A kis kárókatona (Microcarbo pygmaeus) a madarak (Aves) osztályának szulaalakúak (Suliformes) rendjébe, ezen belül a kárókatonafélék (Phalacrocoracidae) családjába tartozó faj.
Rendszerezése A fajt Peter Simon Pallas német zoológus írta le 1773-ban, a Pelecanus nembe Pelecanus pygmeus néven. Sorolták a Phalacrocorax nembe Phalacrocorax pygmaeus néven is.
Előfordulása Dél-Európában, Észak-Afrikában, Dél-Ázsiában (Jáváig és Borneóig) honos. A természetes élőhelye mesterséges és természetes édesvizű tavak és tengerpartok. Vonuló faj.
Kárpát-medencei-előfordulása Magyarországon rendszeres fészkelő 1991 óta, elsősorban a Hortobágyon, március-október hónapokban észlelhető, néha áttelelhet
Megjelenése Testhossza 45–55 centiméter, szárnyafesztávolsága 80-90 centiméter, a hím testtömege 650-870 gramm, a tojóé 565-640 gramm. Feje teteje, nyakszirtje, nyakoldalai rozsdás-barnák. Dolmánya és háta szürkés-fekete alapon bársony-fekete tollszegéllyel rajzolt, többi része, a fénytelen fekete evezők és faroktollak kivételével fénylő sötét fekete. A nászruha finom, keskeny, fehér, pehelyszerű ideiglenes tollakkal ékes. A szeme zöld. Testének csupasz helyei, a csőr és láb feketék.
Életmódja Víz alá bukva keresi a 10-15 centiméteres nagyságú halakat, de elfogyasztja a vízirovarokat és piócákat is. Halastavaknál károkat okoznak.
Szaporodása Más vízimadarak telepei közelébe, nagy nádasokba, ártéri erdők fáira rakják fészkeiket. 4-6 tojáson 27-30 napig kotlanak. Fiókáik fészeklakók. bélyegkép|190px|A tojásai Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekvő. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.
Jegyzetek
Források
Christidis, L., and W. E. Boles. 2008. Systematics and taxonomy of Australian birds. CSIRO Publishing, Collingwood, Victoria, Australia. Gill, F., and D. Donsker (eds.). 2010. IOC World Bird Names (Version 2.4). Available at (Accessed 12 May 2010). Kennedy, M., R. D. Gray, and H. G. Spencer. 2000. The phylogenetic relationships of the shags and cormorants: can sequence data resolve a disagreement between behavior and morphology? Molecular Phylogenetics and Evolution 17: 345-359. Siegel-Causey, D. 1988. Phylogeny of the Phalacrocoracidae. Condor 90: 885-905. Available at (Accessed 13 May 2010). Birding.hu – magyar neve
További információk Ritka madarak hazai előfordulásai Képek az interneten a fajról
Kategória:Kárókatonafélék Kategória:Madárfajok Kategória:A Kárpát-medence madarai Kategória:Magyarország madarai Kategória:Albánia madarai Kategória:Ausztria madarai Kategória:Azerbajdzsán madarai Kategória:Bosznia-Hercegovina madarai Kategória:Bulgária madarai Kategória:Horvátország madarai Kategória:Ciprus madarai Kategória:Grúzia madarai Kategória:Görögország madarai Kategória:Irán madarai Kategória:Irak madarai Kategória:Izrael madarai Kategória:Olaszország madarai Kategória:Örményország madarai Kategória:Kazahsztán madarai Kategória:Libanon madarai Kategória:Észak-Macedónia madarai Kategória:Moldova madarai Kategória:Montenegró madarai Kategória:Románia madarai Kategória:Oroszország madarai Kategória:Szerbia madarai Kategória:Szlovákia madarai Kategória:Szlovénia madarai Kategória:Spanyolország madarai Kategória:Szíria madarai Kategória:Tádzsikisztán madarai Kategória:Törökország madarai Kategória:Türkmenisztán madarai Kategória:Ukrajna madarai Kategória:Üzbegisztán madarai Kategória:Afganisztán madarai Kategória:Csehország madarai Kategória:Franciaország madarai Kategória:Németország madarai Kategória:Kuvait madarai Kategória:Hollandia madarai Kategória:Lengyelország madarai Kategória:Svédország madarai Kategória:Svájc madarai Kategória:Tunézia madarai Kategória:Magyarországon fokozottan védett állatok