Helyi idő szerint 2025. március 28-án 12 óra 50 perckor egy 7,7 erősségű földrengés rázta meg Mianmar Sagaing régióját, amelynek epicentruma Mandalaj, az ország második legnagyobb városának közelében volt. A csúszósokk maximális módosított Mercalli-intenzitása IX. Ez volt a legerősebb földrengés, amely Mianmart sújtotta 1912 óta, és a második leghalálosabb földrengés Mianmar modernkori történelmében, amelyet csak az 1930-as bagói földrengés felső becslései múltak felül. A földrengés nagy károkat okozott Mianmarban és jelentős károkat a szomszédos Thaiföldön. Otthonok százai sérültek meg a kínai Jünnanban is.
A földrengés több, mint halálos áldozatot követelt Mianmarban (a legmagasabb halálos áldozati becslések szerint), és 18-at Thaiföldön. Több, mint 4760 ember megsérült. További százak eltűnését jelentettek, köztük egy összeomlott bangkoki építkezésen, amelynek sekély geológiája érzékenyebbé teszi a messziről érkező szeizmikus hullámokat, és növeli a város érzékenységét a földrengésekkel kapcsolatos hatásokra. A mianmari és thaiföldi hatóságok vészhelyzetet hirdettek, és a halálos áldozatok számának növekedésére számítanak. A Mianmarban zajló polgárháború tovább nehezítette a katasztrófa-elhárítás és az információszolgáltatás nehézségeit.
Tektonikai környezet bélyegkép|320x320px|A Sagaing Fault szegmensekre osztható. Mianmar négy tektonikus lemez (az Indiai-, Eurázsiai-, Szunda- és Burmai-lemez) közé ékelődik, amelyek kölcsönhatásba lépnek az aktív geológiai folyamatokban. A Kókusz-szigetek nyugati partja mentén, Rakhine partjainál és Bangladesben van egy nagyon ferde konvergens szegély, amelyet Szunda megatrusznak neveznek. Ez a nagy törés jelöli ki a határt az indiai és a burmai lemezek között. A megatröszt a tengerfenékből emelkedik ki Bangladesben, ahol párhuzamosan és a Chin Hills-szel keletre fut. Ez a határ Mianmartól északra folytatódik, ahol a keleti Himalájában ér véget.
Egy 1400 kilométeres (870 mérföldes) transzform vető Mianmaron halad keresztül, és összeköti az Andamán terjedési központot egy ütközési zónával északon. A Sagaing-hibának nevezett határvonal a Burma és a Szunda lemezek között, amint azok évente 18–49 mm-rel (0,71–1,93 hüvelyk) elcsúsznak egymás mellett. Ez Mianmar legnagyobb és legaktívabb földrengésforrása, amely nagyvárosokon, köztük Yangonon, Naypyidawon és Mandalay-n fut keresztül vagy azok közelében. Nagy és pusztító földrengések történtek a törés mentén 1930 májusában és decemberében (Ms 7,3 & 7,5), 1931 (Ms 7,5), 1946 (Mw 7,3 és 7,7), 1956 (Ms 7,0), 1991 és 2012 (Mw 6,9). A Sagaing-törés földrengéseinek erőssége a törészónában Mw 7,0 és 8,0 között változik. Az ismétlődési időköz a hiba menti helytől függően is változik; 1930-ban felszakadt déli szegmensei paleoszeizmológiai vizsgálatok alapján 100-150 éves visszatérési periódussal rendelkeznek.
A területet évszázadok óta pusztító földrengések sújtották, de az akadémiai kutatások korlátozottak. A legtöbb mianmari földrengés, beleértve a nagy felszínre törő eseményeket is, ezért nem érthető jól. 1762-ben egy nagy Mw 8,5–8,8 erejű földrengés felszakította a Szunda megatolóruda egy részét Rakhine partjainál. Ezt a földrengést az okozhatta, hogy az indiai lemez a burmai lemez alá süllyedt a megatrusz mentén. A Mianmar középső részén elterülő indiai lemez maradványai szintén lemezen belüli földrengéseket okoznak; az egyik példa az 1975-ös bagani földrengés (Mw 7,0), amely 120 km-es (75 mérföld) mélységben történt.
