A PFK CSZKA Moszkva (oroszul: Профессиональный Футбольный Клуб ЦСКА Москва) a CSZKA Moszkva sportegyesület professzionális labdarúgócsapata. 2005-ben UEFA-kupa-győztes csapat lett, miután a lisszaboni döntőben 3:1-re legyőzte a Sporting CP csapatát. A 2006-os szezon orosz bajnokságának győztese több orosz és brazil válogatottal rendelkezik.
Korábbi klubnevek 1911–1923: Sí Sport Kedvelőinek társasága. oroszul: Obscsesztvo Ljubityelej Lizsnogo Szporta (OLLSZ) – Общество любителей лыжного спорта. 1923–1928: Általános iskolakötelezettség kísérleti-bemutató pályája. oroszul: Opitno-pokazatyelnaja Ploscsadka Vszeobucsa (OPPV) – Опытно-показательная площадка Всеобуча. 1928–1951: Vörös Hadsereg Központi Házának Klubja. oroszul: Szportyivnij Klub Centralnogo Doma Krasznoj Armii (CDKA) – Спортивный клуб Центрального дома Красной армии. 1951–1957: Szovjet Hadsereg Központi Házának Klubja. oroszul: Szportyivnij Klub Centralnogo Doma Szovjetszkoj Armii (CDSZA) – Спортивный клуб Центрального дома Советской армии. 1957–1960: Védelmi Minisztérium Központi Sport Klubja. oroszul: Centralnij Szportyivnij Klub Minyisztyersztva Oboroni (CSZK MO) – Центральный спортивный клуб Министерства обороны. 1960 óta: Hadsereg Központi Sport Klubja. oroszul: Centralnij Szportyivnij Klub Armii (CSZKA) – Центральный спортивный клуб армии.
Történelem 1911–1922 A CSZKA története 1911-ben kezdődött, amikor a Sí Sport kedvelők Társasága megalapította a futball szekcióját. E bázison rögtön három csapat alakult, melyek még ugyanabban az évben részt vettek a Moszkvai "B" ligában. A CSZKA elődje első hivatalos mérkőzését 1911. augusztus 14-én játszotta a "Vega" ellen. A meccs 6-2-es győzelemmel zárult. 1917-ben a csapat elhódította a Kazányi ligában az első helyet (e ligában azok a csapatok vettek részt, melyek a kazányi vasútvonal mentén helyezkedtek el) és feljutott a Moszkvai liga A osztályába, ahol 1922-ig szerepelt. 1921-ben a bajnoki döntőben 6-0-s vereséget szenvedtek a KFSZ csapatától, majd 1922-ben a tavaszi idényt megnyerték, ősszel pedig a második helyen végeztek.
1922–1935 A bolsevik forradalom és a polgárháború lezárulta után az új rendszer minden korábbi sportklubot és egyesületet feloszlatott és a saját igényeinek megfelelően szervezte újjá. A síkedvelők feloszlatása után a labdarúgó szakosztály a Vörös Hadsereg fennhatósága alá sorolták be. A cél egyértelműen a besorozottak fizikai és egészségi állapotának javítása és felkészítése egy esetleges háborúra. A klubot a korban szokásos, magyarul eléggé furán hangzó névre keresztelték.
A korábbi liga helyett létrehoztak egy új bajnokságot az újonnan megalkotott nyolc csapatnak, melyet továbbra is Moszkvai A osztálynak neveztek. Később 14 csapatosra bővül a bajnokság. 1926-ban hódították el először a bajnoki címet a „katonák” (armejci).
1928-ban ismét a politika miatt változott a klub neve. Ekkor adták át ugyanis a Vörös Hadsereg 10 éves fennállásának évfordulójára a „Vörös Hadsereg Központi Házát”, melynek azonnal alárendelték a fura elnevezésű klubot. Akkoriban 6 klub versengett a bajnokságban.
Ebben az időszakban játszotta a CDKA az első „nemzetközi” meccseit Bakuban és Kijevben. 1935-ben újra a CDKA lett a moszkvai bajnok.
1936–1952 1936-ban rendeztek először orosz labdarúgó bajnokságot. A nyolc csapatos ligában először negyedik, majd az utolsó helyen végeztek a "katonák". Így a következő szezon a B osztályban kellett tölteniük. Ám időközben az A osztályt kiegészítették néhány B osztályos csapattal, így a CDKA azonnal visszakerült az első osztályba. Ennek ellenére újra az utolsó helyen végeztek. 1937-ben azonban a hadseregbe való behívásoknak köszönhetően már az ezüstérmet is sikerült megszerezni.
1941. június 22-én a csapat éppen Kijevbe utazott a Gyinamo Kijev vendégeként, ám a mérkőzést nem tudták lejátszani a német katonai támadás miatt. A háború alatt Moszkvában városi bajnokságot rendeztek. 1943-ban a CDKA lett az aranyérmes, 1944-ben pedig a szovjet kupadöntőben a Zenyit ellen szenvedtek 2-1-es vereséget.
