Lőrinczy Ervin, születési és 1940-ig használt nevén Landgraf Ervin, névváltozata: Lőrinczy-Landgraf Ervin (Budapest, Terézváros, 1898. október 4. – Budapest, 1983. július 24.) fogorvos, parodontológus, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1954).
Élete Landgraf Lőrinc János (1866–1945) fogorvos és Linsenmaier Mária Terézia (1858–1942) fiaként született. Apai ágon soproni evangélikus, anyai ágon bajor katolikus családból származott.
Középiskolai tanulmányait a Budapesti V. kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban (1908–1916) végezte.
Az első világháborúban katonai frontszolgálatot teljesített 1916. május 29-től 1918 novemberéig. A harctéren 1918 szeptemberében megsebesült, 1918 novemberében mint tartalékos hadnagy szerelt le. 1919-ben a tanácsköztársaság idején ellenforradalmi magaviselete miatt letartóztatták.
A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen 1922. március 4-én avatták orvosdoktorrá. 1922. április 1. és 1923. március 15. között a Berlini Egyetem fogászati intézetében, majd 1923. április 1-től augusztus 31-ig a budapesti Stomatológiai Klinikán működött, s nyert fogorvosi szakképesítést.
A Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatológiai Klinikáján 1923. szeptember 1-től 1927. október 31-ig díjas gyakornok; 1927. november 1-től 1931. augusztus 31-ig fizetéstelen tanársegéd; 1931. szeptember 1-től 1936. augusztus 31-ig fizetéses tanársegéd; 1935. szeptember 1-től ismét fizetéstelen tanársegéd volt.
1939-ben a száj betegségei című tárgykörből magántanári képesítést szerzett.
1945 és 1949 között egyetemi adjunktus, 1949-ig egyetemi magántanár volt. 1947–1948 az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet Fogorvos Szakcsoportjának elnöke, 1948–1949-ben főtitkára, 1949–50-ben a szakmai továbbképzést megszervező alelnöke volt. 1949 őszén megbízást kapott a tanrendelés megszervezésére és a fogorvosi továbbképzésre a társadalombiztositás intézeti hálózatában, majd 1951 júliusában az akkor létesült Fogorvosi Továbbképző Intézet főorvosa lett. 1963-tól mint az intézet egyik vezető főorvosa működött. 1964-ben megkapta a címzetes egyetemi tanári címet.
1939-ben az Olasz Fogorvosok Egyesületének levelező tagjává, 1948-ban az Osztrák Fogorvosok Szövetségének és 1970-ben a Görög Odontosztomatológiai Társaság tiszteletbeli tagjává választották.
A budapesti Farkasréti temetőben helyezték nyugalomra.
Családja 1922. május 6-án házasságot kötött Hozseczky Erzsébet Annával. 1926-ban elváltak. Második felesége Broschkó Emília Anna Klára volt, Broschkó Gusztáv Adolf evangélikus főesperes és Friedrich Anna leánya, akivel 1928. május 19-én Budapesten kötött házasságot.
Művei A gingvitisek prognózisa s azok kezelésének újabb irányelvei. (Fogorvosi Szemle, 1927) Irányelvek a stomatitisek kezelésében. (Orvosképzés, 1930) A szájnyálkahártya gyulladásai. (Budapesti Orvosi Ujság, 1930) Die Paradentose als medizinisches Problem. (Monatsschrift Ungarischer Mediziner, 1931) A laboratóriumi vizsgálatok jelentősége a stomatológiában. (Fogorvosi Szemle, 1932) A szájnyálkahártya betegségei. Monográfia. 8 táblával. (Budapest, 1940) A nyelvbetegségek tüneteiről. (Máthé Dénes-emlékkönyv. Budapest, 1945) A stomatológia és a haematológia kapcsolatairól. (A stomatológia haladása. Budapest, 1946) A szájnyálkahártyatünetek értékelése. Sugár Lászlóval. (A Budapesti Bőrgyógyászati Klinika Kiadványai. I. kötet. Budapest, 1946) A mononucleosis infectiosa és a fusospirochaetás fertőzés. Bugyi Balázzsal. (Orvosok Lapja, 1946) Vizsgálatok a nyál chemizmusáról. Nádor Károllyal. (Orvosi Hetilap, 1946. 36.) A gangrénás fogak gyógyításának új szemlélete és kísérletes megoldása. Kandidátusi értekezés. (Budapest, 1954) A szájnyálkahártya erythemás és hurutos gyulladásának szerepe a leukoplakia keletkezésében. (Fogorvosi Szemle, 1956) A megtartó fogászat fejlődése hazai állami fogbetegellátásban. (Fogorvosi Szemle, 1957) Bacteriological, Radiological and Histological Control of Pulp and Rostcanal Treatment. (International Dental Journal, 1958) Pulpaerkrankungen. (Handbuch der Zahnheilkunde. München, 1960) Szövettani vizsgálatok eredményei heves fogbéllob ellátása után. Faludi Jenővel. (Fogorvosi Szemle, 1961) A megtartó – konzerváló – fogászat. (Gyakorló orvosi fogászat. Budapest, 1963) Pulpaerkrankungen. (Handlexikon der Zahnheilkunde. I–III. kötet. 3. átdolgozott kiadás. Stuttgart, 1967) Új megismerések a fogbél kór- és gyógytanában. Benyújtott doktori értekezés. (Budapest, 1969)
Jegyzetek
Források
További információk
Kategória:Magyar fogorvosok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1898-ban született személyek Kategória:1983-ban elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek