Nicolaes Tulp, született Claes Pieterszoon (Amszterdam, 1593. október 9. – Hága, 1674. szeptember 12.) holland sebész, Amszterdam polgármestere. Tulp közismert volt erkölcsi tartásáról és Rembrandt híres festményének, a Dr. Tulp anatómiája című képnek a főszereplőjeként.
Életrajza bélyegkép|Dr. Nicolaes Tulp családfája, amely mutatja az amszterdami hatos család leszármazottait, valamint a térképészt, Nicolaes Witsent|240px|balra Jómódú kereskedő fia volt, aki Amszterdamban aktívan részt vett a polgári életben. 1611 és 1614 között Leidenben tanult orvostudományt. Amszterdamba visszatérve elismert orvos lett. 1616-ban a Keizersgracht 210. szám alatt De Tulp néven házat építtetett, amely ma is áll. 1617-ben feleségül vette Aafge van der Voegh-et. Ambiciózus fiatalemberként a tulipánt választotta címereként, és nevét Nicolaes (a Claes név megfelelőbb változata) Tulp-ra változtatta. A helyi politikában városi kincstárnokként kezdett dolgozni, 1622-ben pedig amszterdami bíró lett.
Orvosi karrier balra|bélyegkép|240px|Az amszterdami Waag, eredetileg városkapu, később mázsálóházként és céhszékházként használták. Az emeleten ülésezett a Sebészek Céhe és az amszterdami Szent Lukács Céh is, ahol évszázadokon át függött Rembrandt híres festménye. Tulp karrierje az amszterdami sikerhez illeszkedett. Amíg Amszterdam lakossága az 1580-as 30 000-ről 1650-re 210 000-re nőtt, Tulp orvosi és politikai karrierje befolyásos emberré tette őt. Egy kis kocsival járt, hogy minden beteget meglátogasson. A városi tanácsban meglévő kapcsolatainak köszönhetően Tulpot 1628-ban az amszterdami sebészcéh Praelector Anatomiae-nak (anatómia előadónak) nevezte ki. Felesége ugyanebben az évben meghalt, és öt kisgyermeket hagyott hátra. 1630-ban feleségül vette második feleségét, Outshoorn polgármesterének lányát. Három gyermekük született.
Tulp volt az, aki megvizsgálta és aláírta az első holland telepesek alkalmassági jelentéseit Manhattan szigetén, és az ő aláírását találták meg ezeken a holland település rég elveszett archívumában, amelyet az 1980-as években fedeztek fel a New York-i közkönyvtár pincéjében.
Munkája során Tulp a patikák ellenőrzéséért volt felelős. Az amszterdami patikusok az új hajózási útvonalaknak köszönhetően hatalmas mennyiségű fűszerhez és gyógynövényhez jutottak hozzá keletről. Ez sikeres kereskedelemmé vált, és 1636-ban 66 patika működött Amszterdamban. Tulp megdöbbenve a haszontalan pestis elleni gyógyszerekért kért túlzó árakon (1635-ben Amszterdamot pestis sújtotta), úgy döntött, hogy tesz valamit. Összegyűjtötte orvos és vegyész barátait, és 1636-ban megírták Amszterdam első gyógyszerkönyvét, a Pharmacopoea Amstelredamensis című alkotást. A patikuscéh Tulp könyve alapján vizsgát írt elő az új gyógyszerészeknek, hogy Amszterdamban letelepedhessenek. Ez a gyógyszerkönyv szabványművé vált, és példát mutatott Hollandia többi városa számára.
Rembrandt festménye bélyegkép|263px|Rembrandt "Dr. Tulp anatómiája" című festménye Dr. Tulp minden télen anatómiaórákat tartott, amelyeket a nyilvános akasztás áldozatain végzett el. Abban az időben a testek boncolása csak akkor volt legális, ha az alany férfi bűnöző volt, és az egyházon kívülinek számított. A boncolásokat a városi tanács beleegyezésével végezték, és a városi tanács üléseire és vacsoráira szánt pénzalap gyűjtésére szolgáltak. A tanács és a céh minden tagjának részt kellett vennie a rendezvényen, és belépődíjat kellett fizetnie. Európa-szerte részt vettek ezeken a boncolásokon neves tudósok, akik eszmét cseréltek az anatómiáról és az emberi test kémiai folyamatairól. bélyegkép|200px|Rembrandt Dr. Jan Deijman anatómiája című festménye
Ahogyan az egy új előadóhoz illik, a céh új csoportképet készíttetett a prominens tanácsosokról és céhmesterekről. Rembrandt, aki maga is 26 éves fiatalember volt, és újonnan érkezett a városba, elnyerte ezt a megbízást, és híres festményt készített róla: Dr. Tulp anatómiája. Ez a festmény, amely ma a hágai Mauritshuis múzeumban függ, Tulpot ábrázolja, amint egy bűnöző alkarját boncolja. Sok spekuláció született arról, hogy a boncolás miért éppen az alkarral kezdődött. bélyegkép|200px|Nicolaes Eliaszoon Pickenoy Dr. Sebastiaen Egbertz de Vrij oszteológiája című festménye Rembrandt festményén ábrázolt esemény 1632. január 16-ra datálható. Az amszterdami sebészek céhe, amelynek Tulp volt a hivatalos városi anatómusa, évente csak egy nyilvános boncolást engedélyezett, és a testnek egy kivégzett bűnöző testének kellett lennie. A bűnözőt a rabló Aris Kindtként azonosították. Rembrandt később Tulp utódjáról 1656-ban festményt készített Dr. Jan Deijman anatómiája címmel. Mivel Tulp elődjének 1619-ben készült festménye, a Dr. Sebastiaen Egbertz de Vrij oszteológiája (The Osteology Lesson of Dr. Sebastiaen Egbertsz de Vrij) egy csontváz körüli csoportkép, nyilvánvaló, hogy a halott test témája precedenst teremtett. További 100 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a sebészek női holttestet is boncolhassanak. A festményekből arra is következtethetünk, hogy ez idő alatt a nyilvános boncolások nemcsak tudományos jelentőséggel bírtak, hanem társadalmi eseményeknek is számítottak.
