A Call Me If You Get Lost Tyler, the Creator amerikai rapper és producer hetedik stúdióalbuma, amely 2021. június 25-én jelent meg a Columbia Records kiadón keresztül. A lemez narrátora DJ Drama, és közreműködött rajta 42 Dugg, YoungBoy Never Broke Again, Ty Dolla Sign, Lil Wayne, Domo Genesis, Brent Faiyaz, Lil Uzi Vert, Pharrell Williams, Teezo Touchdown, Fana Hues és Daisy World. Ez volt Tyler első lemeze, amelynek nem egyedül ő volt a producere, egy-egy dalon dolgozott vele Jamie xx és Jay Versace is.
Az albumon Tyler elhagyta az Igor (2019) és a Flower Boy (2017) soul-központú hangzását, sokkal merészebb alapokért és nyersebb rímekért cserébe, amelyek korábbi műveire voltak jellemzők és amelyre nagy hatással volt DJ Drama Gangsta Grillz mixtape-sorozata. Stílusát tekintve a Call Me If You Get Lost hiphop, pop, dzsessz, soul és reggae.
Az albumról két kislemez jelent meg: a Lumberjack és a WusYaName, amelyek videóklipekkel együtt lettek kiadva. A Call Me If You Get Lostot méltatták a szakértők, kiemelve a kevert stílusokat, illetve az utómunka nosztalgikus hangzását. Egyes kritikusok összehasonlították az Igorral. 2021 legjobb albumai között tartották számon, több magazin is az év tíz legjobbja közé helyezte. A Billboard 200 élén debütált, Tyler sorozatban (és összesen) második listavezető albuma lett. Megnyerte a Legjobb rapalbum díjat a 2022-es Grammy-gálán, amely az előadó második győzelme volt az Igor után. 2022-ben 46. helyre került a Rolling Stone magazin Minden idők 200 legjobb hiphopalbuma listáján.
Koncepció Az album borítóján egy Tyler Baudelaire nevű karakter igazolványa szerepel. Egyes szakértők szerint ez utalás Charles Baudelaire francia költőre, bár az előadó kijelentette, hogy ez nem igaz, hanem a Lemony Snicket: A balszerencse áradása filmre és a Baudelaire-gyerekekre hivatkozik. Matthew Ismael Ruiz (Pitchfork) szerint: „Baudelaire, a karakter, akit Tyler játszik az albumon, újonnan talált világiasságának – és tehetetlenségének, hogy ennek a kifinomultságnak a következtében végre elérje álmai kapcsolatát – helyettesítője.” Charles Baudelaire leghíresebb művét, a Romlás virágait (1857; Les Fleurs du mal) eredetileg betiltották, amiért túl erotikus volt, magát Baudelaire-t bíróságon is elítélték miatta, „hasonlóan Tyler fejlődéséhez egy mérges tinédzserből, aki sokkértékért káromkodott, egy érzékeny szeretővé.” Luke Morgan Britton (NME) szintén összehasonlította a kettőt: „mindketten fókuszáltak a romantika és a realizmus, a luxus és a szerelem. a szépség és a halál, illetve a tehetség és botrányok közötti ellentétekre.”
Eredetileg, mikor megjelent az album borítója, sokak szerint inspirálta Ol’ Dirty Bastard 1995-ös lemeze, a Return to the 36 Chambers: The Dirty Version. Ezt a rapper később tagadta, azt nyilatkozva, hogy egyszerűen az 1900-as évek régi útlevelei voltak az inspiráció.
Zene Luke Morgan Britton (NME) szerint az album „Tyler folyamatosan változó stílusának mindent felölelő csúcspontja, bemutatva, hogy a növekedése nem mindenképpen lineáris és művészek képesek egyszerre több dolog lenni,” hozzátéve, hogy az album bebetonozza Tylert, mint egy „generációs tehetség, kiemelkedő formában, aki elképzelésének és kaleidoszkópikus hangzásának határait tovább feszegeti.” Alexis Petridis (The Guardian) azt mondta, hogy az album hirtelen stílusváltásai „váratlanok és kiemelkedően lenyűgözők, egy eklektikus ízléssel rendelkező előadó és a nem létező hajlandóság terméke, hogy olyan zenét készítsen, amely beleillik a mai trendekbe.” Petridis kiemelte a szintipop, soul, reggae és dzsessz elemeket a lemezen. Ludovic Hunter-Tilney (Financial Times) kiemelte a produceri munkát, példának a Lemonhead és a Massa dalokat hozva, mivel az első egy sokkal keményebb alappal rendelkező szám, amely bossa novába vált, míg az utóbbi egy fuvolára alapozott dzsessz-darab, amelyből egy leépített hiphopdal lesz.