A háború után kezdődött a belügy és a hadsereg csapatai, azaz a Gyinamo Moszkva és a CDKA között az ötvenes évek nagy rivalizálása. E korszak kiemelkedő CDKA játékosa Vszevolod Bobrov, aki öt év alatt 79 mérkőzésen 82-szer volt eredményes, valamint Grigorij Fedotov ezredes, aki 1938-1949 között 155 meccsen 124 gólt lőtt a CDKA színeiben.
A CDKA volt a korszak első számú csapata, 1946 és 1951 között öt alkalommal sikerült az első helyen végezni a Dinamo előtt. Ez a klub arany korszaka, hiszen később mindössze két alkalommal tud bajnokságot nyerni a katonacsapat. 1951-ben újra kényszerű névváltoztatás következett: a Vörös Hadsereget átkeresztelték Szovjet Hadseregre, így a klub neve ennek megfelelően változott. A névváltás ezúttal nem hozott szerencsét a klubnak. A szovjet válogatott felvételt nyerve a nemzetközi szövetségekbe, először indulhatott világversenyen. A helsinki olimpiai játékokon gyakorlatilag a CDSZA csapata állt ki, mint szovjet válogatott. Azonban Sztálin fő ellenségétől, Tito Jugoszláviájától elszenvedett vereség a klub felszámolásához vezetett.
1952–1970 A következő két szezonban a CDSZA nem játszhatott a szovjet bajnokságban. Játékosai szétszéledtek elsősorban az akkor feltámadó rivális Szpartak Moszkva csapatához szerződve. 1953-ban Sztálin halála után Grigorij Pinaicsev tábornok vezetőedzővé való kinevezésével megkezdődött a csapat újjászervezése. A korszak jelentős játékosai közé tartozott Vlagyimir Nyikanorov, Borisz Razinszkij, Anatolij Basaskin, Vlagyimir Gyomin és Vaszilij Buzunov. Az első nagy sikert 1955. október 16-án a szovjet kupadöntőn érte el a csapat. A Lev Jasinnal felálló Gyinamót Vlagyimir Agapov vezérletével legyőzték a "katonák". A telt ház előtt zajló mérkőzésen Jasint kiállította a bíró. A CDSZA 1955-ben és 1956-ban is bronzérmet szerzett a bajnokságban.
1957 februárjában a hadsereg belső reformjának következtében a klubnév újra változott. Ebben az évben a minisztérium alá rendelt csapat az ötödik helyen zárt és visszavonult a korszak legendás játékosa Basaskin is. Ő volt az utolsó az „ezredesek csapatából”, ahogy az ötvenes évek elején hívták őket.
Borisz Arkagyev váltotta a kispadon Pinaicsevet, aki Bobrov segítségével a dobogó harmadik helyre vezette a klubot 1958-ban. Egy sikertelenebb év után 1960-ban újra Pinaicsev irányította a csapatot. Ekkor került sor a klub máig utolsó átkeresztelésére is.
A bajnokság átszervezése után a rájátszásba jutásért játszott a CSZKA a Dinamó Kijevvel 1960. július 19-én a Luzsnyiki Stadionban. 1-1-es állásnál a Kijev büntetőt kapott, melyet Valerij Lobanovszkij értékesített, majd egy kiállítás után 150-200 szurkoló rontott be a pályára. A mérkőzés félbe szakadt, a CSZKA kiesett. Néhány renitens szurkolót kettőtől hat évig terjedő börtönbüntetéssel sújtotta a bíróság. A szezon végén Pinaicsevnek is távoznia kellett. Konsztantyin Beszkov került a klub élére, a keret szinte teljesen átalakult. A hatvanas évtized sikertelen éveiben általában a Dinamo Kijev uralta a szovjet bajnokságot. A hatvanas években két bronzérem (1964, 1965), illetve 1968-ban egy negyedik hely megszerzése jelentette a csúcsot a CSZKA számára.
Számos edzőváltás után, 1970 telén azonban megtörtént az, amire 19 éve vártak a szurkolók. A bajnoki döntőben Valentyin Nyikolajev edzővel legyőzték a Dinamo Moszkvát. A bajnoki döntő helyszínének Taskentet választották, ahol a két mérkőzést összesen 100 ezer néző látta. Ebben az évben a France Football a CSZKA csapatkapitányát, Albert Sesztyernyovot választotta az év futballistájának. Összességében tehát nem volt sikertelen az évtized, az igazi kudarcsorozat ezután kezdődött.