A Journal of Geophysical Research: Solid Earth című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a Sagaing Fault két régióra osztható; az északi és déli szakaszok. A Sagaing-törést az északi szélesség 16,5 és 23,5 foka között a déli szakaszként határozzák meg. Továbbra is öt szegmensre oszlik déltől észak felé; a Bago, Pyu, Naypyidaw, Meiktila és Sagaing szegmensek. A Naypyidaw szegmenst két párhuzamos hiba jellemzi 70 km-en (43 mérföldön), amelyek egy része a főváros, Naypyidaw alatt található. Az utolsó feljegyzett földrengés 1929-ben volt, 7,0-nál kisebb erősségű földrengés. A 220 km (140 mérföld) hosszú Meiktila szegmens Mandalay és Naypyidaw között húzódik, és lineáris jellemzőként jellemzi. A szinte lapos domborzat ezen a szegmensen azt sugallja, hogy a csúszási komponens teljesen vízszintes. Ez a szegmens nem tapasztalt nagyobb földrengést, bár az 1839-es ava földrengés során felszakadhatott. A Sagaing szegmens egy másik lineáris szakasz, amely párhuzamosan fut az Irrawaddy folyóval. Ennek a szegmensnek az északi része az 1946-os Sagaing-i földrengések egyik főrengése során, míg az 1956-os Sagaing-i földrengés a déli szálat átszakította.
Ez a földrengés Thaiföldet is érintette, a károk elsősorban a Bangkok régióban összpontosultak, körülbelül 1000 km-re az epicentrumtól. Bangkok geológiája, amelyet a lágy tengeri agyag felső rétege jellemez, a feltörekvő magaslatokat sebezhetővé teszi a távoli, erős földrengések ellen, mivel a mindenütt jelen lévő agyagréteg hozzájárul a helyi helyszíni hatásokhoz, felerősítve a hosszú távú talajmozgást, ami viszont megfelelhet a magas épületek rezonanciafrekvenciájának. A bangkoki lakók gyakran érezték a több száz vagy akár több ezer kilométeres távolságban lévő földrengések hatását. A Pennung Warnitchai, az Ázsiai Technológiai Intézet munkatársa által vezetett kutatás korábban potenciális kockázatként azonosította a Sagaing-hibát, ha a várostól 400 km-re lévő Andamán-tengeren 8,0-s erősségű földrengés következne be, amely a jövőben katasztrófához vezethet. A felhőkarcolók katasztrofális hatásainak megelőzése érdekében az elemi szeizmikus szempontokat csak 2007-ben vették fel az építési szabályzatba, különösen veszélyesek a régebbi építmények.
A földrengés A földrengés Thaiföldi idő szerint 12 óra 50 perckor és 52 másodperckor történt, epicentruma Sagaing településen, a Sagaing-Mandalay határrégió közelében, Sagaing városától 14 km-re észak-északnyugatra és 16 km-re nyugatra Mandalay-től, Mianmar második legnagyobb városától. Az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata (USGS) szerint 7,7-es magnitúdós skálán mért, míg a thaiföldi meteorológiai osztály 8,2-re tette a magnitúdót. Az Institut de Physique du Globe de Paris a földrengés pillanatnyi magnitúdóját 7,9-re értékelte.
Ez a legnagyobb földrengés epicentrumával Mianmarban az 1912-es Maymyo földrengés óta (amelynek Mw-je 7,9 volt). A fókuszmechanizmus megoldása jelezte.
10 km-es (6,2 mérföld) mélységben történt csúszáshiba miatt. A hiba típusa összhangban van a Sagaing-hibán lévő szakadással. Az USGS által kiadott véges hibamodell szerint a földrengés szakadása körülbelül 400 km-re (250 mérföldre) 20 km-re (12 mérföldre) terjedt a mandalayi Singutól a bagói Pyuig. Az epicentrumtól a szakadás több mint 50 km-re (31 mérföldre) terjedt északra, és Singutól délre ért véget. Körülbelül 350 km (220 mérföld) a szakadás délen történt, ahol Pyunál ért véget. Az 1 métert meghaladó csúszás nagy része Singu és Naypyidaw között összpontosult, míg egy másik csúszás a Pyu alatt. A Naypyidaw és a Pyu között egy látszólagos csúszáshiány lépett fel, amit az USGS a megfigyelések hiányának tulajdonít. A hipocentrumtól délkeletre, Sagaing és Amarapura között 6,3494 m (20,831 láb) maximális csúszás történt. A teljes szakadási folyamat körülbelül 85 másodpercig tartott, és a szeizmikus momentum felszabadulási szakaszának legnagyobb fázisa körülbelül 30 másodperccel az indítás után következett be. Úgy gondolják, hogy a szakadás a nyíróhullám sebességét meghaladó sebességgel terjedt, így ez egy szupernyírásos földrengés példája. A földrengést több mint 169 utórengés követte, amelyek közül a legnagyobb Mww 6,7 volt, és 12 perccel a főrengés után következett be.
