Franz Schädle Adolf Hitler testőrségének, a Führerbegleitkommandónak utolsó parancsnoka volt 1945. január 2-től haláláig.
Életrajza Schädle Westerheimben született, és a kereskedelmi iskola után építőipari technikusként dolgozott. 1930. február 1-jén csatlakozott az SS-hez. 1932. február 29-én megalakult az SS-Begleitkommando Hitler védelmére. Schädle egyike volt annak a tizenkét SS-tagnak, akiket Josef Dietrich kiválasztott az egységhez. Az egység tagjaként Schädle Hitler testőre volt a különböző Führer-parancsnokságokon, és minden útján elkísérte Hitlert. 1934. május 1-től a Reichsführer-SS Heinrich Himmler állományában szolgált.
Bruno Gesche elbocsátása után, 1945. január 5-én Schädle a testőrség parancsnoka lett. Addigra az SS-Begleitkommando bővült, és Führerbegleitkommando néven volt ismert. Schädle elkísérte Hitlert a berlini központi kormányzati szektorban, a birodalmi kancellária kertje alatt található bunkerkomplexumba. Schädle Rochus Misch-t nevezte ki a Führerbunker telefonkezelőjének. 1945. április 23-ig Schädle Hitler körülbelül harminc testőrének parancsnoka volt. 1945. április 28-án Schädle lábán megsebesült, emiatt mankóval kellett járnia.
Miután Hitler április 30-án öngyilkos lett, Schädle jelen volt Hitler hamvasztásán a birodalmi kancellária kertjében. Ezt követően parancsot adtak ki, hogy aki megteheti, annak ki kell törnie. A terv az volt, hogy megszöknek Berlinből, majd megadják magukat a nyugati szövetségeseknek az Elbán, vagy csatlakozzanak az északi német hadsereghez. A Birodalmi Kancelláriában és a Führerbunkerben maradtakat tíz csoportba osztották. Rochus Misch szerint Schädle elrendelte: a kitöréskor csatlakozzon Wilhelm Mohnke SS-Brigadeführer csoportjához. Misch később felidézte, hogy nem sokkal ezután négy testőr ment le a Führerbunkerbe egy üres hordágyat cipelve. Schädlét akarták rajta vinni a meneküléskor, de ezt Schädle nem fogadta el. A bunker fő villanyszerelője, Johannes Hentschel szerint addigra Schädle lába már üszkösödött.
Öngyilkossága előtt Joseph Goebbels felmentette Mischt a bunkertelefon-kezelő szolgálatából, és szabadon távozhatott. Addigra már csak Misch és Hentschel maradt a bunkerben. Misch a birodalmi kancellária pincéjén keresztül felment az emeletre, Schädle irodájába. Misch elmondta Schädlének, hogy Goebbels felmentette. Schädle elmondta Mischnek, milyen útvonalon kell átjutni a szovjet terület kerítésén. Ezt követően Schädle öngyilkosságot követett el: szájon lőtte magát egy pisztollyal – ahelyett, hogy megpróbált volna kitörni, és megszökni a Vörös Hadsereg elől. Nem akarta a többiek életét veszélyeztetni a kitörésnél, hiszen a mankóval csak lassan tudott menni.
Jegyzetek
Fordítás
Irodalom Henrik Eberle, Matthias Uhl: Das Buch Hitler. Geheimdossier des NKWD für Josef W. Stalin, zusammengestellt aufgrund der Verhörprotokolle des Persönlichen Adjutanten Hitlers, Otto Günsche, und des Kammerdieners Heinz Linge, Moskau 1948/49, 2005. (rövid életrajz a 613. és 614. oldalon) Peter Hoffmann: Die Sicherheit des Diktators. R. Pieper & Co., München 1975, Anton Joachimsthaler: Hitlers Ende: Legenden und Dokumente, München 1995, 490. oldal Rochus Misch: Der letzte Zeuge. „Ich war Hitlers Telefonist, Kurier und Leibwächter.“ Ralph Giordano előszavával. 3. kiadás, Pendo, Zürich / München 2008,
Kategória:A Német Birodalom katonái a második világháborúban Kategória:NSDAP-tagok Kategória:Öngyilkos katonák Kategória:Berliniek Kategória:1906-ban született személyek Kategória:1945-ben elhunyt személyek