1971–1984 A következő évtized szintén nem tartozik a klub sikertörténetéhez. Annak ellenére, hogy a bajnoki cím megszerzése után a BEK sorozatban a nyolcaddöntőig jutottak és a szovjet válogatott magját is a "katonák" adták. 1972-ben azonban súlyos veszteség érte klubot. Sesztyernyov egy súlyos operáció után nem térhetett vissza a pályára. Ezt követően a bajnokcsapat számos tagja hagyta el a klubot. Ennek következményeként 1973-ban csupán a 10. helyen zárt a CSZKA. A kispadon Nyikolajevet újra Agapov váltotta kevés sikerrel. Egy 13. helyezés után meglepő lépésre szánta el magát a vezetés: Anatolij Taraszovot, a híres jégkorongozót nevezték ki vezetőedzőnek. A hoki legenda sem tudta feltámasztani a futballistákat, továbbra is a 12. és a 13. helyen fejezték be a soros szezonokat.
1975-ben befejezte karrierjét a korszak két kiválósága Vlagyimir Fedotov és Vlagyimir Kaplicsnij. Vlagyimir Fedotov, Grigorij fia, a klub rekorderének számít a lejátszott meccsek tekintetében: 382 mérkőzésen 92 gólt szerzett. A visszavonulások ellenére 1976-ban ismét a CSZKA adta a bajnokság legjobbját. Vlagyimir Asztapovszkijt választották a szezon legjobb játékosának és kapusának. 1977-ben a gyenge 14. helyezés ellenére egy CSZKA játékos, Alekszandr Tarhanov bekerült a bajnokság legjobb 33 játékosa közé.
Az 1980-ban megszerzett 5. hely, illetve az utána következő két 6. hely már bizakodásra adott okot. Ekkor a klub korábbi legendája Sesztyernyov lett az edző, a csapat viszont a 12. helyen végzett. Számos edzőváltás után a klub 1984-ben, története során először kiesett az első osztályból.
1985–1991 Jurij Morozov vezetőedző a teljes keretet lecserélte. A fiatalokkal feltöltött csapat azonban nem tudta kiharcolni a feljutást. Erre még egy évet kellett várni. A feljutásért vívott döntőt Ungváron játszotta a CSZKA a grúz „Gurija” csapatával és 2-0 arányban győzött is.
A szurkolók öröme nem tarthatott sokáig, hiszen a következő szezonban ismét a másodosztályban találta magát klub. Ám ezúttal Szergej Saposnyikov edző vezetésével azonnal feljutott a csapat az első osztályba. 1990-ben már a második helyen tudott végezni a csapat a Dinamo Kijev mögött, majd egy évvel később, az utolsó szovjet bajnoki idényben megszerezte a CSZKA Moszkva a hetedik bajnoki aranyérmét! A játékosok ezúttal dupláztak: a bajnoki arany mellé begyűjtötték a szovjet kupát is.
1991–2005 A kilencvenes években a Szpartak Moszkva egyeduralkodó volt az újonnan megalakult orosz bajnokságban. A CSZKA Moszkva 1998-ban tudott először a dobogóra érni, ekkor a második helyet szerezte meg. Egy évvel később bronzérmes lett a gárda. 2002-ben újra ezüstérem, majd 2003-ban megszerzik az első orosz bajnoki aranyérmüket. Ettől kezdve minden évben a dobogón van a csapat. Az első siker után még kétszer (2005, 2006) végeznek az első helyen. Ezzel jelenleg a rendszerváltás utáni orosz futball második legeredményesebb csapata: 3 arany, 3 ezüst és 2 bronz.
A 2008-as idény gólkirálya is a CSZKA-ból került ki Vagner Love személyében.
A hazai sikerek mellett a CSZKA lett az első orosz csapat, mely az UEFA-kupa sorozatot meg tudta nyerni (2005). A CSZKA Moszkva sikere hozzájárult, hogy a nemzetközi figyelem az egész orosz labdarúgásra irányult. Ma már úgy tűnik, hogy a Bajnokok Ligája állandó résztvevője lesz a csapat. Egyelőre azonban a BL-ben nem sikerült komolyabb eredményt elérni.
Stadion A CSZKA Moszkva saját stadionja a Grigorij Fedotov Stadion volt, melyet 1961-ben adtak át a közönségnek. E létesítmény 10 ezer ember befogadására volt alkalmas. Az elavult és romos stadionban évek óta nem rendeztek már sporteseményt. Az utolsó mérkőzésre 2000. október 10-én került sor, amikor a CSZKA a "Lokomotív" HH csapatát 5-0 arányban legyőzte. Mára szinte teljesen lebontották a stadiont, körülötte új lakóparkok emelkednek.http://fc-cska.ru/news/news.php?id=5621
Ettől kezdve a CSZKA Moszkva 7 éven át a Dinamo Stadionban vendégeskedett, jelenleg a Luzsnyiki Stadionban játssza hazai meccseit. A stadion 84,745 fő befogadására alkalmas. 2007. május 19-én tették le az új VEB Aréna alapkövét a Hodinka mezőn, a korábbi stadion helyén. A tervek szerint egy 30 ezer férőhelyes modern, minden előírásnak megfelelő létesítmény épül.