Roisin O’Connor (The Independent) az Igorhoz hasonlította a lemezt azt írva, hogy a „produceri munka pontosan olyan sima, mint az Igoron, bár kevésbé van központi témája. Az Igor egy darabokból elsöprően összeépített kapcsolat volt. A Call Me If You Get Lost inkább játszadozik témáival, a zenére számítva, hogy végig hordozza a hallgatókat a lemezen.” Matthew Ismael Ruiz, a Pitchfork szakértője szerint Tyler „hozzáértőbb, mint bármikor azzal kapcsolatban, hogy hogyan építsen bele különböző témákat egy kohezív dalba, ahelyett hogy csak összedobálná őket.” Ruiz az utómunkáról azt írta, hogy „a keverésnél különböző kis mozzanatokkal játszadozik, a bal és jobb csatornák között ugráltatva a hangokat egy imerzív tapasztalat érdekében.” Ugyan van egy nagyon specifikus alapvető narratívája, Ruiz szerint a produceri munka meséli el inkább Tyler eddigi pályafutásának a történetét: post-Thundercat R&B, egy Gravediggaz horrorcore-hangminta és egy Salaam Remi-dal, amely Kendrick Lamar zenéjéhez hasonlítható. Az albummal szerinte Tyler visszatért a raphez az Igor pophangzása után, bár megjegyezte, hogy Tyler „egyértelműen fényévekre van az első lemezeinek produceri munkájától.” Konstantinos Pappis (Our Culture Mag) az album dalairól azt mondta, hogy jellemző rájuk az a „filmszerű nagyszerűség és aprólékos hangszerelés, amely Tyler mostanában kiadott megjelenéseitől megszokhattunk.” Pappis megjegyezte, hogy a hangzás nagyon nosztalgikus, a Flower Boyhoz hasonlóan.
Craig Jenkins (Vulture) hasonlóan úgy gondolta, hogy a lemezzel Tyler visszalépett a „házsártos, nemtörődöm stílushoz és hozzáálláshoz, amely első projektjeire jellemző volt,” miközben bemutatta, „hogy azóta hogyan változott.” Jenkins kiemelte, hogy a Call Me If You Get Lost váltás volt „az Igor könnyed és kellemesebb esztétikájához képest, keményebb alapok és nyersebb rímek érdekében... a 2000-es és 2010-es évek eleje Gangsta Grillz mixtape-jeihez hasonlóan.” Chris Deville (Stereogum) szerint a Call Me If You Get Loston hallható több klasszikus hiphop album befolyása is, mint a The Marshall Mathers LP (2000) és a Tha Carter III (2008). Deville kiemelte az album „egyszerű nagyszerűsége” Kanye West pályafutásának első lemezeire hasonlít, illetve megemlítette, hogy nagyon sok hangmintát használ fel az 1990-es évekből.
Marcus Shorter (Consequence) megjegyezte, hogy az album második felét az öntudatosság dominálja, és hozzátette, hogy a romantika az egyik fontos témája: „Egy utazás, amely része a szívfájdalom, mert egyetlen Tyler, the Creator-album se teljes romantika nélkül.” Shorter kiemelte a Wilshire című dalt: „Néha képtelen befejezni szavait, egy szomorú történet egyes részeit szinte csak motyogja, úgy hangzik, mint valaki, aki még nem hajlandó elfogadni az igazságot. Egy albumon, amelyen Tyler szinte mindig elmondja, amit gondol, a Wilshire egy ritka pillanat, amikor lehet érezni, hogy visszatartja magát. Egy dal hosszára elbújik az egó, tovább homályosítva a különbséget a férfi, a személyiség és az alteregó között.”
