A Harmadik Köztársaság Franciaország államformája volt 1870 szeptemberétől 1940 júliusáig, tehát 70 éven át. Ez volt az első tartós államforma 1789 óta, ugyanis 80 év alatt Franciaország hét államformát váltott: háromszor volt alkotmányos királyság, kétszer köztársaság és kétszer császári birodalom. Ezen kívül polgárháborúban is szembesült 1871-ben egy „kommün”-nek nevezett államalakulattal (a Párizsi Kommünnel). Ez is magyarázata annak, hogy a Nemzetgyűlésnek nevezett parlament kilenc éven át, 1870-től 1879-ig habozott lemondani a királyságról és elfogadni egy köztársasági alkotmányt. Végül a Kommün legyőzése arra késztette, hogy kizárjon akármilyen közvetlen demokrácián alapuló államformát és a képviseleti demokráciát tartsa meg.
Az 1875-ös alkotmányos törvényeknek kompromisszumos jellegük volt és kétkamarás parlamenti köztársaságot alapoztak meg. Az, hogy 1851. december 2-án Louis Napoléon Bonaparte, aki akkor köztársági elnök volt, államcsínnyel döntötte meg a köztársaságot és III. Napóleon császár lett, arra indította a köztársaságpártiakat,Köztársaságpartiak alatt itt több politikai irányzathoz tartozó politikusok értendők, azok akik szervezetének nevében szerepel a républicain („republikánus”) szó, és általában a baloldaliak, azaz a radikálisok és a szocialisták. Mindezek közös vonása a köztársaság eszméjéhez való hűség volt. hogy az államfőnek csak képviseleti szerepet tulajdonítsanak.
Philip Nord amerikai történész szerint a Harmadik Köztársaságot erős demokrata identitás, valamint a közoktatásra, a szekularizmusra, a sztrájkra való jogra, a egyesülési jogra és a gyülekezési jogra vonatkozó fontos törvények jellemezték.Nord 1995.
Ugyanakkor a Harmadik Köztársaság idejében a franciák élete „annyira szenvedélyesen politikai volt, mint amilyen csak lehet nem forradalmi időszakban”.Rebérioux 1975. Vincent Duclert történész szerint ebben a korszakban „született meg Franciaország mint politikai nemzet eszméje”.Duclert 2010, 12. o. Szenvedélyes vitákat okozott például a Dreyfus-ügy, 1905-ben a radikálisok kormányzása idejében a vallási felekezetek és az állam szétválasztásáról szóló törvény elfogadása, és 1914-ben a jövedelemadó bevezetése.
A Harmadik Köztársaság a társadalmi reformok egész sorának időszaka is volt, főleg a munkásoknak kedvezőbb törvények elfogadása a Népfront rövid kísérletének idejében.
A Harmadik Köztársaság vereség nyomán jött létre Németország részéről, ezzel való konfrontáció kontextusában fejlődött, és végét ugyancsak tőle elszenvedett vereség okozta.
Kezdeti habozások köztársaság és monarchia között Az 1870–1871-es porosz–francia háború vége és következményei A Második Birodalom bukása és a köztársaság kikiáltása bélyegkép|Léon Gambetta kikiáltja a köztársaságot Párizs városházának ablakából 1870. szeptember 4-én.
Az 1870–1871-es porosz–francia háborúban a hadműveleteket a porosz hadsereg uralta. A kevésbé felkészült és kisebb létszámú francia hadsereg legnagyobb része megfutamodott.Gaillard 1997. A François Achille Bazaine marsall vezette francia csapatok felét kitevő Rajnai hadsereget 1870. augusztus 19-én körülzárták a poroszok Metznél. III. Napóleon segítségére sietett a Patrice de Mac-Mahon marsall parancsnoksága alatt álló Châlons-i hadsereggel, de ezt is körülzárták Sedannál, szeptember 2-án kapitulált és a császárt elfogták.Cornut-Gentille 2020, 34–36. o.
Másnap Párizsba jutott a császár kapitulálásának híre,Cornut-Gentille 2020, 19–20. o. de a minisztertanács, ahogyan a kormányt nevezték, melyen a régensséget ellátó Eugénia császárné elnökölt, határozatlannak mutatkozott.Cornut-Gentille 2020, 57–60. o. Szeptember 4-én, amikor a Bourbon-palotában összegyűlt a birodalom törvényhozó testülete,Cornut-Gentille 2020, 113–116. o. az üléstermet megszállta egy felkelőcsoport.Cornut-Gentille 2020, 116–129. o. A köztársaságpárti képviselők kimondták a császár trónfosztását, Léon Gambetta és Jules Favre vezetése alatt a városházára mentek és kikiáltották a köztársaságot. Hasonló események zajlottak le több vidéki városban is, mint Lyon és Marseilles, de még a Francia Antillákon is.Noiriel 2018, 368. o.
A nemzetvédelmi kormány bélyegkép|A nemzetvédelmi kormány. Fentről lefelé és balról jobbra: Jules Favre, Louis-Jules Trochu tábornok, Léon Gambetta, Emmanuel Arago, Adolphe Crémieux, Henri Rochefort, Ernest Picard, Alexandre Glais-Bizoin, Jules Simon, Louis-Antoine Garnier-Pagès, Jules Ferry, Eugène Pelletan
Nemzetvédelmi kormány alakult meg Louis-Jules Trochu tábornokkal, Párizs katonai kormányzójával az élen. Ennek kinevezése a hadsereget volt hivatott megnyerni a kormány oldalára. Tagjai voltak még Jules Favre (külügyminiszter és miniszterelnökhelyettes), Jules Ferry (a kormány titkára), Léon Gambetta (belügyminiszter), Ernest Picard (pénzügyminiszter), Henri Rochefort (tárca nélküli miniszter), Jules Simon (oktatásügyi, kultusz- és szépművészeti miniszter), Adolphe Le Flô (hadügyminiszter), Martin Fourichon (tengerészeti és gyarmatügyi miniszter), Adolphe Crémieux (igazságügyi miniszter), csaknem mind párizsi köztársaságpárti képviselők.La Troisième République (1870-1940). La guerre de 1870-1871 et la proclamation de la République (A Harmadik Köztársaság (1870–1940). Az 1870–1871-es háború és a köztársaság kikiáltása). Assemblée nationale, www2.assemblee-nationale.fr (Hozzáférés: 2025. április 5.).
Bazaine marsall serege még mindig ellenállt Metzben. Párizst is kezdték ostromolni a poroszok szeptember 18-án. Szeptember 30-án a lakbérek kifizetésére moratóriumot hírdetett ki a kormány, hogy harcba indulásra késztesse az embereket.Menjoulet 2017. Október 7-én Gambetta légballonnal hagyta el Párizst, hogy megpróbálja újraszervezni a védelmet, de Bazaine -es seregének elhamarkodott kapitulálása súlyosan sújtotta Franciaországot, pedig a kormány küldöttségének sikerült Tours-ban az ún. Loire-i hadsereget megszerveznie. Így a poroszok e felkészületlen és gyengén felszerelt sereg ellen tudták összpontosítani erőiket, és ez arra kényszerítette a kormányküldöttséget, hogy Bordeauxba vonuljon vissza.
1871. január 18-án létrejött az egyesült Német Birodalom, amikor a versailles-i kastélyban összegyűlt német fejedelmek Németország császárjának kiáltották ki I. Vilmos porosz királyt. Január 23-ától kezdve, miközben Párizs a német tüzérség bombázásaitól és élelemhiánytól szenvedett, Jules Favre külügyminiszter, aki a fővárosban maradt a kormány tagjainak többségével, tárgyalásokat folytatott a németekkel. Tűzszünetet írtak alá, mely január 28-án lépett hatályba 132 napos ostrom után. Három hétig volt érvényes, és ez alatt az idő alatt választásokat kellett tartani, mivel Otto von Bismarck birodalmi kancellár (kormányfő) csak megtámadhatatlan törvényességgel rendelkező hatalommal volt hajlandó tárgyalni.
Az 1871 február 8-i választások és a béke bélyegkép|A Nemzetgyűlés összetétele az 1871-es parlamenti választások nyomán:
Az 1871. január 29-i rendelet előírta a választás szabályait a Második Köztársaság hagyománya szerint, ellentétben a Második Császárság alatt honos szabályokkal. A választás körülményei különlegesek voltak: 40 megyét a németek tartottak megszállva, francia fogságban volt és csak Párizsban készítettek elő választási kampány. Ezen kívül vidéken a szavazás a járási székhelyeken folyt, hogy tartózkodásra késztessék a konzervatív faluvilágot.Mayeur 1984, 22–23.
A választás tétje nem annyira az államforma megválasztása volt, mint a háború vagy béke kérdése. A köztársaságpártiak megosztottak voltak. Egyesek, mint Gambetta és a radikálisok a végsőkig akarták folytatni a háborút, mások mérsékeltek voltak és beletörődtek a békébe. A liberális burzsoáziától a monarchistákig többféle irányzatokat képviselő konzervatívok egységesek voltak a béke oldalán.
Az 1871. február 8-án megválasztott Nemzetgyűlés többségében királyságpárti volt. A második legnagyobb képviselőcsoport köztársaságpárti volt, benne egy szocialista kisebbséggel, és volt még egy kis bonapartista csoport, mely bonaparte-házi taggal akarta visszahozni a császárságot.Chevallier 2001, 293. o. A keleti, megszállt megyék, valamint a Dél-Franciaország és Párizs választói többségükben köztársaságpártiakra, tehát a háborúra szavaztak, de a franciák többsége a békepártiakat preferálta, bár ez nem jelentette azt, hogy a monarchia oldalára álltak volna. A Nemzetgyűlés elnökévé Jules Grévyt, egy mérsékelt köztársaságpártit választottak meg, aki annyiban volt elfogadható a monarchisták számára, hogy soha sem volt forradalmár.Simon 1880. Az, hogy háborúellenes és elkötelezett volt a rend megvédése mellett teljesen megfelelt a többségnek. 1871. február 17-én Adolphe Thierst, I. Lajos-Fülöp király volt belügyminiszterét csaknem egyhangúlag választották meg ún. „végrehajtó hatalom főnökének”, azaz államfőnek, ugyanis a köztársaságot kikiáltották, de nem volt hivatalosan az, ezért még nem használták a „köztársasági elnök” címet. Thiers február 19-én közép-jobboldali és mérsékelten baloldali irányzatú miniszterekből alkotott kormányt élén Jules Dufaure-ral, aki az igazságügyi miniszter is lett.Mayeur 1984, 25. o. Programjában Thiers arra hívta fel a Nemzetgyűlést, hogy tegye zárójelbe az államforma kérdését és koncentráljon a legfontosabbra, azaz a béketeremtésre, az újraszervezésre, a hitel szorgalmazására, a munka felélesztésére. Továbbá Thiers és a Nemzetgyűlés hallgatólagosan megegyeztek abban, hogy a végrehajtó hatalom főnöke nem készít elő alkotmányos megoldást a Nemzetgyűlés tudtán kívül, hanem a nemzet szükségleteivel és a Németországgal való tárgyalásokkal foglalkozik majd.Duby et al. 2011, 923. o.
1871. február 21-én Thiers találkozott Bismarckkal. A kancellár tudatta vele, hogy nem hosszabbíthatja meg a tűzszünetet február 24-én túl és ismertette a Franciaországgal szemben támasztott azon feltételeket, amelyek teljesítése nélkül nem lehetséges békeszerződés a két ország között. Február 26-án előzetes békeszerződést írtak alá Verailles-ban. E szerint Németországnak járt 5 milliárd aranyfrank hadisarcként, Elzász (Belfort nélkül) és Lotaringiából Moselle megye legnagyobb része, Meurthe megye és Vosges megye egy része. 1871. március 1-én drámai ülésen a Nemzetgyűlés jóváhagyta a szerződést 546 szavazattal 107 ellenében.Mayeur 1984, 26. o. Az ellenszavazók között ott volt az összes párizsi, elzászi és lotaringiai képviselő, akik azonnal lemondtak, és hamarosan követte őket sok köztársaságpárti képviselő. A radikális és szocialista baloldal megtagadta a Nemzetgyűlést és immár nem ismerte el törvényességét.
A végleges, diplomáciai szokásoknak megfelelő franciául megszerkesztett szerződést 1871. május 10-én írták alá. Frankfurti béke néven ismeretes.
A Kommün (1871. március 18. – 1871. május 28.)
bélyegkép|A párizsiak megakadályozzák a Nemzetőrség ágyúinak átvételét.
A Kommün az 1871-es vereségből, a Nemzetgyűlés és a kormány hozzáállásából, valamint a párizsi lakosság ideológiai megnyilvánulásaiból fakadt.
A porosz–francia háború mélyen megviselte a fővárost. Nagyon nehéz ostromot szenvedett el és lakossága éhezett. Az 1871 januárjában kötött fegyverszünetet nem fogadták el a párizsiak, akik csaknem négy hónapon át álltak ellen a németeknek. „A felkelőket baloldali hazafiasság lelkesítette, amit felfokozott a vereség szégyene”.Chevallier 2001, 294. o. A többségében királyság- és békepárti Nemzetgyűlésnek, egyes párizsiak szemében „falusiak gyülekezetének” a hozzáállása hozzájárult a kedélyek felborzolásához. 1871. március 10-én az akkor Bordeaux-ban ülésező Nemzetgyűlés inkább Versailles-ba költözött, nem Párizsba, mert ebben indokoltan „a szervezett forradalom székhelyét, a forradalmi eszme fővárosát” látta.Simon 1880, 95. o. Ugyanazon a napon megszavazott törvénnyel véget vetett annak a moratóriumnak, amely egyes kötelezettségektől mentett fel több ezer iparost és kereskedőt, ezzel csődre ítélve őket, valamint megszüntette napi másfél frankos zsoldjuk folyósítását a Nemzetőrség tagjainak.