Nobuo Hurukawa és Phyo Maung Maung 2011-es tanulmánya a Geophysical Research Letters-ben két szeizmikus rést azonosított a Sagaing-törés mentén. Az egyik ilyen rés Mianmar középső részén található, 19,2 fok észak és 21,5 fok között, ami a Meiktila szegmensnek felel meg. A pár arra a következtetésre jutott, hogy ez a 260 km-es (160 mérföldes) rés 7,9-es erősségű földrengést okozhat, ha teljesen felszakad. A Meiktila és Sagaing szegmens (északon) lehetett az 1839-es ava földrengés forrása. A feltételezések szerint mindkét szegmensben 285–325 km-re (177–202 mérföld) szakadt meg a hiba. A szeizmikus intenzitás eloszlását vizsgáló tanulmány szerint az 1839-es esemény becsült magnitúdója 7,9 volt. Judith Hubbard és Kyle Bradley szeizmológusok szerint ez a szeizmikus rés az 1929-es (Naypyidaw semgent) és az 1956-os (déli Sagaing szegmens) szakadások között található. A pár azt mondta, hogy ez a földrengés részben felszakíthatta a szeizmikus rést az USGS előzetes véges törésmodelljének elemzése alapján. A szakadás mértéke megfelelt a Meiktila és Sagaing szegmensnek, és átfedésben volt az 1839-es földrengés szakadási kiterjedésével. Úgy tűnt, hogy az 1956-os Mw 7,1-es földrengésben érintett hiba mértéke is megmozdult a 2025. március 28-i esemény során. Becslések szerint a 2025. március 28-i szakadás északon, a 2012-es Shwebo földrengés szakadásától délre ér véget (amely a Sagaing középső szegmensén történt).
Több kisebb erősségű földrengés sújtotta az országot márciusig, ami ezt a földrengést eredményezte. Csak március első hetében nyolc földrengés rázta meg Yangont, Ayeyarwaddy régiót és Shan államot, ami a lakosság aggodalmát váltotta ki.
A földrengés intenzitása
Mianmarban bélyegkép|Részben összeomlott épület Naypyidawban A mianmari áldozatok száma különböző források szerint változik. A Democratic Voice of Burma által összeállított adatok szerint legalább 3000 ember meghalt, 359-en eltűntek, és további 3517-en megsérültek. A nemzeti egységkormány több mint 2400 halálesetről számolt be, míg a mianmari junta szerint több mint 2050-en haltak meg, 270 eltűnt, és további 3900-an megsérültek. Halálesetek Mandalay, Naypyidaw, Sagaing, Shan, Bago és Kayin közigazgatási területén történtek. A mianmari Vöröskereszt becslése szerint körülbelül 50 000 családot érintett közvetlenül.
A telefon és az internet infrastruktúrája országszerte megszakadt. A vidéki területeken a balesetek számát továbbra is kevéssé becsülték. A mianmari nemzeti egységkormány szerint legalább 13 411 lakóépület, 280 vallási épület, 43 út és híd súlyosan megrongálódott vagy megsemmisült országszerte. Az All Myanmar Islamic Religious Organization becslései szerint legalább 250 ember halt meg, amikor több mint 50 mecset omlott össze a pénteki imaidőben. A junta szerint 670 buddhista kolostor és 290 pagoda sérült meg.
Mandalay régióban több mint 1790-en haltak meg, 1670-en megsérültek, több mint 1000-en eltűntek, és Mandalay város összes épületének fele súlyosan megsérült vagy megsemmisült. A Mandalay nemzetközi repülőtéren beomlott a mennyezet, és némi kár keletkezett az alagsorban. A Mandalay Egyetem kampuszának épületei összeomlottak vagy kigyulladtak, és sokan bent rekedtek. Egy másik hatalmas tűz a Sein Pan negyedben majdnem az egész helyet a föld alá zúdította. A Yangon–Mandalay gyorsforgalmi úton, Inwa közelében a Myitnge folyón átívelő Dokhtawaddy-híd is összeomlott, és a tartóoszlopok lezuhantak. Állítólag néhány jármű a hídon volt a földrengés idején, és a folyóba zuhant, bár áldozatok számát egyelőre nem erősítették meg. Mandalay mind a 40 mecsete megsérült, ebből 10 összedőlt, ami több mint 400 halálos áldozatot követelt, köztük 150-et csak az Amarapura mecsetben. Néhány érintett mecset több mint egy évszázados volt, és 1962 óta nem volt szabad javítani. Több szerzetes meghalt és megsérült, amikor egy kolostor összeomlott a városban. Több mint 600 szerzetes rekedt az összedőlt U Hla Thein templom alatt, miközben vizsgálatokat végeztek, közülük 80 meghalt. A 12 emeletes Sky Villa társasház épülete Aungmyethazan Townshipben fokozatosan összeomlott, kilenc ember életét vesztette, és további 90 csapdába esett.