Orsós Jenő (Temesvár, 1893. január 23. – Dombrád, 1961. november 13.) sebész, műtőorvos, egyetemi magántanár, Orsós Ferenc (1879–1962) törvényszéki patológus, egyetemi tanár és Orsós János Imre (1889–1960) bőrgyógyász, egyetemi tanár testvére.
Élete Orsós István hentesmester és Varga Eszter fiaként született. A Temesvári Magyar Királyi Főreáliskolában érettségizett. 1911-ben beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karára. 1919. július 5-én állították ki orvosi oklevelét.
Az első világháborúban négy éven át harctéri szolgálatot teljesített: egészségügyi hadnagyként szolgált a 29. császári és királyi gyalogezred kötelékében. Megkapta a Koronás Arany Érdemkeresztet a kardokkal, a Vöröskereszt II. osztályú díszjelvényét és a Károly-csapatkeresztet.
Orvosi pályáját a debreceni Tisza István Tudományegyetem I. sz. Kórbonctani Tanszékének fizetéstelen tanársegédjeként kezdte. 1921–1922-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem I. sz. Sebészeti Klinika díjas műtőnövendéke volt. 1922. szeptember 1-től a debreceni Tisza István Tudományegyetem Sebészeti Tanszékének díjas gyakornoka, 1923. szeptember 1-től díjas műtőnövendéke, majd tanársegédje lett. 1927-ben hosszabb tanulmányúton volt; felkereste Bécs, München, Freiburg, Zürich, Strasbourg és Párizs sebészeti klinikáit.
1923. február 3-án Debrecenben házasságot kötött dr. Várady Ilona fogorvosnővel, dr. Várady Sándor kúriai bíró és ároktői Somogyi Hermina lányával. 1931-ben a debreceni Tisza István Tudományegyetem Orvostudományi Karán a csontok és ízületek sebészi betegségei című tárgykörből egyetemi magántanárrá habilitálták.Budapesti Közlöny, 1931. március 1. (65. évfolyam, 49. szám) 1939 júniusától az Ungvári Magyar Királyi Állami Kórház sebészfőorvosának nevezték kiBudapesti Orvosi Újság, 1939. június 29. (37. évfolyam, 26. szám), mely beosztásban 1944. október 25-ig működött. 1944. október 25-től behívták katonai szolgálatra. Előbb az érsekújvári kórház sebészfőorvosi állásába, majd Magyaróvárra, az 522-es hadikórházba helyezték át.
1945. március 28-án az ausztriai 102. számú tábori kórházba került. 1945. május 2-án amerikai hadifogságba esett. 1945 decemberében tért vissza Debrecenbe, ahol az egyetem elutasította alkalmazását, az igazolóbizottság orvosi hivatásának gyakorlásától is eltiltotta.
Feleségével Dombrádra költözött a kitelepítettek közé. 1952. április 15-én engedélyezték orvosi tevékenységének folytatását.
Művei Műtéttel gyógyult gümős gyomorfekély. (Orvosi Hetilap, 1925, 7.) Vegyes téma csontvarratok áramkeltő sajátságáról. (Orvosi Hetilap, 1925, 23.) A rekeszalatti tályog transpleuralis megnyitásának módosításáról. (Orvosi Hetilap, 1925, 31.) Tengelycsavarodással szövődött külsőtérdkalácsficam. (Orvosi Hetilap, 1926, 22.) A fiatalkori végtagelhalásokról. (Orvosi Hetilap, 1931, 10.) Az amputatio és a rokkantság. (Orvosképzés, 1934)
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar sebészek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1893-ban született személyek Kategória:1961-ben elhunyt személyek Kategória:Temesváriak Kategória:Debreceniek Kategória:A Károly-csapatkereszt kitüntetettjei Kategória:Magyar katonaorvosok Kategória:A Magyar Királyság katonái a második világháborúban Kategória:Magyar hadifoglyok a második világháborúban