Pál és Tekla cselekedetei egy apokrif irat, amely leírja Pál apostol hatását egy Tekla nevű fiatal szűzre. A művet széles körben olvasták a korai kereszténységben és számos kéziratban fennmaradt. Hozzájárult Szent Tekla „mártírként”, sőt az ortodox hagyományban „az apostolokkal egyenrangú” személyként való tiszteletéhez.
Szerzőség A mű valószínűleg a 2. században íródott. Legkorábban Tertullianus ír róla, 190 körül,De baptismo 17:5 aki azt mondja, hogy a mű egy ázsiai presbiter által írt kitalált történet, aki a Pál apostol iránti tiszteletből írta, és akit ezután, miután beismerte, felmentettek a hivatalából.
Történet
Jelentősége A keleti kereszténységben a művet széles körben terjesztették görögül, szírül és örményül. Vannak azonban latin, kopt és etióp változatok is, amelyek néha jelentősen eltérnek a görögtől.
A mű egyaránt tükrözi az aszketikus hajlamot és az üldöztetés tapasztalatait a korai kereszténységben. Sokan megjegyezték, hogy helyenként a mű érzékies is. A 20. század eleji bibliakutató, Edgar Goodspeed újszövetségi professzor, összehasonlítva más ősi szerelmi történetekkel, "vallási románcnak" nevezte.
Egyesek úgy vélik, hogy egy helyi mártírról szóló legenda inspirálhatta a történetet, amelyben Tarzusi Pálhoz kapcsolták, aki csodálatos módon megmenekült a valódi mártíromságtól. Szent Tekla kultusza a kereszténységben széles körben bizonyított, és a történet az egyik leghíresebb korai női szentté tette.
Magyarul megjelent Az apostolok csodálatos cselekedetei (szerk. Dörömbözi János, Adamik Tamás), Bp., Telosz, 1996, Szent Pál és Tekla, az erotikus apokrif irat (youtube)
Jegyzetek
Kategória:Apokrif újszövetségi levelek Kategória:Apokrif apostolok cselekedetei