"A szörnyek könyve" bélyegkép|200x200px|Tulp illusztrált könyve, a látható oldal egy orángutánt ábrázol bélyegkép|200px|Jan de Doot kését és a vesekövet ábrázoló oldal az Observationes Medicae-ból, amelyet a 17. században a bátyja segítségével a saját veséjéből távolított el. Legnagyobb hatású orvosi munkája az 1641-ben, majd 1652-ben Lodewijk Elzevir által kiadott Observationes Medicae című alkotása volt. Az első változatot fiának írta, aki éppen akkor végzett Leidenben, a második kiadást pedig halála után neki ajánlotta. A könyv aprólékos leírásokat tartalmaz munkájáról, beleértve 231 betegség- és halálesetet is. Egyesek a "szörnyek könyvének" nevezték, mert Tulp a Holland Kelet-indiai Társaság hajóiról visszahozott állatokat boncolta fel, de a fantasztikus történetek miatt is, amelyeket elmesél. Egy példa; Jan de Doot, egy amszterdami kovácsmester olyan fájdalmakkal küzdött egy hólyagkő miatt, hogy egy kést élesített, és maga távolította el, mert nem volt hajlandó a "kőfaragók" áldozatává válni. Ezek voltak a borbélysebészek, akik ilyen beavatkozásokat végeztek, de magas volt a halálozási arányuk. Mindenki meglepetésére Jan de Doot túlélte ezt a műtétet, amely állítólag egy tojás nagyságú kővel végzett. A történetet illusztráló festmény a leideni Anatómiai Múzeum gyűjteményében található.
Tulp aprólékosan leírta az általunk migrénként ismert állapotot, a dohányzás tüdőre gyakorolt pusztító hatásait, és a placebohatás leírásában az emberi pszichológia megértéséről is árulkodik. Tulp felfedezte a vastag- és vékonybél találkozásánál lévő éhbéli-vastagbéli billentyűt (valva ileocaecalis) is, amelyet ma Tulp-billentyűként is ismerünk.
Miközben Tulp megfigyeléseket végzett a különböző betegségekről, a kezelés gyakran a régi módon folyt. Egy holland tengerész beri-beri tüneteinek leírása például felfedezetlen maradt, amíg az okot (B1-vitaminhiány) kétszáz évvel később Christiaan Eijkman fel nem ismerte.
Közhivatal Részben könyvei sikerének köszönhetően Tulp 1654-ben Amszterdam polgármestere lett, és ezt a tisztséget négy cikluson keresztül töltötte be. Fia, Dirck feleségül vette Anna Burgh-ot, Albert Burgh lányát, aki szintén amszterdami polgármester volt, és aki Tulphoz hasonlóan 1614-ben Leidenben tanult orvostudományt. Tulp lánya, Margaretha 1655-ben feleségül ment Jan Sixhez, akit ő segített az amszterdami családi ügyek elöljárójává válni. Évekkel később Six szintén Amszterdam polgármestere lett. Tulp, akinek lenyűgözte a viselkedése, egy hágai veszekedés után meghívta Paulus Pottert Amszterdamba.
1673-ban Tulp bekerült a hágai Köztársaság Kormányzó Bizottságába.
Hagyaték és halál Tulp az Amszterdami Új Templomban van eltemetve. Joost van den Vondel, egy korabeli költő több verset is írt róla. Rembrandt híres festménye mellett több festmény, valamint márvány- és bronzszobor is készült róla. Jurriaen Ovens holsteini festő kétszer is megfestette őt, valamint fiát és lányát is megfestette. Artus Quellijn szintén készített róla egy portrét.
Fordítás
Jegyzetek
Források Amstelredamensis Observationes Medicae, Nicolai Tulpii, Amsterdam Elzevier, 1641 Geneeskundige Waarneemingen van Nikolaas Tulp, Oud Burgermeester der Stad Amsterdam. Naar den zelfden Druk uit het Latyn vertaalt. Hier is bygevoegt de Lykoratie van den zeer vermaarden Heer Ludovicus Wolzogen., Jurriaan Wijshoff műve, 1740 (amelyről később kiderült, hogy némileg csalás, ez a könyv nemcsak lefordította, hanem fantasztikus amszterdami városi legendákkal is megszépítette Tulp hagyatékának latin változatát, amelyek Tulp halála után keletkeztek.) Exercitatio Anatomica de Motu Cordis et Sanguinis in Animalibus, William Harvey műve
Hivatkozások Nicolaes Tulp életrajza A "Tulp-kutatási projekt", Carl Ferdinand Von Graefe Intézet a plasztikai sebészet történetéért
Kategória:1674-ben elhunyt személyek Kategória:1593-ban született személyek Kategória:Holland anatómusok Kategória:Sebészek Kategória:A Leideni Egyetem hallgatói Kategória:Amszterdamiak