későbbi művészekre. Mindössze nyolc jelentős művet – A háromkirályok imádása, Szent Jeromos a vadonban, a Louvre-ban található Sziklás Madonna, Az utolsó vacsora, a Sala delle Asse mennyezete, A Szűz és a gyermek Szent Annával és Keresztelő Szent Jánossal, A Szűz és a gyermek Szent Annával, valamint a Mona Lisa – tulajdonítanak neki egyértelműen, és ezek hitelessége korábban nem volt vita tárgya.

További tíz alkotás ma már széles körben az életművéhez sorolható, bár a múltban jelentős viták vagy kétségek övezték őket: az Angyali üdvözlet, a Szegfű Madonna, Krisztus megkeresztelése (tanárával, Verrocchióval), Ginevra de' Benci, a Benois Madonna, a Zenész portréja (esetleges műhelybeli segítséggel), a Hölgy hermelinnel, La Belle Ferronnière, a londoni Sziklás Madonna (műhelybeli közreműködéssel), Izabella d’Este portréja és Keresztelő Szent János.

Más művek szerzősége bonyolultabb. La Scapigliata című művét a legtöbb tudós Leonardo alkotásának tartja, de néhány neves szakértő nem foglal állást az ügyben. az Üdvözítő szerzősége rendkívül vitatott, és a kiterjedt restaurálás miatt valószínűleg soha nem lesz végleges megoldás.

A fennmaradt festmények kis száma részben annak köszönhető, hogy Leonardo hajlamos volt új technikákkal kísérletezni, gyakran katasztrofális eredménnyel, valamint krónikus halogatása sok befejezetlen mű létrejöttéhez vezetett. Úgy tartják, hogy sok további művet is alkotott, amelyek mára elvesztek, bár néhányról maradtak fenn feljegyzések és másolatok.

Festményein kívül Leonardo tizenegy fennmaradt kézirata is ismert, amelyek összesen több ezer oldalt tesznek ki jegyzeteivel és rajzaival. Ezen kívül számos olyan mű létezik, amelyek szerzősége vitatott, és egyelőre nem kaptak széles körű tudományos elismerést.

Fontosabb fennmaradt művek

Univerzálisan elfogadottEgyhangúan elfogadott művek Széles körben elfogadottA modern tudósok nagy többsége által elfogadott; korábban vitatottÁltalánosan elfogadottA legtöbb modern tudós által elfogadott; továbbra is vitatott

