Tompaháza (Fehér megye, Románia) református temploma a falu északi részén található. Eredetileg az Árpád-korban 13. század második felében épült, de későbbi gótikus átalakítás nyomai is látszanak rajta.

Míg a XIII. századi két megmaradt oklevélben a település Kend néven szerepel, a következő évszázad első évtizedeitől kezdve már kizárólag Újfalu néven említik. Ezen a néven szerepel a XIV. század eleji pápai tizedjegyzékekben is, ahol 1332-ben Petru de Villa Nova pap 40 denárt, majd két évvel később Rudolf pap 23 denárt, 1335-ben pedig ugyanő 22 denárt fizetett. A település pápai tizedjegyzékekben való szereplése azt jelzi, hogy ezen a ponton már biztosan rendelkezett templommal, és az általa befizetett összeg az Erdélyi egyházmegye plébániáinak közepes és kis tized kategóriájába tartozott.

Története A megmaradt dokumentumok szerint a település régi neve Kend vagy Kenthelke volt, Györffy György szerint a "telke" kifejezés egy régi, valószínűleg a tatárok általi pusztulásnak kitett településre utal. Legvalószínűbb, hogy a település új neve, Újfalu (Villa Nova a XIII-XIV. századi dokumentumokban), az 1241-es nagy tatárinvázió utáni újra benépesítést követően alakult ki.

Újfalu első okleveles említése egy 1268 és 1270 között keletkezett adománylevélben szerepel, amelyet a fiatal V. István király adott, és amelyben a király a Maros mentén fekvő Kend földjét, amely eredetileg Job pap tulajdonában volt, ennek halála után Gyógyi András erdélyi alvajdának és utódainak adományozta. Ezt a birtokot 1280-ban megerősítették a gróf fiainak.

Ami a templom patrónusait illeti, a templom a XIV-XV. században is a Gyógyi család joghatósága alatt maradt, Újfalu ezen család hatalmas birtokán belül volt, amely 24 települést foglalt magában a környéken, köztük Diódot és Tövist is.

Újfalu a XV. században továbbra is a Gyógyi család birtokában maradt, míg 1442-ben Hunyadi János vásárolta meg, és a következő években fontos építkezésekbe kezdett a birtok központjaiban (tövisi ferences templom, Diódi vár). 1453-ban Újfalu szerepel azon birtokok között, amelyek a várhoz tartoztak.

A birtok a kormányzó halála után felesége, Szilágyi Erzsébet tulajdonába került, majd testvéréé, Szilágyi Mihályé lett, de az özvegy halála után 1464-ben Mátyás király adományozta unokatestvérének, Erdély vajdájának, Denelegi Pongrácz Jánosnak. 1500 körül Pongrácz Mátyás özvegyének Balassa Ferenccel kötött házassága révén Újfalu a Balassa család birtokába került amelyet a XVI. század közepéig birtokoltak, amikor is Izabella királynő elkobozta Balassa Imrétől, és a Habsburg pártiak tulajdonába került. Feltételezhető, hogy ekkor Újfalu is ennek a birtoknak a sorsára jutott.

A XVI. század második felétől kezdve a fejedelmek a terület különböző részeit olyan hűséges családoknak adományozták, mint például a Rákosi család, akik a következő évszázadban fontos patrónusai lettek a település templomának.

Az 1701-es Fehér megye nemesi összeírásban az egyetlen nemesi család Újfaluban a Sárközi család volt, míg Tompaházán a Rákosi és Bogdán családok szerepeltek.

A XVIII. században a Bartha család lett az egyik legfontosabb birtokos a településen, és ők lettek a templom patronusai.

A XX. század második felében a templom több felújításon ment keresztül. bélyegkép|196x196px|Római kori ikerablak

Leírása A templom történeti információk és az építészeti részletek alapján kijelenthető, hogy a templom két szakaszban épült a román korban.

Az első szakaszban egy kéttornyú, nyugati karzattal rendelkező templomot építettek.

A második építési szakaszban a templomot keletre bővítették. Ekkor nyitották a nyugati bejáratot és a déli bejáratot keletre költöztették. bélyegkép|210x210px|A templom tornya, fatornáccal A harmadik építési szakaszban a két tornyot visszabontották és az ikerablakok kiemelkedően magas színvonalú oszlopainak újrahasznosításával egy lényegesen magasabb, központi tornyot alakítottak ki.

Később beboltozták a hajót, de tartószerkezeti problémák miatt ezt kénytelenek voltak visszabontani és a ma is látható, 1744-ben készült festett kazettás mennyezettel helyettesíteni.

A templom építése valószínűleg a Gyógyi család támogatásával kezdődött, de a későbbiekben a települést birtokló minden jelentősebb család kivette részét a további munkálatokból. bélyegkép|209x209px|A templom kazettás mennyezete A szórványosan előforduló történeti adatok hiányában az építkezések időpontját jelenleg lehetetlen pontosan meghatározni, de tény, hogy a helyszíni kutatások alapján az alapozás és a templom hajója a középkorból származik.

Az utolsó felújítást 2001-2002 között végezték, amikor a festett kazettás mennyezetet restaurálták.

Lélekszáma Az 1766-os összeírás szerint Újfalu közössége 191 főnyi református hívet számlált. Tompaházáról nem található adat az összeírásban, de 1750-ben 1 ortodox pap és 12 ortodox család, valamint 25 görög katolikus család szerepelt a településen.

1785-ben Újfaluban 37 ház és 199 lakos volt, míg Tompaházán 47 ház és 290 lakos élt.

Források Dr. Kovács Zsolt: Tanulmány a tompaházi református templom történetéről. Kolozsvár, 2020 Entz Géza, Erdély építészete a 11-13. században, Kolozsvár 1993 Iczkovits Emma, Az erdélyi Fehér megye a középkorban, Budapest 1939 Gudor Kund Botond, Az eltűnt Gyulafehérvári Református Egyházmegye és egyháziközösségei. Inquisitoria Dioceseos Alba-Carolinensis Reformatae Relatoria (1754), Erdélyi Egyháztörténeti Könyvek. 1. Kriterion–Tortoma. Kolozsvár–Barót, 2012.

Képek

Kategória:Fehér megye műemlékei Kategória:Románia református templomai