Rabszolgaság a mai Románia területén a 13.-14. század, azaz a Havasalföldi és Moldvai Fejedelemségek megalapításától kezdve létezett, egész az ennek szakaszos eltörléséig, ami az 1840-es és 1850-es években kezdődött, a román szabadságharc (Orosz–török háború) és a Havasalföld és Moldvai Fejedelemségek 1859-i egyesülése előtt került sorra, valamint Erdélyben és Bukovinában (ekkoriban a Habsburg Birodalom részei) 1783-ban. A rabszolgák nagyrészt roma származásúak voltak, miközben Moldvában tatár etnikumú rabszolgák is éltek, akik valószínűleg a nógai és krími tatárok elleni háborúk foglyai és azok leszármazottai voltak.

A roma rabszolgák a bojárok (arisztokraták), ortodox kolostorok vagy az állam tulajdonát képezték. Kovács-, ötvös- és mezőgazdasági munkásként használták őket, valamint amikor a fejedelemségek urbanizálódtak, cselédként is szolgáltak.

A rabszolgaság eltörlését a felvilágosodás eszméi által befolyásolt fiatal forradalmárok kampánya végén érték el. Mihail Kogălniceanu, aki a moldovai rabszolgaság eltörléséről szóló törvénytervezetet dolgozta ki, továbbra is az eltörléshez kapcsolódó név. 1843-ban a Havasalföldi állam felszabadította rabszolgáit és 1856-ban mindkét fejedelemségben a hátralévő rabszolgákat is felszabadítottak. Sokan a korábbi romániai roma rabszolgák közül kivándoroltak, többek között az Egyesült Államokba.

Jegyzetek

Fordítás

További információk

Kategória:Rabszolgaság Kategória:Románia történelme