Angyali üdvözlet olaj és tempera, fa Uffizi, Firenze Széles körben elfogadott Általában úgy tartják, hogy ez Leonardo legkorábbi fennmaradt műve. 1869-ig hagyományosan Verrocchiónak tulajdonították. Ma már szinte általánosan Leonardónak tulajdonítják. Az attribúciót javasolta: Liphart ; elfogadta Bode, Lubke, Muller-Walde, Berenson, Clark, Goldscheider és mások. Szegfű Madonna olaj, fa Alte Pinakothek, München Széles körben elfogadott Általánosan Leonardo műveként fogadják el, de néhány felülfestést valószínűleg egy flamand művész készítette.Krisztus megkeresztelése olaj és tempera, fa Uffizi, Firenze Widely accepted as by Verrocchio and Leonardo A festményt főként Andrea del Verrocchio festette; Leonardo hozzájárulása a bal oldali angyal, a háttérben lévő táj egy része és Krisztus törzse. Ginevra de' Benci olaj és tempera, fa National Gallery of Art, Washington, D.C. Széles körben elfogadott Bár a múltban Leonardo szerzősége vitatott volt, mára a modern művészettörténet széles körben Leonardónak tulajdonítja. A Hölgy hermelinnel szerzősége támasztja alá, hogy a festmény Leonardo alkotása. Benois Madonna olaj, fa, áthelyezve vászonra Ermitázs, Szentpétervár Széles körben elfogadottA Háromkirályok imádása olaj, fa Uffizi, Firenze Univerzálisan elfogadott: "Attribution to Leonardo is unchallenged." AMaurizio Seracini által végzett törvényszéki és tudományos elemzés azt bizonyítja, hogy a 18-19. században legalább két réteg lakkot vittek fel, főként a festmény alsó felére. Szent Jeromos a vadonban tempera (és olaj), fa Vatikáni Múzeum Univerzálisan elfogadott: „A Leonardo szerzőségét soha nem kérdőjelezték érdemben.” Madonna Litta tempera (és olaj), fa Ermitázs, Szentpétervár Széles körben elfogadott Martin Kemp azt állítja, hogy a londoni National Gallery az Ermitázsból kölcsönzött Madonna Littát Leonardo műveként állította ki, annak ellenére, hogy a galéria saját kurátorai úgy vélték, hogy a képet egy tanítványa, Giovanni Antonio Boltraffio készítette. Sziklás Madonna(Louvre változat) olaj, fa, áthelyezve vászonra Louvre, Párizs Univerzálisan elfogadott: „A Leonardónak szerzősége vitathatatlan.” Zenész képmása olaj (tempera?), fa Pinacoteca Ambrosiana, Milánó Széles körben elfogadott Széles körben elfogadott, hogy Leonardo festette a figura arcát. Egyes tudósok szerint a testet tanítványai, Giovanni Antonio Boltraffio és Giovanni Ambrogio de Predis készítették.Hölgy hermelinnel olaj, fa Czartoryski Museum, Krakkó Széles körben elfogadott Bár a múltban a szerzőség vitatott volt, a modern tudományosság széles körben Leonardónak tulajdonítja a művet. A Ginevra de' Benci tulajdonítása alátámasztja e festmény tulajdonítását. La Belle Ferronnière olaj,fa Louvre, Párizs Széles körben elfogadott A modern tudósok továbbra is vitatják Leonardo szerzőségét, és nem olyan széles körben elfogadott, mint más portrék, mint például Ginevra de' Benci, Zenész képmása és Hölgy hermelinnel. Sziklás Madonna(Londoni változat) olaj, fa National Gallery, London Általánosan elfogadott Általánosan elfogadott, hogy a Louvre-ban található változatot követően készült, és Ambrogio de Predisszel és talán másokkal együttműködve készült. Egyesek úgy vélik, hogy Leonardo műhelyének munkája és az ő irányítása alatt készült. A dátumot illetően nincs általános egyetértés.Az utolsó vacsora Tempera gesszóra, szurokra és masztixra Santa Maria delle Grazie kolostor, Milánó Univerzálisan elfogadott: „Leonardo szerzősége soha nem volt vitatott." Sala delle Asse tempera, gipsz Castello Sforzesco, Milánó Univerzálisan elfogadott: „Egyhangúlag elismerték, hogy a szobában ez egyetlen fennmaradt töredék, melyet Leonardo készített.”A Szűzanya és gyermeke Szent Annával és Keresztelő Szent Jánossal Szén, fekete és fehér kréta színezett papíron, áthelyezve vászonra National Gallery, London Univerzálisan elfogadott: „Egyhangúlag Leonardo műve.” Isabella d'Este portréja Fekete és vörös kréta, sárga pasztellkréta papíron Louvre, Párizs Széles körben elfogadott Levelek legalább két portrérajzot dokumentálnak Isabella d'Estéről, és 1501-1506-ban a megígért portré színes kivitelezésére vonatkozó kérését. Yarnwinder Madonna(Buccleuch Madonna) olaj, fa Scottish National Gallery, Edinburgh Általánosan elfogadott, mint Leonardo és egy másik művész Feljegyzések szerint Leonardo 1501-ben Firenzében dolgozott egy ilyen témájú festményen; úgy tűnik, hogy 1507-re kézbesítették a mecénásának. Ez és a Sziklás Madonna a legvalószínűbb jelöltek arra, hogy azok legyenek a szóban forgó művek, de egyik sem tekinthető teljes mértékben Leonardó saját munkájának. Tudományos vizsgálatok „meglepően összetett és hasonló” aláfestéseket tárták fel mindkét verzióban, ami arra utal, hogy Leonardo részt vett mindkét mű elkészítésében. A diófa használata a korábbi, 1499-es időpontot sugallja, mivel Leonardo milánói festményei ezen a hordozón készültek. Üdvözítő olaj, fa nem ismert Általánosan elfogadott Korábban úgy vélték, hogy az elveszett eredeti festmény későbbi másolata. A 2005-ben megvásárolt és restaurált képet csak kevesen fogadták el Leonardo eredetijeként. Pentimenti (változtatások a kompozícióban) Krisztus jobb kezének hüvelykujján és máshol is találtak, amelyek a festmény "eredeti" státuszát jelzik. A festmény új eladási árrekordot állított fel (450 millió dollár) 2017-ben a Christie's árverésén. Matthew Landrus szerint elsődlegesen Bernardino Luini műve. Az elveszett Leonardo című 2021-es dokumentumfilmben Frank Zöllner úgy nyialtkozott: „Vannak a festménynek a régi részei, amelyek eredetiek – ezek a tanítványoktól származnak -, és vannak a festmény új részei, amelyek úgy néznek ki, mint Leonardo, de a restaurátortól származnak. Bizonyos részeiben Dianne Modestini remekműve”. 2021-ben a Prado Leonardót már csak közreműködőként jelölte meg. Az Encyclopædia Britannica szerint a festmény szerzőségéről nem létezik hivatalos feljegyzés. Yarnwinder Madonna (Lansdowne Madonna) olaj, fa (áthelyezték vászonra, majd később újra fatáblára fektették) magángyűjtemény, New York Általánosan elfogadott, hogy Leonardo rajzolta alá.Szűzanya és gyermeke Szent Annával olaj, fa Louvre, Párizs Univerzálisan elfogadott: „Bár a festmény állapota rossz, mégis Leonardo nagyon sérült eredetijének kell tekinteni”. Mona Lisa olaj, fa Louvre, Párizs Univerzálisan elfogadott: „Egyöntetűen Leonardónak tulajdonítják, bár a dátumot illetően nincs egyetértés.” Giovanni Ambrogio Figino egyik rajza, amely az idős Leonardót ábrázolja, jobb karját egy kendővel megtámasztva, valamint egy 1517 októberében történt látogatás feljegyzése, amelyet Louis d'Aragon tett, megerősíti Leonardo jobb keze bénulásáról szóló beszámolókat, amely szerint 65 éves korában szenvedett ettől. Ez arra is utalhat, hogy miért hagyta befejezetlenül olyan műveit, mint a Mona Lisa. La Scapigliata föld, borostyán és fehér ólom fapanelen Galleria Nazionale, Párma Általánosan elfogadott Keresztelő Szent János olaj, fa Louvre, Párizs Széles körben elfogadott