Megjelenés és népszerűsítés 2021. június 9-én megjelentek plakátok Los Angelesben, az albumot népszerűsítve, amelyet más nagyvárosok követtek világszerte. A plakátokon az volt olvasható, hogy: „Call Me If You Get Lost” és a +1 (855) 444-8888 telefonszám is feltűnt. A szám felhívásakor egy előre felvett beszélgetést játszott le Tyler és anyja között. A felvétel szerepel a lemezen is Momma Talk címen. Nem sokkal később megjelent egy weboldal is, amely a plakátokra és a telefonszámra hivatkozott. A felhívott számon lejátszott hangfelvétel később a Rise! egy részletére változott. Június 15-én Tyler önmaga is megosztotta a telefonszámot Twitteren, megerősítve a kampány kapcsolatát az előadóval.
2021. június 14-én Tyler megosztott egy dalrészletet a „Side Street” című videóban, amelyben egy kutyával a kezében áll, és csókolózik egy nővel. Megjelenik a végén Taco Bennett Odd Future-tag is. Tyler rendezte a videót alteregója, Wolf Haley nevén. Két nappal később megjelent a Lumberjack egy videóklippel együtt, amelyet szintén Wolf Haley rendezett, és feldolgozza a Gravediggaz 2 Cups of Blood című dalát.
Június 17-én Tyler hivatalosan is bejelentette az album címét és a megjelenés dátumát. Ezek mellett bemutatta a borítót is, illetve új ruhadarabokat a Golf Wang márkán keresztül. Június 22-én jelent meg a második kislemez WusYaName címen egy videóval együtt, amelyen közreműködött YoungBoy Never Broke Again és Ty Dolla Sign. Az 1990-es évek R&B-stílusának elemeit használja fel, feldolgozza az H-Town Back Seat (Wit No Sheets) dalát, és a Lumberjackkel ellentétben nagyon hasonlít az előadó közelmúltban kiadott lemezeihez. 2021. június 23-án ismét megjelent egy paródia előzetes az albumhoz „Brown Sugar Salmon” címen. A videóban Tyler szerepel Sir Baudelaire-ként, miközben egy vonaton próbál ételt rendelni.
Az album június 25-i megjelenése után kiadtak egy videóklipet a Juggernauthoz. Ugyan közreműködött rajta Lil Uzi Vert és Pharrell Williams, a videóban csak Tyler szerepel. Június 28-én jelent meg a Corso videóklipje. A videóban Tyler fellép egy születésnapon DJ Dramával. Július 8-án Tyler megjelentette a Lemonhead klipjét, amelyben nem szerepel 42 Dugg versszaka.
The Estate Sale
2023. március 27-én Tyler bemutatta a Call Me If You Get Lost: The Estate Sale-t, amelyen olyan dalok szerepeltek, amiket a Call Me If You Get Lostra vett fel, de végül nem kaptak helyet a lemezen. Ezek közé tartozott a Dogtooth című kislemez, amely a bejelentés napján jelent meg egy videóklippel együtt. Tyler Twitteren azt írta, hogy a „Call Me If You Get Lost volt az első album, amihez sok olyan dal készült, amely végül nem került fel a végső kiadásra.” 2023. március 29-én megjelent egy újabb kislemez Sorry Not Sorry címen, egy videóval együtt. A The Estate Sale végül 2023. március 31-én jelent meg a Wharf Talk dal klipjével együtt.
Turné 2021. augusztus 3-án Tyler bejelentette a Call Me If You Get Lost Tourtm, amely 2022. február 8-án kezdődött a phoenixi Footprint Centerben és 2022. augusztus 3-án ért véget a melbourne-i Rod Laver Arenában. Az észak-amerikai koncerteken Kali Uchis, Vince Staples és Teezo Touchdown voltak a nyitófellépők.
Kritika
A Call Me If You Get Lostot méltatták a zenekritikusok, a Metacritic weboldalon, amely 100 pontból ad egy értékelést albumoknak szakértői vélemények alapján, 88-at kapott 20 kritika szerint. A hasonlóan működő AnyDecentMusic? 8,4/10-et adott neki.