Kéziratok Rövidítések Terjedelem Atlanticus kódex 1478–1519 C.A. 1119 Pinacoteca Ambrosiana, MilánóGiant crossbow (C.A.149b-r/53v-b) 12 kötet, összeállította: Pompeo Leoni szobrász. Windsori kódex 1478–1518 W. 153 Royal Collection, WindsorTanulmányok a méhben lévő magzatról (W.19102r) A rajzokat Pompeo Leoni ragasztotta egy albumba, 1690-ben II. Károly révén kerültek az angol The Royal Collection gyűjteményébe, és a 19. században vették ki a kötésből. Arundel kódex 1480–1518 B.L., Arundel MS. vagy Br.M. 283 British Library, LondonDiving apparatus (B.L.24v) Trivulzianus kódex Triv. 55(eredetileg 62) Biblioteca Trivulziana, Castello Sforzesco, MilánóList with a profile portrait (Triv.30r) Forster-kódex 1487–1505 Forster I, II és III (beleértve I1, I2 és II2); korábban S.K.M.I, II és III 354 Victoria and Albert Museum, LondonSzabályos és szabálytalan szilárd testek térfogatának meghatározása (Forster I.7r)Öt zsebfüzet, három kötetbe kötve, időrendi sorrendben: Párizsi kézirat 1488–1505 A, B, C, D, E, F, G, H (beleértve H1, H2 és H3), I (beleértve I1 és I2), K (beleértve K1, K2 ésK3), L és M több mint Bibliothèque de l'Institut de France, PárizsLégcsavar (detail of B.83v)

Függőlegesen álló madárszárnyas repülőgép (B.80r)12 kötet, időrendi sorrendben: Madridi kódex1490-es évek–1504 Madrid I és Madrid II Biblioteca Nacional de España, Madrid A Sforza-lovas fejének vasöntőformájának rajza (Madrid II.156v–157r)Két kötet, 1966-ban fedezték fel újra: Ashburnham kódex Ash.I. vagy B.N.2037 (korábban MS.B. része); Ash.II vagy B.N.2038 (korábban MS.A. része) Bibliothèque de l'Institut de France, Párizs Tanulmányok egy központi terven lévő épülethez (Ash.I.5v) A párizsi A és B kéziratokból kivett két kötet, amelyeket eladtak Ashburnham grófjának, aki 1890-ben visszaadta őket Párizsnak. Kódex a madarak repüléséről1505-re datálva Torino 18 Biblioteca Reale, Torinó Megjegyzések a madár repülési helyzetéről a szélhez viszonyítva (Turin.8r) Eredetileg a párizsi B kézirat része; valószínűleg Guglielmo Libri gróf lopta el 1840–1847 körül. Leicester-kódex 1506–1510 Leic. 72 Bill Gates gyűjteménye, Seattle Tanulmányok a Hold megvilágításáról (Leic.1A (1r)) Urbinas kódex és libro A Urb. és L°A. Vatikáni Apostoli Könyvtár Leonardo írásainak antológiája, amelyet tanítványa, Francesco Melzi állított össze halála után. A rövidített változata 1651-ben jelent meg a festészetről szóló értekezésként (Trattato della Pittura).

Elveszett művek